Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-29 / 47. szám
exkluzív Pézsa Tibor: Minden idők egyik legsikeresebb magyar vívója, Pézsa Tibor 1935. november 15-én született Esztergomban. Az 1964-es tokiói olimpián kard egyéniben aranyérmet szerzett sportolóklasszis az 1968-as mexikói olimpián egyéniben és csapatban bronzérmes helyezést ért el, 1972-ben Münchenben csapatban ismételten a dobogó legalsó fokára állhatott. 1966-ban és 1970-ben világbajnoki aranyat nyert, 1962-ben, 1966-ban, 1967-ben, 1970-ben és 1971-ben világbajnoki ezüstérmes lett, 1963-ban és 1967-ben bronzmedált akasztottak a nyakába. Klubcsapatai: Esztergomi Vasas SC, TF-Haladás; 1957-től másfél évtizeden át a Budapesti Honvédban töltötte pályafutása legsikeresebb időszakát. A közel két méter magas laza mozgású kardozó finom pengevezetéséről vált nevezetessé. Visszavonulása után a kardvívó szakágat irányította, majd Németországban edzősködött. A Honvédban előbb a szakosztály edzője, később a vezetője lett. Szaud-Arábiában is oktatott. Felesége, Bánfai Ágnes sokszoros magyar bajnok tornásznő, a mexikói olimpia és három világbajnokság résztvevője. Pézsa Tibor nevét 2004. május elsejétől viseli a prímás-szigeti sportcsarnok. ezt a tíz-tizenöt fiatalembert. S aztán a szárnyai alá vette ezt az egészet Völgyessy tanár úr, aki főorvos volt, azt hiszem, az OTI-ban, és akkor aztán jött az első szakember edzőnk, Bujnovszky István, egy Lábatlanra kitelepített katona-hadnagy volt. Huszár-őrnagyként jártasságot szerzett a vívásban, ugye, nekik az kötelező tantárgy volt a hadiskolában, s ő is besegített ebbe a képzésbe, s aztán így kialakult a vívómozgalom az Esztergomi Vasas égisze alatt. Egy vívó mag - és aztán onnan kezdtünk el nyiladozni. Élversenyzői szinten egyedül én maradtam. Fölkerültem Pestre, a Testnevelési Főiskolára. Ebben is nagy szerepet játszott Bujnovszky, elvitt az ország akkori legjobb edzőjéhez, a válogatott tréneréhez, Szűcs Jánoshoz, aki szintén régi katonatiszt volt. Nagy rábeszélés árán elfogadott engem tanítványának, s így kerültem a Budapesti Honvédhoz. Innen, mondhatjuk, sínre került a szakmai életem, de a fölfedezés végső soron Horváth Feri bácsi érdeme, az aktív tevékenységéé, amit az esztergomi vívásért tett, Völgyessy tanár úré és nem utolsó sorban a Boromissza Gyuri bácsié volt, aki a kezünkbe adta a kardot.- Milyen gyakran keresi fel Esztergomot?- Amíg a szüleim éltek, általában minden hétvégét itt töltöttem. Édesapám halála után aztán úgy alakult, hogy Kismaroson vettem egy házat, oda átköltöztettem édesanyámat, és innentől kezdve az esztergomi kapcsolataim gyérültek. Persze, maradtak ott barátaim, akikkel összejárok.- Hogyan értékelte azt, amikor az esztergomi sportcsarnok felvette az ön nevét?- Megmondom őszintén, először kétkedve fogadtam, azt hittem, valaki tréfálkozik velem, erre a megtiszteltetésre álmomban sem számítottam, azt gondoltam, ez valami „kandikamerás" vicc. S akkor Pál Gyuri, a sportcsarnok igazgatója előbb telefonon, majd személyesen is megkeresett, hogy megnyugtasson, a város vezetése komolyan így döntött. Számomra ez óriási megtiszteltetés. Azóta jártam Esztergomban vívókkal bemutatót és élménybeszámolót tartani. S ígéretet tettem, hogy az elkövetkezendő időszakban is, szívesen tudnék segíteni az ifjúság meggyőzésében, mert hiszen rengeteg fiatalember tanul Esztergomban és a környékén. Márpedig a vívás rettenetesen nagy pedagógiai szereppel bír. A fegyelmezettségre, a döntésgyorsaságra, a helyzetfelismerésre oktat, temérdek pozitívumot nyújt. Megtanít fairnek lenni, hogy sportszerű körülmények között győzzük le az ellenfelet. Azt szeretném - részre hajló- an, persze -, ha minden testnevelő tanár a kezébe tudná adni a növendékének a kardot. Nem, hogy olimpiai bajnokot neveljen, hanem, hogy megszerettesse ezt a sportot, „a" sportot. Ma is rengeteg a tehetség, és a magyarnak a vérében van a küzdés, a győzni akarás. Aktív koromban azt a sportolói életfilozófiát alakítottam ki magamnak: ha már meg lehet nyerni, miért ne nyerjem én? Összetartozás napja 2008.12.05. „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz!" /Széchenyi István/ Várunk minden esztergomi és párkányi polgárt december 5-én a Mária Valéria hídon, hiszen magyar csak egyféle van! Program: 19:00-Találkozás a Mária Valéria híd közepén 19:05 - Fáklya és gyertyagyújtás, majd séta az Országzászlóhoz (Esztergom, Prímás sziget) 19:10 - Beszédet mond: Duray Miklós az MKP stratégiai alelnöke Heer Ádám a Fidelitas Komárom - Esztergom megyei szervezetének elnöke Környi Zoltán az MKP Via Nova ICS párkányi csoportjának elnöke hídlap 29
