Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-22 / 46. szám
zmmwsM smommmsi m, leteváráljáM-; Be lentkezn i jferd éklödnillehet Emlékhangverseny a táti zenekar elhunyt tagjaiért Akiknek a zene volt az életük főiskola harsona tanszakán végzett diplomás művész lett. A főiskola befejezése után a Budapesti Jégrevüvel járta a világot. Visszatérve szülőhelyére - Dorogra mint kiváló zenetanár azon fáradozott, hogy fiatal tanítványai mielőbb a zenekarok tagjaivá érjenek. Zenetanárként Dorogon, Csolnokon, Nyergesújfalun fejtette ki áldásos tevékenységét. Fiatalok százaival kedveltette meg a hangszereket: hegedűt, harsonát, tenor és bariton kürtöket. Zeneszerzőként is kiválót alkotott. A Dorogi Bányász Zenekar másodkarnagya volt, de emellett megalapította a Polka parti szórakoztató együttest, amely később a táti zenekar gerincét alkotta. Halálakor, 1988-ban még csak három éve működött a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar, de ez alatt a rövid idő alatt óriási lelkesedéssel, munkával alakította ki az együttes máig is jellemző arculatát. 20 évvel ezelőtt, 65 éves korában ragadta el szeretett tanítványai, zenésztársai köréből a halál. Vasárnap este a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar főszereplésével emlékkoncertet tartottak a táti Kultúrházban. Az előadás Bulhardt Vilmos karmester és Hauber Ferenc alapító, valamint a 23 éve alakult együttes azóta elhunyt tagjai - Fischer János, Hám János, Parti József, Schreck József, Lencsés Lajos, Schillig Attila, Szabó Mihály, Petrás Tibor, Sasvári Rudolf, Makiári Gábor, Pothorszki Lászlóné - emléke előtt tisztelgett. A táti muzsikusokról Kátai Ferencné zenekari elnök írt anyagot, cikkünket ez alapján készítettük el. A több mint 800 éves Kis-Duna menti nagyközség sváb hagyományokra épülő zenei élete mindig is híres volt a környéken. A jelenlegi zenekar elődei a politikai élet hullámzásai miatt hol működtek, hol pedig hallgatásra kényszerültek. A második világháború előtt a híres táti fúvószenekar a „Nagy-Banda" - még szekereken utazva - a távoli falvakban'is fellépett. Vezetője Keil Mihály volt. A háború után különösen nehéz idők jártak a sváb falvakra, így nem csoda, hogy 1958-ban az együttes feloszlott. Később, 1963-ban „Sramli zenekar" néven újra szerveződött, de sajnos 1970-ben ez a fúvós együttes is megszűnt. A feloszláskor összeültek öten zenészek, a régi - évtizedek alatt összegyűlt - kottákat titkos helyre elzárták Tisch Márton és Hauber Ferenc vezetésével. Megegyeztek, hogy csak akkor nyitják fel a ládát, ha látják, hogy a táti dalok tolmácsolására alkalmas az idő, és zenekar is alakulhat már a faluban. Ez az idő csupán 1985-ben érkezett el, a szétszóródástól féltett táti kották Hauber Ferenc segítségével kerültek elő a még élő régi zenésztársak beleegyezésével. Szerencsére az értékes zenei anyag az új táti zenekar karmesterének, Bulhardt Vilmosnak kezébe jutott, és így még az év karácsonyán elkezdődött a máig is sikeres Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar története. Bulhardt Vilmos A legendás zeneszerző, karmester, tanár a „Szőke lány" dallamára írt szignállal indította útjára a táti zenekart 1985-ben. A környéken nem volt olyan együttes, ahol ne dolgozott volna. A villanyszerelő szakmunkás fiatalemberből a zeneművészeti Hauber Ferenc A zenekar egyik meghatározó személyisége idén távozott el. Franci bácsi, aki 1929- ben látta meg a napvilágot Táton, egész életét végigkísérte a zene. 1947-ben az akkori táti fúvószenekar karmesterénél, Keil Mihálynál kezdett el zenét tanulni. Tagja volt a „Nagy Bandának", majd az 1963-ban alakult „Sramli zenekarnak" is. A 15 éves „szünet" után egyik fő megalapítója volt a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekarnak. A féltett zenei anyagot az új együttes rendelkezésére bocsátotta, hogy ne merüljön feledésbe e párját ritkító zenei hagyomány. Egyik fő szorgalmazója volt a külföldi kapcsolatoknak. Mindig törekedett arra, hogy a Tátra érkező vendégek jól érezzék magukat, jó hírét vigyék a településnek szerte a világba. Kiemelkedő zenei munkáját, a zenekar érdekében kifejtett tevékenységét a Német Nemzetiségi Zenekari Szövetség 1998-ban kitüntetéssel ismerte el. Pöltl Zoltán hídlap 37
