Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-05-16 / 19. szám
exkluzív- Milyenekkel?- Olyanokkal, amikkel ők - annak ellenére, hogy naivak, gyerekesek és igazából csak a hülyeségen, a viccen és a pénzen meg a csajokon jár az eszük - teleszív, igazi emberekként y jellemezhetőek; hogy humanitás munkál -tírvK bennük. S az egymás iránti barátságuk eleiül ve érdekes (és vicces), ami már alapban Q=^ V» i egy furcsa viszony, hiszen arra nem gondolna senki, hogy pont egy magyar és egy orosz összeköltözik Amerikában... Persze, minket az írókkal (Billiam Coronellel és Josh Liebbel - a szerk.) épp az érdekelt, az, hogyan tudjuk kibányászni az ebből a helyzetből adódó konfliktusokat. És a végén, ugyebár, annak ellenére, hogy nem egy „előírt, szabványos" barátságot látunk, de érezzük, hogy valahogy mégis megszeretik és segítik egymást, és ezáltal könnyebben be tudnak illeszkedni ebbe a társadalomba.- Ez a film itt készült, Magyarországon ?- Nem, Amerikában animáltuk, az elkészítése költségének a hetven-nyolcvan százaléka onnan jött. Itt, Pesten az utómunkákat végeztük, a keverést, az összes hangot és zenét - és természetesen a magyar szinkront. Mindent, amit a „final mix" jelent, itt csináltuk.- A legendásan remek szakembergárda miatt dolgozol magyar kollégákkal, vagy azért, mert Magyarországon olcsóbb filmezni, vagy mert jó hazajönni?- Mind a kettő. Illetve: mindhárom. Itt nagyon jó szakemberek munkálkodnak, és itt kevesebb pénzből be lehetett fejezni a filmet. Nem beszélve arról, hogy még mielőtt a munka végére értem volna odakint, Amerikában, aláírtam egy szerződést Kálomista Gábor cégével (a Megafilmmel - a szerk.), hogy ők fogják befejezni, és ők fogják finanszírozni a befejezését a filmnek. És hát nem utolsósorban: jó hazajönni. Jó Pesten lenni, jó az országban jönni-menni - megfordultam Esztergom felé, a Dunakanyarban is -, egészen más a szituáció, mint mikor elhagyni kényszerültem Magyarországot. Nem a gazdasági helyzetet értem ezalatt, hanem az emberek szabadságát.- Nemrégiben egy teljes filmet forgattál itthon.- Igen, tavaly rendeztem itt egy filmet, egy angol produkciót.- Élőszereplőset?- Igen, élőszereplős volt, olyan, mint a Terabithia (Híd Terabithia földjére, 2007 - a szerk.). Ez szintén egy családi mozi, egy Angliában igen népszerű gyermek mesekönyv, Elizabeth GoudgeThe Little White Horse,,, A kis fehér ló" című regénye alapján született. A film most még több címen fut, vagy The Moon Princess, vagy The Secret of Moonacre lesz a végleges változat (a főszereplők: loan Gruffudd, Dakota Blue Richards, Tim Curry, Natascha McElhone és Juliet Stevenson - a szerk.), Angliában a Warner Brothers mutatja be, itthon is a tervek szerint jövőre tartják a bemutatót, de még nem tudom, milyen címen. Kritikus szemmel Immigrants - Jóska menni Amerika Az egykoron Amerikába emigrált magyar rajzfilmes, Csupó Gábor - aki odaát a Fecsegő tipegők, a Thornberry család és a Jaj, a szörnyek! című rajzolt sorozatokkal aratott nagy (anyagi, szakmai és közönség-) sikert, majd két éve elkészítette első élőszereplős filmjét is: Híd Terabithia földjére - mintegy a saját bőrét tette kockára, amikor a felnőttek számára (amerikai-magyar koprodukcióban) megalkotta ezt a - tagadhatatlanul személyes hangvételű és vonatkozású - filmjét. Jól tette. Egy magyar és egy orosz emigráns, Jóska és Vlad osztozik egy bérleményen Los Angelesben. Céljuk, hogy beteljesítsék az amerikai álmot, illetve, hogy inkább túléljék azt. Pénzre, bögyös macákra, mondjuk így: érvényesülésre vágynak, de rendre kudarcot vallanak (nem az ő hibájuk). Másnaponként megrázzák magukat, és elölről kezdik az egészet. A maguk módján ártatlan és jóhiszemű legények-amellett, hogy gyerekesek és igazából csak a hülyeségen, a viccen és a pénzen meg a csajokon jár az eszük - teleszív, igazi emberekként jellemezhetőek. Az egymás iránti őszinte barátságuk révén tudnak beilleszkedni a kinti társadalomba. A korábbi rajzfilmsorozatai stílusát továbbvivő, jópofa figurákkal megrakott film szórakoztató és ötletes. Vicces is. Ha még nekünk, itthoni (itt maradott) magyaroknak nem is mindig támad kedvünk önfeledten, a térdünket csapkodva kacagni... (Az érintettség és a személyes megta- pasztaltság okán, ugyebár.) Immigrants - Jóska menni Amerika (Immigrants (L. A. Dolce Vita)), színes, szinkronizált, amerikai-magyar animációs film, 78 perc, 2008, rendező: Csupó Gábor, magyar hangok: Hujber Ferenc, Szabó Győző, Oroszlán Szonja, Hernádi Judit, Ganxsta Zolee, Reviczky Gábor, Kamarás Iván, Kapocs Zsóka, Rákóczi Ferenc, Fábry Sándor, Kalloy Molnár Péter, Kovács Koko István, Kerekes József, forgalmazó: HungariCom, honlap: http://immigrantsthemovie.com- Mind az élőszereplős, mind a rajzolt filmjeidet tekintve fontos szereplőid a gyerekek. Mintha rajtuk keresztül szólalnál meg. Miért bírnak ilyen kiemelt jelentőséggel? Először is vonzódom az emberi történetekhez, meg nekem, ugye, öt gyerekem is van, és nagyon-nagyon szeretem őket. Azt érzem, vonzódnak hozzám. Talán mert leguggolok hozzájuk, mert mosolygok rájuk, mert játszom velük. Érzik, ha valaki barátsággal fog hozzájuk szólni. S valószínűleg ez segít engem abban is, hogy tudjam őket rendezni, amikor élőszereplős filmet forgatok. Mert könnyebb a viszony közöttünk, megértjük egymást. hidlap.net hídlap 29
