Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-11-29 / 47. szám

exkluzív Pézsa Tibor: Minden idők egyik legsike­resebb magyar vívója, Pézsa Tibor 1935. november 15-én született Esztergom­ban. Az 1964-es tokiói olimpián kard egyéniben aranyérmet szerzett sporto­lóklasszis az 1968-as mexikói olimpián egyéniben és csapatban bronzérmes helyezést ért el, 1972-ben Münchenben csapatban ismételten a dobogó legalsó fokára állhatott. 1966-ban és 1970-ben világbajnoki aranyat nyert, 1962-ben, 1966-ban, 1967-ben, 1970-ben és 1971-ben világbajnoki ezüstérmes lett, 1963-ban és 1967-ben bronzme­dált akasztottak a nyakába. Klubcsapa­tai: Esztergomi Vasas SC, TF-Haladás; 1957-től másfél évtizeden át a Budapes­ti Honvédban töltötte pályafutása leg­sikeresebb időszakát. A közel két méter magas laza mozgású kardozó finom pengevezetéséről vált nevezetessé. Visszavonulása után a kardvívó szakágat irányította, majd Németországban edzősködött. A Honvédban előbb a szakosztály edzője, később a vezetője lett. Szaud-Arábiában is oktatott. Felesége, Bánfai Ágnes sokszoros magyar bajnok tornásznő, a mexikói olimpia és három világbajnokság résztvevője. Pézsa Tibor nevét 2004. május elsejétől viseli a prímás-szigeti sportcsarnok. ezt a tíz-tizenöt fiatalembert. S aztán a szárnyai alá vette ezt az egészet Völgyessy tanár úr, aki főorvos volt, azt hiszem, az OTI-ban, és akkor aztán jött az első szak­ember edzőnk, Bujnovszky István, egy Lábatlanra kitelepített katona-hadnagy volt. Huszár-őrnagyként jártasságot szer­zett a vívásban, ugye, nekik az kötelező tantárgy volt a hadiskolában, s ő is bese­gített ebbe a képzésbe, s aztán így kiala­kult a vívómozgalom az Esztergomi Vasas égisze alatt. Egy vívó mag - és aztán on­nan kezdtünk el nyiladozni. Élversenyzői szinten egyedül én maradtam. Fölkerül­tem Pestre, a Testnevelési Főiskolára. Eb­ben is nagy szerepet játszott Bujnovszky, elvitt az ország akkori legjobb edzőjéhez, a válogatott tréneréhez, Szűcs Jánoshoz, aki szintén régi katonatiszt volt. Nagy rá­beszélés árán elfogadott engem tanítvá­nyának, s így kerültem a Budapesti Hon­védhoz. Innen, mondhatjuk, sínre került a szakmai életem, de a fölfedezés végső soron Horváth Feri bácsi érdeme, az aktív tevékenységéé, amit az esztergomi vívá­sért tett, Völgyessy tanár úré és nem utol­só sorban a Boromissza Gyuri bácsié volt, aki a kezünkbe adta a kardot.- Milyen gyakran keresi fel Esztergomot?- Amíg a szüleim éltek, általában min­den hétvégét itt töltöttem. Édesapám ha­lála után aztán úgy alakult, hogy Kisma­roson vettem egy házat, oda átköltöz­tettem édesanyámat, és innentől kezdve az esztergomi kapcsolataim gyérültek. Persze, maradtak ott barátaim, akikkel összejárok.- Hogyan értékelte azt, amikor az eszter­gomi sportcsarnok felvette az ön nevét?- Megmondom őszintén, először két­kedve fogadtam, azt hittem, valaki tré­fálkozik velem, erre a megtiszteltetésre álmomban sem számítottam, azt gon­doltam, ez valami „kandikamerás" vicc. S akkor Pál Gyuri, a sportcsarnok igazgató­ja előbb telefonon, majd személyesen is megkeresett, hogy megnyugtasson, a vá­ros vezetése komolyan így döntött. Szá­momra ez óriási megtiszteltetés. Azóta jártam Esztergomban vívókkal bemutatót és élménybeszámolót tartani. S ígéretet tettem, hogy az elkövetkezen­dő időszakban is, szívesen tudnék segíte­ni az ifjúság meggyőzésében, mert hiszen rengeteg fiatalember tanul Esztergom­ban és a környékén. Márpedig a vívás rettenetesen nagy pe­dagógiai szereppel bír. A fegyelmezett­ségre, a döntésgyorsaságra, a helyzetfel­ismerésre oktat, temérdek pozitívumot nyújt. Megtanít fairnek lenni, hogy sport­szerű körülmények között győzzük le az ellenfelet. Azt szeretném - részre hajló- an, persze -, ha minden testnevelő tanár a kezébe tudná adni a növendékének a kardot. Nem, hogy olimpiai bajnokot ne­veljen, hanem, hogy megszerettesse ezt a sportot, „a" sportot. Ma is rengeteg a te­hetség, és a magyarnak a vérében van a küzdés, a győzni akarás. Aktív koromban azt a sportolói életfilozófiát alakítottam ki magamnak: ha már meg lehet nyerni, mi­ért ne nyerjem én? Összetartozás napja 2008.12.05. „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz!" /Széchenyi István/ Várunk minden esztergomi és párkányi polgárt december 5-én a Mária Valéria hídon, hiszen magyar csak egyféle van! Program: 19:00-Találkozás a Mária Valéria híd közepén 19:05 - Fáklya és gyertyagyújtás, majd séta az Országzászlóhoz (Esztergom, Prímás sziget) 19:10 - Beszédet mond: Duray Miklós az MKP stratégiai alelnöke Heer Ádám a Fidelitas Komárom - Esztergom megyei szervezetének elnöke Környi Zoltán az MKP Via Nova ICS párkányi csoportjának elnöke hídlap 29

Next

/
Thumbnails
Contents