Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-06-13 / 23. szám

exkluzív nekelőtt szeretettel és odafigyeléssel mindent el le­hetett érni a gyerekeknél. Nagyszerű szertornászok, úszók, kosa­rasok kerültek ki a kezem alól. Minden évben megmosolyogták az esztergomiak, hogy a Kádár-rendszer május elsejei ünnepsé­gein a legfegyelmezettebb alakzatban nem a munkásőrök, ha­nem a ferences diákok vonultak fel. Ha már egyszer muszáj volt, mi legalább megadtuk a módját. A legszebb éveim a barátok­hoz kötődnek, akik mindvégig kiálltak mellettem.Ötven eszten­dőt töltöttem közöttük, hiszen a ferences gimnázium volt az első és utolsó munkahelyem. Ma már az egykori tanítványaim taníta­nak a régi almamaterben.- A sport és maga a verseny felnőttként is vonzotta tanár urat.- Vízi ember voltam, így nyilván a hajó­zás, csónakázás, később a motorcsónakázás sem maradhatott ki az életemből. 1969-ben Csehszlovákiában nemzetközi bajnoksá­got nyertem, ezután éveken át tartottam az első helyet.- A rendszerváltást követően nem ma­radtak el a hivatalos elismerések sem, a tisztességgel végzett munka megérdemelt gyümölcsei.- 2002-ben Pokorni Zoltántól vehettem át a Köztársasági Érdemrend ezüst kereszt­jét, a következő esztendőben pedig Pro Űrbe elismerésben részesítettek itt, Eszter­gomban. Valóban úgy érzem, hogy min­dent megkaptam az élettől, amit kaphat­tam, de a legnagyobb elismerést mégis az egykori diákok szeretete és hálája jelenti a számomra. anyagismerettel, matematikával és így tovább. Mindezt a ben­cések el is várták az embertől, mint ahogyan az életünk részévé tették a hitet és a hazaszeretet is. Az érettségi után következett a Testnevelési Főiskola - bár két pontot eleve levontak a fölvételi pontszámaimból, mert egyházi iskolában végeztem. DISZ-tag mindenesetre nem lehettem, na nem mintha annyira akartam volna. Ketten voltunk ilyenek ak­kor a főiskolán, Czája Mátyás barátom, aki később a szentendrei ferences gimnázium testnevelője lett, meg én. Az úszással per­sze nem hagytam föl, 1948-tól folyamatosan nyertem a verse­nyeket, 1949-ben Varsóból három aranyérmet hoztam haza.- Két évvel a hírhedt Mindszenty-per után, szintén koholt vádak alapján, 1951. május 18-án letartóztatták Grősz József kalocsai ér­seket. Kezdetét vette az úgynevezett Grősz-per. Rengeteg nem kívá­natos személytől akart így megszabadulni a Rákosi vezette kom­munista diktatúra. Számos vádlottat halálra ítéltek és kivégeztek, sokakat a kihallgatások során halálra kínoztak, és rengeteg embert börtönnel sújtottak. Magát az érseket tizenöt év fegyházra ítélték. Tanár úr - akkor, mint végzős főiskolai hallgató - szintén a vádlot­tak padjára került. Mivel gyanúsították?- A vádpontok egy kaptafára íródtak. Valutaüzérkedés, állam­ellenes szervezkedés, külföldre szöktetés, illetve fegyveres ösz- szeesküvés. Engem először öt, majd egy szigorítást követően hat és fél év börtönbüntetésre ítéltek, holott minden egyes vád­pont teljességgel alaptalan volt. Ráadásul ekkorra már tagja vol­tam az olimpiai válogatottnak, Helsinki helyett azonban a bör­tön várt rám, Dobogó helyett - hátúszásban esélyes voltam - magánzárkába kerültem, megjártam Recsket, a váci börtönt és még több egyéb büntetésvégrehajtó intézetet. 1954-ben kap­tam amnesztiát Nagy Imre híres beszédét követően. Arra per­sze gondolni sem mertem, hogy bárhol álláshoz jussak, hiszen a közügyek gyakorlásától továbbra is el voltam tiltva. Úszómester­ként helyezkedtem el, amikor fölkerestek a ferencesek P. Hajdú Antal igazgató atyával az élen és megkérdezték, hogy nem vál­lalnék-e testnevelő tanári állást náluk? Nagyon megtisztelő volt, de mondtam, hogy ebből úgysem lesz semmi, hiszen ők is is­merik a „múltamat", mire Antal atya azt válaszolta, hogy ezzel ne törődjek, bízzam csak rájuk a dolgot. 1954. szeptember 1-jén kezdtem tanítani. Ezután az országos megmérettetéseken már a diákjaim aratták a babérokat. Szigorral, fegyelemmel, de minde­hidlap.net hídlap 27

Next

/
Thumbnails
Contents