Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-22 / 46. szám
életmód Téli italoka hideg napokra Lélekmelegítő innivalók Gábor Éva A Szent Márton napján még messze járó tél a héten megérkezett, de a szokatlanul hideg napokat melegebbé varázsolják otthon a hangulatlámpák, a gyertyafény, az illatos olajak, és hamarosan a mézeskalács illata is, az utcán pedig a ragyogó karácsonyi fények enyhítik a zimankót. Mindezek mellett ilyenkor akár otthon, akár az adventi vásárokon igazán jólesik egy forró ital, a hagyományos tea vagy forralt bor vagy valami különlegesség. Á téli napokon vágyunk a melegre kívülről és belülről egyaránt. Természetes, hogy fűtjük otthonunkat, aki teheti a kandallóba vagy a kályhába is begyújt, hiszen a ropogó tűz még melegebb érzést kelt, és az is természetes, hogy jól beöltözünk, ha ki kell dugni orrunkat a hidegbe. Szervezetünk ilyenkor a betevőből is a meleget kívánja. Aki vizet és üdítőt iszik nyáron, most előnyben részesíti a teát, a fröccsöt a forralt bor, a boros vagy rumos tea, a jeges koktélokat pedig a puncsok és a grogok válthatják ki. Illene a felsorolásba a sör is, még akkor is, ha a hazai sörkedvelők az északi országokban teljesen megszokott meleg habzó ital puszta említésétől is rosszul lesznek, pedig a forró sörre is számtalanféle variáció kínálkozik. E heti írásunkban néhány ötletet adunk a testet-lelket melegítő italok elkészítéséhez. Tea: hagyományosan és másképp A tea a legmegszokottabb, legegyszerűbben elkészíthető meleg ital, amelynek rengeteg variációja ismert a világ különböző tájain termő fekete teáktól a zöld teákon át a gyógyteákig. A teacserje leveleiből főzött ital legendáját egy időszámításunk előtt 2700-ban keletkezett kínai írás őrzi, amely szerint Sen Nung császár fedezte fel a teát. A történet szerint a császár forró vízzel telt poharába néhány levél hullott, mire a pihenő uralkodó különleges illatra lett figyelmes. Megkóstolta a véletlenül készült italt, amelyről kiderült, hogy kellemes íze mellett, frissítő hatása is van, így indult világhódító útjára a cserje, amely Európába csak jóval később, 1610-ben érkezett meg. Magyarországon, illetve az európai kontinens országaiban a különféle feketeteák a legelterjedtebbek, amelyeket cukorral, mézzel, citrommal, ha alkoholos italra vágyunk, akkor pedig borral vagy rummal ízesítve fogyasztunk, de angol nyelvterületen a híres ötórai teát tejjel isszák. Az utóbbi időben egyre többen vannak azok az ínyenc teakedvelők, akik úgy gondolják, hogy a tea eredeti aromáját kár elrontani bármilyen „idegen" íz anyaggal, tehát szigorúan tisztán isszák. A tea is jóval több lehetőséget rejt magában annál, mint hogy egyszerűen vízzel leforrázzuk a leveleket. A fűszerezési és ízesítési variációknak csak a fantázia szabhat határt. A fahéjban, szegfűszegben, vaníliában senki nem csalódhat, de a bátrabbak kipróbálhatják a gyömbéres teát is. Csészénként egy teáskanál ceyloni teára, egy dekagramm friss gyömbérre, egy kiskanál mézre és egy fél rúd vaníliára lesz szükségünk hozzá. A gyömbért hámozzuk meg, vágjuk vékony szeletekre, majd dobjuk a forrásban lévő vízbe, és főzzük öt percig. A vaníliarudat hosszában vágjuk ketté, és a teával együtt helyezzük a kanna aljára. Öntsük rá a gyömbéres vizet, hagyjuk állni öt percig, majd szűrjük a csészékbe és ízesítsük mézzel. ínyenceknek és az újdonságokra nyitott teakedvelőknek ajánljuk a következő indiai tejes fűszertea variációt: négycsészényi mennyiséghez forraljunk fel fél liter vizet és három deciliter tejet két púpozott evő42 hídlap
