Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-05-30 / 21. szám

közügy elővarázsolása. Jellegzetes pogány ünnep volt a telet jelképező szalmabábú elégetése mellett a pün- 1B kösdi király és királyné választása, akik a tavasz eljö­vetelét, a termést, a szaporodást hivatottak biztosí­tani. Noha az egyház kezdetben ellenezte ezeket a szokásokat, később azonban megtűrte, és igyekezett keresztény tartalommal megtölteni őket. A Dunántúlon a pün­kösdi királyságért a legények lóversenyen vetélkedtek. Csepreg városkában a versenynek az volt a föltétele, hogy minden legény a tulajdon lován, nyereg és kengyel nélkül egymásután három­szor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át. A győztes lett a pünkösdi király, akinek tilosba tévedt lovát, jószágát, bün­tetés nem érhette. Ha kocsmába tért, virágkoszorút kapott a lá­nyoktól, amelyet az egész mulatság alatt viselt. Engedélye nél­kül táncot nem rendezhettek, de másutt még az is a kiváltságai közé tartozott, hogy minden lakodalomba, mulatságra hivata­los volt. Szokásban volt pünkösdkor a májusfaállítás is, amely a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szo­kásainak Európa-szerte ismert kelléke. A májusfa sudár, a tör­zsén gallyaitól megtisztított, lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együtte­sen, vagy mindenki a maga szeretője háza elé. Sok helyütt csak a bíró és a pap háza, esetleg a templom előtt állítottak fel egyet­len magas májusfát, a lányos házak udvarán kisebb fa díszel­gett. Érdekes adalék, hogy a kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösdvasárnapján akarták királlyá koronázni, de valakinek eszébe jutott, hogy a „pünkösdi királyság” egynapos dicsőség, így a szertartást egy nappal előrehozták. Egyes helyi változa­tokban Szent Orzsébet asszony a pünkösdi királyné. Itt való­színűleg Árpád-házi Szent Erzsébetről van szó, aki gyermekko­rában lett menyasszony, és akinek legendájában az ismert ró­zsacsoda szerepel. Piros pünkösd napján a szegedi táj népe zöld ággal, fűzzel, de főleg bodzával ékesíti föl háza táját. Azért tűzik ki az ágakat, hogy - amint mondogatják - az Isten haragja, va­gyis a mennykő elkerülje a házat. A litkeiek szerint, aki a pün­kösdi harmatban megfürdik, azon nem fog a nyári nap. Somorja jámbor asszonyai még a közelmúltban is piros pünkösd hajna­lán az egész templomot földíszítették, és amikor elkészültek, a templom ajtaját, ablakait kitárták, hogy széljárás legyen az első pünkösdi szél emlékére, amelyben egykor leszállóit a Szentlé­lek. Orbán Balázs írja, hogy a Széphavas tetején egy kápolna romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen, minden pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlóikat összeérintve azu­tán együtt mentek a Somlyói búcsúba. Nádas egyik plébánosa, Sverteczky Lipót pünkösdi rózsaünnepély rendezésére tett ala­pítványt 1835-ben. Kamataiból minden esztendőben egy jám­bor parasztlányt díszes keretek között megjutalmaztak, és ár­tatlansága jeléül rózsakoszorút tettek a fejére. Példáját azután másutt is követték. Említést érdemel, hogy a pünkösd az Ár­pád-korban keresztnévként is fölbukkant. Viselői nyilván ezen a napon születtek. Az ünnep legmélyebb tartalma mégis Isten szeretete, ami az ingyenességben és a feltétel nélküli odaadás­ban nyilvánul meg. A keresztény embereknek tudatosítaniuk kell magukban a képmási létet. Hasonlítunk Istenre annak elle­nére, hogy szabad, de rosszra hajló akaratunk ezt sokszor elfe­di. Számtalan viszonzatlan figyelmesség és jócselekedet csak Is­tenben nyer magyarázatot és értelmet. Az igazi házastársi, szü­lői szeretet vagy a legmélyebb barátság feltétel nélküli. Nem tulajdonságainkért, egészségünkért, tudásunkért vagy jó fel­lépésünkért, ízlésünkért szeretnek bennünket, hanem önma­gunkért. Erre tökéletesen csak az Isten képes, de valamit mi is visszatükrözhetünk belőle. Isten nem is vár tőlünk mást, csak azt, hogy azt a pici környezetet világítsuk be - ha csak egy pilla­natra is -, ahol éppen vagyunk. hídlap 19

Next

/
Thumbnails
Contents