Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-06 / 22. szám
helyi história Akiből kis híján pápa lett -Bakócz Tamás érsek Varga Péter Dénes Magyarország történetének minden kétséget kizáróan az egyik legnagyobb formátumú, már-már a pápai trónra is esélyes főpapja Bakócz Tamás volt, noha származásából adódóan senki nem hitte volna, hogy egykor majd a tiara várományosát tisztelheti benne. B akócz Ferenc mezővárosi jobbágy harmadik fiaként látta meg a napvilágot 1442 táján a Drágfiak erdődi birtokán. Ezért is nevezteti magát később Erdődi Bakócz Tamásnak, vagy egyszerűen Erdődi Tamásnak. Nemességet csak prépost nagybátyja közbenjárására kapott 1459-ben Mátyástól. Tanulmányait előbb a krakkói, majd a bolognai egyetemen végezte, végül Ferrarából mint „mindkét jog doktora” érkezett haza Magyarországra 1470-ben. 1480 őszétől titeli prépost, később győri püspök. Mikor 1490 januárjában Mátyás utolsó alkalommal utazott Becsbe, Bakócz Tamás azon kitüntetésben részesült, hogy püspöki székhelyén vendégül fogadhatta a királyt. O maga néhány nappal előbb ment oda, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Innen az osztrák fővárosba kísérte Mátyást. A kancellár távol lévén, a politikai ügyek szálai egészen az ő kezében összpontosultak. Állásának jelentőségét növelte az is, hogy Mátyás, súlyosbodó köszvénye miatt, az idegenekkel, követekkel való érintkezéstől gyakran kénytelen volt tartózkodni, így helyette és nevében az érsek folytatta le a tárgyalásokat. Virágvasárnap ott volt ő is a király oldalán Szent István dómjában, majd néhány óra múlva tanúja volt Mátyás szélütés okozta rosszullétének és a nagy fejedelem halálának. Bár az utódlás kérdésében kezdetben -Mátyás kedvéért- látszólag a király törvénytelen fiát, Corvin Jánost támogatta, ám hamarosan a Jagellók oldalára állt. A trónt végül elnyerő II. Ulászló nem is volt hálátlan,1497-ben egri püspökké nevezte ki Bakóczot, aki így megszerezte az ország egyik legja- vadalmazóbb egyházmegyéjét, amelyet azonban még ebben az évben elcserélt Estei Hippolit biborossal, elnyerve az esztergomi érseki széket. 1500-ban VI. Sándor pápa bíborossá nevezte ki, majd II. Gyula pápa -Velence hathatós támogatásával- konstantinápolyi pátriárkává tette. 1512-ben „az örök városba” utazott, ugyanis hivatalos volt a lateráni zsinatra, amelyet II. Gyula pápa hívott egybe. Ha hihetünk Szerémi Györgynek, a nagytekintélyű és nagyméltóságú magyar főpap érkeztének hírére Róma tereit és utcáit feldíszitették. A Virágok terére (Capo di Fiori) érvén szolgáival öszvérei hátáról aranyat szóratott az őt üdvrival gással köszöntő római népnek. Császároknak kijáró diadalmenetben vonult be Magyarország főpapja Rómába. Gyula pápa 1513. február 20-án váratlanul meghalt. Ezt követően háromtagú bíborosi testület vette át a Pápai Állam kormányzását, melynek tagja volt Bakócz Tamás is. Az új pápa megválasztására 1513 márciusában került sor. Az első szavazás március 10-én zajlott le, ám ez inkább csak az erőviszonyok felmérése volt. Ezen a szavazáson Bakócz nyolc szavazatot kapott, Valenciai János után a második legtöbbet. A bíborosok között a legjelentősebb két irányzat, a fiatalok „pártja”, valamint az idősebbek csoportosulása volt. A fiatalok szavazataikkal Giovanni de’ Medicit támogatták, az idősebbek pedig belátva, hogy az ifjak szavazatait Medici bíborostól nem vonhatják el, szintén megegyeztek, hogy őt fogják szavazataikkal segíteni. A végleges szavazásra másnap, március 11-én került sor. Az új pápa a harminchét esztendős Giovanni de’ Medici bíboros lett, aki X. Leó (1513-1521) néven vonult be a pápák történetébe. Megválasztásakor állítólag a következőket mondta: „Élvezzük a pápaságot, melyet Isten adott nékünk”. Az új pápa egyik legelső intézkedése volt, hogy Bakóczot teljhatalmú követévé nevezte ki és egy, a törökök ellen indítandó keresztes hadjárat megszervezésével bízta meg, majd visszaküldte Magyarországra. X. Leó természetesen nem csak kárpótolni kívánta Bakócz Tamást, egyszerűen így akart megszabadulni a nagy riválistól, aki valóban az egyház történetének első és eddig egyetlen magyar pápája lehetett volna. Igaz ugyan, hogy a királyi tanácsban leginkább a török ügyek szakértői tiltakoztak az időszerűtlen és előkészítetlen vállalkozás ellen, Bakócz 1514. április 9-én keresztülvitte a keresztes háborúba szólító pápai bulla kihirdetését. A felhívás váratlanul élénk visszhangra talált. Április vé- gén-május elején már mintegy 40 ezer parasztkeresztes gyülekezett ösz- sze az ország különböző pontjain felállított táborhelyeken. Nyilván az is hatott a lelkekre, hogy a pápa a hadban résztvevőknek bűnbocsánatot ígért. Ám a jelentkezők létszáma mégsem leginkább a magyar parasztság törökellenes indulataiban keresendő, sokkal inkább a körükben uralkodó nyugtalanságot jelezte. Csakhamar összetűzésbe is kerültek a köznemesekkel, hiszen őket érintette leginkább érzékenyen parasztjaik „dologidőben” történő hadba vonulása. A keresztes háború végül a Székely Dózsa György vezette 1514. évi parasztfölkelésbe torkollt. A parasztháború után az 28 hídlap hidlap.net
