Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-12-06 / 48. szám

exkluzív Esztergom-emberek „Rajongója vagyok Esztergom jövőjének" Móka Miki megyénkben lakik! Pontosabban több nemzedék legendás mesemon­dója, a Zsebtévé, a Ki kopog? és az Égbőlpottyant mesék műsoraiból ismert és megszeretett - s immáron nagypapa-korba lépett - Levente Péter. Mikulás alkal­mából kerestük meg a művészt, pedagógust, akit telefonon értünk utol, mert ép­pen egy előadására igyekezett.- Mióta élnek Héregen?- Állandóan tizenhárom esztendeje. Harmincegy éve vettünk ott egy négy­száz négyszögöles zártkertet, amikor szü­letett a harmadik gyermekünk, Dóra (két fiukat, Domokost és Mártont babakoruk­ban tragikusan elveszítették - a szerk.), és tulajdonképpen vele egyidős a héregi tartózkodásunk.- Közel Esztergomhoz laknak. Gyak­ran megfordul errefelé, a városban és a környéken?- 1961-ben kezdtem a pályát, tizen­nyolc éves fejjel az Állami Bábszínház­nál. Mivel az édesapám akkor szabadult a fogságból, 1957 után ugyanis lecsuk­ták, mint ellenforradalmárt, és négy évig hurcolták börtönről börtönre, a bábszín­házban segédmunkásként kezdtem. En­nek köszönhetően viszont már 1961- ben jártam Esztergomban a társulat­tal. S négy év múltán, amikor 1965-ben mint Móka Miki váltam ismertté, és tet­tem szert népszerűségre, az esztergomi művelődési házban, a „Petőfiben", majd a „Zöldházban" léptem fel, és utána is rendszeresen, harminc éven keresztül. Úgyhogy mondhatjuk, igen, gyakor­ta megfordultam Esztergomban - és a szomszédos Párkányban.- Akkor elég jól ismeri a várost. Akad olyan szöglete, ami különös fontossággal bír az ön számára? Akad olyan itteni kap­csolata, amely különösen fontos önnek?- Nekem az egyik kedvenc városom Esztergom, s különösen az óvónők nőttek a szívemhez, és a Meszes Balázs igazga­tó úr nevével fémjelzett szakközépiskola, ahol a teljes tantestületről elmondhatom, hogy közel áll hozzám. Amióta pedig a Mária Valéria híd meg­épült, azóta rajongója vagyok Esztergom jövőjének. Óriási lehetőségek állnak a vá­ros előtt, különös tekintettel a szlovák­magyar viszonyra.- Mire gondol?- Arra, hogy ezt a köteléket nagyon-na- gyon kellene ápolni, mert sokkal nagyobb lehetőségeket hordoz, mint, mondjuk, Komáromnál, mert szárazföldi értelem­ben ez egy új kapcsolat, és nincs társulva rossz felhangokkal, és nincs elrontva.- Említette Párkányt is.- A Liszt Ferenc Művészeti Alapisko­la igazgatója, Papp Katalin már többször meghívott engem Párkányba, voltam pél­dául rajzverseny-zsűrielnök, illetve a zene­képzősöknek az évenként, szlovák és ma­gyar nyelven megtartott, hagyományos koncertjének egyikén még konferáltam is, a műsor elején én mondtam a köszöntő bevezetőt magyar, a igazgatónő meg szlo­vák nyelven, aztán a végén már én búcsúz­tam el szlovákul, ő pediglen magyarul. Ez is igen kedves, gyönyörű emlékem. Tudja a kapcsolatokról és a nyelvekről az jut az eszembe, most, hogy már negy­venhét éve végzem a munkám, negyven­két éve ismertségtől és szeretettől övezve, Szerbia kivételével eddigi életemben min­den magyarlakta területen dolgoztam, de mindenütt, Szlovéniában, Horvátország­ban, Burgerlandban, Nyugat-, Kelet- és Kö- zép-Szlovákiában stb.; mindenhol megta­nultam harminc szót a hivatalos nyelven. S mindig meghívtam egy, az ottani állam­nyelven beszélő óvodás- vagy iskoláscso­portot, és az elején mindig a nyelvükön szóltam üdvözlő szavakat a színpadon, s utána engedélyt kértem, miszerint: „saj­nos műveletlenségem és butaságom miatt én csupán egyetlen nyelvet beszélek, ám önök olyan szerencsések, hogy egyszerre - és ingyen - két nyelven is megtanulhattak beszélni születésüktől fogva, azonnal, ké­rem, engedjék meg nekem, hogy magyarul játsszam". S erre Szlovákiában azt mondták, hogy „ano", én meg azt válaszoltam, hogy „gyekujem" - és magyarul játszottam szé­pen. Szóval, ezért is hangsúlyozom, hatal­mas és kedvező lehetőségek vannak Pár­kányban - és Esztergomban. Ahol, hadd tegyem hozzá, ráadásul sokáig véradó is voltam, s még most is lennék, ha nem jár­nék mára hatvanhatodik életévemben...- Igen, ilyen korban már mindenkép­pen komolyabban foglalatoskodni kell a jó egészség megőrzésével.- így van.- Mikulás ünnepe közeledtén sűrűsöd­nek a felkérései, a teendői?- Nálam ez akképpen működik, hogy negyvenkettő éve saját menedzselésben dolgozom, úgy értem, hogy a „titkos tele­fonszámomon" megtalálnak az emberek, mert nekem nincs menedzserem, a meg­rendelő és közém csak az Úristen, mint producer léphet. S ezért minden egyes fellépésemet személyesen tárgyalom le, és vállalom vagy nem vállalom el, de ilyentájt különösebben sűrűsödés azért nincs, mert folyamatosan, egész évben szolgálok, művészként - és tanítóként is. 26 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents