Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-06 / 48. szám

zék magukat. Ez önmagában nagy erőt, de egyben veszélyt is jelent. Ha a szü­lő ugyanis a beszélgetések során túl sok fegyelmezéssel, irányítással összefüggő gondolatot, esetleg nemet mond, és kész válaszokat ad a gyermeknek a helyzetek megoldásához, akkor neki nem lesz szük­sége saját gondolatainak megkeresésé­re a helytálláshoz, és ennek képességét sem sajátítja el. Hasonló akadályt tud állí­tani a parancsolás, a kioktatás, a megszé­gyenítés, és különleges módon a túlzott dicsérés is, amelyek egyaránt a gyermek alárendeltebb helyzetét alapozzák meg. A nem túlzott mértékű, önbizalom-erősí­tő dicséretekkel, bármilyen pozitívum ki­emelésével ugyanakkor jelentős támaszt kaphatnak a gyermekek. Ha a megerősí­tés rendszeres, ez biztosítja a törődés és az odafigyelés érzését, másrészt a kapcso­lat erősítésén túl magában a gyermekben is segítenek tudatosítani, hogy milyen erőforrásokkal rendelkezik, amelyekre ké­sőbb egész élete során építhet. Hogyan kell beszélgetni? Fehér Ágota azt tanácsolja, hogy a gye­rekekkel való beszélgetés során alakítsuk úgy a helyzetet, hogy legyen kedvük me­sélni, és a kérdező mondatok helyett érde­mes hagyni, hogy ők fűzzék össze gondo­lataikat. Az akár ártatlan szándékú belekér- dezés azt az érzést is keltheti a kicsikben, hogy rá nem kíváncsiak, hisz mindig meg­szakítják, így egy idő után már talán nem is szeretne hosszabban megnyilatkozni, hanem inkább várja a következő kérdést, amire majd újabb rövid választ adhat. Az sem szerencsés, ha a gyermek túl gyorsan kész válaszokat kap a kérdéseire, mivel ez­zel azt is erősíthetik szülei, hogy neki ezek­re szüksége van, azaz ő maga nem biztos, hogy képes egyedül helytállni. Viszont ha „belülről" formálhatja meg az adott hely­zettel való megküzdés lépéseit, úgy saját maga képességeinek megismerése is köz­vetlenebb, ami nagy kincset jelent a jövő­beni hasonló élethelyzetekben. Bízzunk tehát benne, hogy ő is képes megtalálni ezeket a lépéseket. A jó beszélgetések során, bár többnyi­re nem tudatosan, de értékeljük, átgon­doljuk a körülményeket, a beszélgető- partnerrel való kapcsolatunk minőségét, valamint a szóba kerülő témákat és a tár­salgás célját, vonulatát. Beszélgetni tehát egyszerre több szinten is szoktunk, és na­gyon fontos tényező a beszélgetés hely­színe is. Természetesen mélyebb érzelmi témákról nem lehet, és nem is jó zajos, sok ember járkálásával, telefoncsörgéssel ter­helt szobában beszélgetni, így már érdek­lődni sem szerencsés, hiszen az efféle „al­kalmatlankodás" tovább távolíthatja a két személyt egymástól. A szavakon túl na­gyon fontosak az egyéb nonverbális megnyilvánulások is, hiszen akaratunk el­lenére folyamatosan kommunikálunk arcki­fejezéseinkkel, szem- pillantásunkkal, gesz­tusainkkal, megjele­nésünkkel akár teljes csendben is. Az embe­riség fejlődésének fo­lyamatában a metakommunikációs jelzé­sek mélyebben alapozódtak meg, mint a szavak, ami azt is jelenti, hogy a nem szó­beli jelzéseket sokkal mélyebbnek, iga­zibbnak érezzük, mint a szóbelieket. Ha például egy felnőtt azt mondja a gyer­meknek, hogy figyelek rád, de közben a lábát mozgatja és szemével is a szo­bát pásztázza, akkor mégis azt érezteti, hogy nem teljes az odafordulása, amiből a gyermek érzi, hogy mégsem számíthat hosszabb beszélgetésre. A testbeszéd jelzéseinek hatását min­denképpen figyelni és tudatosítani kell magunkban is, hisz a tudattalan által is irá­nyított mozdulatok révén a hitelesség és az irántunk érzett bizalom csorbulhat, ami nemcsak a családi életben, de a hivatásban is okozhat nem várt következményeket. Beszélgessünk a Mikulásról! Aktualitása miatt érdemes néhány szót ej­teni a Mikulásról való beszélgetésről is. A Mikulás olyan személy a gyermekek éle­tében, aki csak az ő örömükkel törődik. Ő a jóindulatnak, a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma. Az év többi ünnepnapja szólhat minden­kinek, de a Mikulás érkezésének varázsa kihagyhatatlan, a gyermek akár egész éle­tére ható esemény. A szülők gyakran ko­rán feltárják a Mikulás és a karácsony tit­kát, „ésszerű" magyarázatát, ám ezzel a kí­vülről kapott válaszlehetőséggel mégsem lehet megváltoztatni a gyermekek szá­mára oly fontos képeket, a csodában való hit tehát minél to­vább marad meg, annál jobb. Ha túl korán fosztják meg a gyermeket ettől, nagy igazságta­lanságnak érezhe­ti, hogy hozzá már nem „az igazi" Mi­kulás jön. A kicsik lehet, hogy időn­ként „csalódnak" a családjuktól kapott ajándékokban ka­rácsonykor, de a Mikulás-csomagok va­rázsa egészen különleges. A téli ünnepek igazi csodája a vallási tartalomtól függet­lenül az, ami a gyermekek lelkében megy végbe, s amely segítségével a ruhát, mely­ben a Mikulás alakja mögött más rejtőzik, egy jóakaratú, boldogító világ ígéretévé változtatják. A gyermekek iskolába kerü­lésével a teljesítményük egyre fontosabbá válik, de az egészséges fejlődéshez és a jó tanuláshoz nagyon fontos a mágiába ve­tett hit is: nagyjából tízéves korukig szük­ségük van a titokzatos világ és a mesebeli alakok által nyújtott kapaszkodókra is. „Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy Te süket vagy. Nem kértem, hogy tolmácsolj, sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak hogy meghallgass." (Agnes Beguin) VASÁRNAPI BŐSÉGASZTAL a HOTEL ESZTERGOM*** Duna éttermében ^ Korlátlan ételfogyasztás svédasztalról 2,500.-Ft-ért! ÜDÜLÉSI CSEKKET ELFOGADUNK! Asztalfoglalás ajánlott: (33) 412-555. hídlap 43

Next

/
Thumbnails
Contents