Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-13 / 49. szám

logost ütött el egy Dorog irányából Esz­tergom felé haladó személygépkocsi. A sérült férfit kórházba szállították. A rend­őrségi intézkedés és a mentők ténykedé­se idején a forgalmat a tehermentesítő útra irányították. ADVENT A FÉJÁBAN Esztergom-Kertváros. A Selyemfonal Képzőművész Kör tagjai december 15. és 19. között minden nap 10 órától 16 óráig adventi vásárt szerveznek. Saját, egye­di készítésű karácsonyfa- és asztaldísze­ket, ajándékokat kínálnak az érdeklődők­nek. Ugyancsak a kör tagjai készítették el (rendhagyó módon lakásban található eszközök, tárgyak, ruhák felhasználásá­val) a Féja előkertjében elhelyezett Szent Család kompozícióját. LEZÁRULT A BABITS-ÉV Ünnepélyes keretek között, impozáns helyszínen, a felújított Bottyán János iskolá­ban tartotta a Babits Mihályról szóló emlékév utolsó fejezetének számító rendez­vényét a város kedd délután. A költő születésének 125. évfordulója apro­póján megtartott emlékév program- sorozatát szervező Babits-bizottság ez alkalommal számolt be az elmúlt esztendőről. A helyszín, a volt ben­cés iskola nem volt véletlen helyszín, itt tartotta a költőóriás egykor szék­foglaló beszédét. A kulturális évad zárásáról Nagyfalusi Tibor, a Babits- bizottság elnöke valamint a város részéről Kálmán Sándor, a kulturális és sport bizottság első embere beszélt a megje­lentekhez. A zenés-irodalmi műsorral kiegészített ünnep záróaktusaként a házban felavatták Babits márvány emléktábláját. december 10-ig: Svédasztal Élőzene, tűzijáték Korlátlan étel és italfogyasztás mOQMBÍ} JEszterg’o Asztalfoglalás: 33/40-44-40 30/94-54-552 ImúzeumkeRtl-Vacsorával,- íz j féli menüvel Gulya István Állj meg, megállj! Durvul a karácsonyi üzletjárás, sírva vigad a magyar, de minimum beugrik a nagybő­gőbe, hitelt vesz fel, hogy ajándékozzon, vagy egyáltalán: hogy egyen - magam is szép summát„elszórok"egy hétvégi bevá­sárlásra, pedig nincsen benne nagykaraj, olaj meg liszt meg néhány deka párizsi van, merek kicsit álmodni -, azt' majd lesz valahogy. A jövő majd csak jövőre kezdő­dik el, ma meg ma van. Vagyis, ha máshogy nem megy, a banki tiltólisták kiemelt ver- senyzőjeként (vagy bűnvilági kölcsönökkel él, vagy) tárcsáz az ember, és házhoz ho­zatja a pénzt - akkora (uzsora-) kamatért, amiért a középkorban alsóhangon is két hét szigorított kaloda járna, hogy egyéb korabeli „ká" kezdőbetűs meggyőző-esz­közök (karó, kerék) alkalmazását most csak felvillantsam. Ha már a középkor. Sötét volt - tanultuk, és mély együttérzéssel éreztünk együtt a tankönyv görbe hátú parasztjaival, akiknek hátán-zsírján a földesúr hasasodon, és dő­zsölt busa fejét rázva az egyház. Mert ez is, az is vitte a maga tizedét. Bezzeg ma. Tételezzük fel, hogy bejelentett alkalma­zott vagyok, és 300 000 forintot keresek (héló, ne röhögjenek a minimálbéresek ott hátul!). Ezek után az alkalmazóm fizet 72 000 forint nyugdíjbiztosítási járulékot, 15 000 forint egészségbiztosítási járulékot, 1 950 forint egészségügyi hozzájárulást, 9 000 forint munkaadói járulékot és 4 500 forint szakképzési hozzájárulást. Azaz ösz- szességében 402 450 forintjába kerültem. De, sajnos, mosolyom nem lesz őszinte, amikor megtudom, hogy a keresményem­ből nekem meg 84 750 forint személyi jövedelemadót, 25 500 forint nyugdíjjá­rulékot, 12 000 forint egészségbiztosítá­si járulékot és 3 000 forint munkavállalói járulékot kell kicsengetnem. Vagyis ma­radt 174 750 pénzem. Az életben maradás miatti perverzióból boltba megyek, ugye, ahol a termékek árában húszszázalékos forgalmi adóval szembesülök, vagyis az iménti összegért valójában csak 145 625 forintnyi értékét vehetek, az állam, a de­mokratikus, zsebre rak 29 125-öt forintot. És akkor jönnek a számlák... Legutóbb például a fűtésre egy 35 000-es. Jó, oké. Miért lakom panelben, Diogenész például hordóban élt, csak hát az van, hogy erre­felé ilyentájt hidegre jár. S akkor, ugye, a víz, az áram (a gáz nincs bekötve, éljen!) meg a többi. Jelzáloghitel - mint mindenkinek. Bele sem merek gondolni, mi volna, ha gyer­meket nevelnék. S mindeközben a pén­zem vásárlóereje jobban romlik, mint a napon hagyott pálpusztai. (Jobb, ha nem is megyünk bele, messziről bűzlik.) A kéménycső-fekete középkorban tíz al­mából oda kellett adni kettőt, most, a fel­világosult magyar újidőkben nyolcat. Úgy, hogy ma már képtelen a jobbágy (én) tíz al­mát megtermelni, talán ha ötöt vagy hatot. Segítség! Én nem ilyen Magyarországot akartam. m N O' 7T O: N hídlap 11

Next

/
Thumbnails
Contents