Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-05-23 / 20. szám
közügy Bod Péter Ákos Ingatlanadó, vagyonadó, vagyondézsma H irtelen került elő az ingatlanadó ötlete, bár korábban is tett kísérletet a Gyurcsány- kormány ennek az adófajtának a bevezetésére. A Bajnai-kabinet dilemmája nyilván az, hogy a nemzetközi hitelezőinek megígért intézkedések listáján szerepel ez is, de a szükséges törvénymódosítást meg kell szavaztatnia a kormány mögött álló szocialista és társutas képviselőkkel. Márpedig egy új adó mindig népszerűtlen dolog. A lakáshoz kapcsolódó adózás különösen kényes nálunk, ahol a családi megtakarításnak a legnagyobb - és gyakran egyetlen - megtestesítője a lakás, kert, telek. Mivel a Valutaalap hitelei nélkül beállna a krach, a kormány most nyomást gyakorol az országgyűlési képviselőkre, azok pedig érzik a választóik - különösen a rengeteg teherrel sújtott középrétegek - felháborodását. A szocialista képviselők igazi populista módon kiterjesztenék az új adónemet a nagy értékű egyéb vagyonokra (vitorlásokra és helikopterekre) is, mindezt a szociális igazságosság nevében. Nálunk azonban keverednek a dolgok. A kormány mintha engedne annak az érvelésnek, hogy a gyanús módon meggazdagodott emberek legalább így valami adót fizetnének. Ez azonban nem jó érv az ingatlan és egyéb vagyonok általános adóztatása mellett, hiszen az adóteher az egyenes úton járókra is ránehezedne. Különösen nem méltányos, ha a lakásra és telekre takarékoskodók több adót fizetnének, mint a többiek. A kiemelkedő vagyonok eredetének tisztasága, vagy jogszerűsége pedig egészen más kérdés, mint az ingatlan- adóztatás ügye. Megint más a vagyondézsma, amire volt példa a magyar történelemben: vészhelyzetben fordulhat a tehetős polgárokhoz a közjót képviselő, választáson felhatalmazott kormány azzal, hogy a közönség önkéntes hozzájárulással, vagy egyszeri adóval járuljon hozzá a közterhekhez. A Bajnai- kormánynak azonban nincs ilyen felhatalmazása a magyar néptől. Ez így igazi magyar történetté válik. Békésebb történelmű országokban általában generációkra visszamenően ismeretes a lakás és föld adóztatása. Rendszerint a helyi hatóságok vetik ki és szedik be, kevés vitával, hiszen a valós értéket jól látják helyben, másfelől az adófizető is tudja, hogy adója hova kerül és abból mi lesz. Közgazdaságilag indokolt, de szakmailag már bonyolultabb az értéknövekedés megadóztatása: ha a ház vagy a föld tényléges értéke jelentősen megnő például a jobb közlekedés vagy újabb árvízvédelmi létesítmények következtében, akkor az ingatlan birtokosának ölébe hulló gyarapodást jogos megosztani a közösséggel. Itt már fellépnek különféle bonyodalmak: az ingatlan forgalmi értéke ugyan megugrik, ám attól a bentlakók adóztatható jövedelme még marad változatlan, és valójában az eladáskor vagy bérbeadáskor jelenik meg a gyarapodás. Mindenképpen világos tulajdoni regiszter, kialakult értékelési rendszer, hatékony és becsületes helyi és állami adóapparátus, méltányos ügyintézés szükséges az ingatlanok adóztatásához. Az ingatlanadó tehát olyan adófajta, amely a társadalmi hagyományokból fakad, fontos igazgatási előfeltételek fennállása esetén megfelelően illeszkedhet az adók rendszerébe. Azt azért jó tudni, hogy mindenhol alapvetően a fogyasztás és a jövedelmek adójából él az állam: ezeknek a nagy adótételeknek az alakítgatásával igyekszik eleget tenni a társadalmi méltányosság szempontjainak, valamint természetesen az államkincstár bevétel iránti igényeinek. Ha ugyanezek a parlamenti képviselők még a Gyurcsány-évek alatt nem riadnak vissza a döntéstől, akkor már két éve létezne az ingatlanadó rendszere, nyilván rengeteg gonddal és vitával. Most, amikor a magyar pangásra még a világ- gazdasági krízis is rátevődik, különösen nem alkalmasak a körülmények egy ennyire érzékeny adónem bevezetésére. Az ellenzéki párt már közölte is, hogy kormányra kerülve azonnal megszüntetné az ingatlanadót. A gondok azonban nem múlnak el. Nem ok nélkül adóztatják máshol (értelmesen és méltányosan), azokat a kisebb és nagyobb ingatlanokat, amelyek fenntartásához, működtetéséhez és értékgyarapodásához a közösség is hozzájárul a közrend, a vagyonvédelem és infrastrukturális ellátás révén. Valamit azzal is kellene tennünk, hogy igen sokan személyes és családi szükségleteiket jóval meghaladó ingatlanvagyonba szorultak be, és így társadalmilag és közgazdaságilag értelmetlenül nagy immobil tételekből áll ma a magyar nemzeti vagyon jórésze. A munkát és értékalkotást jelenleg túlzott adómérték sújtja, így a jövőbeli kormányoknak nagy szüksége lesz olyan költségvetési forrásokra, amelyek végre nem a munkavégzőket terhelik. A helyi önkormányzatoknak is részesülniük kellene a fejlesztések miatt vagyongyarapodásból. Röviden: egyszer mégis el kell majd végeznünk azt a feladatot, amelyet elődeink már korábban megtettek, és amit Európa más országaiban már régóta maguk mögött tudnak. hidlap.net hídlap 23
