Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-06 / 48. szám
helyi história építés előzményei után a beruházás anyagi hátteréül szolgáló városi viszonyokat taglalja. Ebből kiderül, hogy amióta Esztergom a 17. század végén felszabadult a török uralom alól, egészen 1945-ig, a város volt a temetőt kezelő Belvárosi plébánia kegyura. A kegyuraság bizonyos jogokkal és kötelezettségekkel járt. így joga volt a templom vagyonának és templomhoz tartozó alapok vagyonának kezelésére, melyet a város a curator ecclesiae, azaz a templomgondnok útján gyakorolt. Ugyanakkor a város köteles volt bizonyos anyagi terhek viselésére is. Az egyház és a város közti szoros kapcsolat e kápolna esetében is, legfeljebb ha az anyagi javak tulajdonjogi viszonyainak összeguban- colódásában állt. A vita lényegében arról szólt, hogy hová folyjanak be a kripta fülkéiért kapott összegek. Egy 1900. április 11-én hozott végzés szerint a város úgy vélte, hogy a Jó Pásztor-kápolna alatti kripta sírhelyeinek eladásából szerzett pénz csak felerészben illeti a kápolnát működtető alapot, míg az összeg másik fele a temetőalapé lenne. Az indoklásban azt olvashatjuk, hogy az új temetőbe új kápolnát kell építeni és erre kellene a . bevétel fele. Az egyházmegyei hatóság megtagadta a hozzájárulást, mert szerinte bár jó, hogy új kápolna épül, de a Sírhelyekből kapott pénzt a kápolnaalapba kell teljes egészében adni. A viták ellenére 1900ban a temető feletti részen felépült végül az új Jó Pásztor-kápolna, mely karcsú, magas toronnyal emelkedik a város fölé. nyezte Fehér Gyula plébános. A szándék mögött az a törekvés állt, hogy megszűnjék, hogy a házaknál tartsák a ravatalozást. Ugyancsak Fehér Gyula indítványozta, hogy az egyházi vagyonból építsenek új kápolnát, a régit pedig alakítsák át ravatalozónak. A város akkori közgyűlése helyeselte a tervet, az egyház- megyei főhatóság pedig előzetes hozzájárulását adta, hogy a kápolna vagyonából új kápolnát építsenek. Idézett Prokopp Gyula a megUgyancsak ebben az évben épült az új Jó Pásztor-kápolnától induló stáció szerpentin végén található Kálvária kápolna. Ennek létrejöttéről Osváth Andor „Komárom és Esztergom múltja és jelene” című helytörténeti kötetében olvashatunk, igaz, csak néhány mondatot. „Az Esztergom belvárosi Kálvária-hegy egyike a város felett kimagasló emelkedéseknek. Ennek ormán évszázadok óta foglal helyet a Kálvária és mellette volt egy omladozó, kezdetleges kis kápolna, amelynek helyébe ugyancsak Fehér Gyula kegyúri plébános kezdeményezésére új kápolna épült, és azzal a korábban egyesek adakozásából létesült stációk útja méltó végződést nyert.” A stációk sorozata tizennégy részből áll, a terméskő alapokon nyugvó téglafülkéken ott olvashatók az aktuális sorszámok is. A vashálóval és üveggel védett, festett fülkeszobrok a keresztút jeleneteit ábrázolják. Maga, a kálvária-szobor- együttes magas talapzaton áll a kápolna előtti téren. A golgotái jelenetben öt darab, életnagyságú festett szobor áll. Krisztus keresztjétől jobbra Szűz Mária, balra Mária Magdolna alakja látható. Két oldalt a két lator keresztre feszítve található. A jelenet hűen követi a Biblia szövegét, a jobb oldali lator, aki kegyelemért esedezett az utolsó pillanatban az Úrhoz, arca megnyugvást fejez ki, ezt erősíti lábainak párhuzamos állása is. A bal lator tehetetlen dühét fokozza a derékszögbe felrántott jobb lábszár és a görcsösen magasba emelt jobb kar is. A stációk és a kálvária-jelenet szobrai után pillantjuk meg a Kálvária kápolnát. A Vaskapu-hegy nyugati lejtőjén lévő épület neoromán stílusban épült. A görög- kereszt alaprajzú, puritán, nyerstégla falú kápolna négy egyforma homlokzat háromszögben végződik. A főhomlokzat érdekes kiképzésű, a bejárat felett mélyített keretezésű, úgynevezett ökörszem ablak látható. Az említett bejárati ajtó gerendázatán az építkezés idejét (MDCCCC) római számokkal jelezték.
