Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-13 / 23. szám
exkluzív nekelőtt szeretettel és odafigyeléssel mindent el lehetett érni a gyerekeknél. Nagyszerű szertornászok, úszók, kosarasok kerültek ki a kezem alól. Minden évben megmosolyogták az esztergomiak, hogy a Kádár-rendszer május elsejei ünnepségein a legfegyelmezettebb alakzatban nem a munkásőrök, hanem a ferences diákok vonultak fel. Ha már egyszer muszáj volt, mi legalább megadtuk a módját. A legszebb éveim a barátokhoz kötődnek, akik mindvégig kiálltak mellettem.Ötven esztendőt töltöttem közöttük, hiszen a ferences gimnázium volt az első és utolsó munkahelyem. Ma már az egykori tanítványaim tanítanak a régi almamaterben.- A sport és maga a verseny felnőttként is vonzotta tanár urat.- Vízi ember voltam, így nyilván a hajózás, csónakázás, később a motorcsónakázás sem maradhatott ki az életemből. 1969-ben Csehszlovákiában nemzetközi bajnokságot nyertem, ezután éveken át tartottam az első helyet.- A rendszerváltást követően nem maradtak el a hivatalos elismerések sem, a tisztességgel végzett munka megérdemelt gyümölcsei.- 2002-ben Pokorni Zoltántól vehettem át a Köztársasági Érdemrend ezüst keresztjét, a következő esztendőben pedig Pro Űrbe elismerésben részesítettek itt, Esztergomban. Valóban úgy érzem, hogy mindent megkaptam az élettől, amit kaphattam, de a legnagyobb elismerést mégis az egykori diákok szeretete és hálája jelenti a számomra. anyagismerettel, matematikával és így tovább. Mindezt a bencések el is várták az embertől, mint ahogyan az életünk részévé tették a hitet és a hazaszeretet is. Az érettségi után következett a Testnevelési Főiskola - bár két pontot eleve levontak a fölvételi pontszámaimból, mert egyházi iskolában végeztem. DISZ-tag mindenesetre nem lehettem, na nem mintha annyira akartam volna. Ketten voltunk ilyenek akkor a főiskolán, Czája Mátyás barátom, aki később a szentendrei ferences gimnázium testnevelője lett, meg én. Az úszással persze nem hagytam föl, 1948-tól folyamatosan nyertem a versenyeket, 1949-ben Varsóból három aranyérmet hoztam haza.- Két évvel a hírhedt Mindszenty-per után, szintén koholt vádak alapján, 1951. május 18-án letartóztatták Grősz József kalocsai érseket. Kezdetét vette az úgynevezett Grősz-per. Rengeteg nem kívánatos személytől akart így megszabadulni a Rákosi vezette kommunista diktatúra. Számos vádlottat halálra ítéltek és kivégeztek, sokakat a kihallgatások során halálra kínoztak, és rengeteg embert börtönnel sújtottak. Magát az érseket tizenöt év fegyházra ítélték. Tanár úr - akkor, mint végzős főiskolai hallgató - szintén a vádlottak padjára került. Mivel gyanúsították?- A vádpontok egy kaptafára íródtak. Valutaüzérkedés, államellenes szervezkedés, külföldre szöktetés, illetve fegyveres ösz- szeesküvés. Engem először öt, majd egy szigorítást követően hat és fél év börtönbüntetésre ítéltek, holott minden egyes vádpont teljességgel alaptalan volt. Ráadásul ekkorra már tagja voltam az olimpiai válogatottnak, Helsinki helyett azonban a börtön várt rám, Dobogó helyett - hátúszásban esélyes voltam - magánzárkába kerültem, megjártam Recsket, a váci börtönt és még több egyéb büntetésvégrehajtó intézetet. 1954-ben kaptam amnesztiát Nagy Imre híres beszédét követően. Arra persze gondolni sem mertem, hogy bárhol álláshoz jussak, hiszen a közügyek gyakorlásától továbbra is el voltam tiltva. Úszómesterként helyezkedtem el, amikor fölkerestek a ferencesek P. Hajdú Antal igazgató atyával az élen és megkérdezték, hogy nem vállalnék-e testnevelő tanári állást náluk? Nagyon megtisztelő volt, de mondtam, hogy ebből úgysem lesz semmi, hiszen ők is ismerik a „múltamat", mire Antal atya azt válaszolta, hogy ezzel ne törődjek, bízzam csak rájuk a dolgot. 1954. szeptember 1-jén kezdtem tanítani. Ezután az országos megmérettetéseken már a diákjaim aratták a babérokat. Szigorral, fegyelemmel, de mindehidlap.net hídlap 27
