Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-22 / 46. szám
Önzetlenül, másokért és az életért Akik Szabó Erna nyomába értek Szombaton a Prímás Pincében vehette át Felföldi Éva és Werni Emma a Szabó Erna-díjat, amelyet minden esztendőben „Esztergom rászorulóinak megsegítéséért" végzett önfeláldozó munka elismeréseként nyújtanak át. A z ünnepség kiemelkedő pontja a díjátadások előtti méltató beszédek elhangzása volt, a kitüntetetteket Pák Gábor főorvos és Bense Tamás méltatta. Utóbbi, gyerekorvosi hivatásából fakadóan sokat találkozik a városi bölcsődével, az ott lévő gyerekekkel, dolgozókkal, dadusokkal, óvónőkkel és vezetőjükkel, Werni Emmával. A doktor egy Cervantes idézettel kezdte a méltatást. „A gyermek szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket. Werni Emma negyvenegy éve tudja ezt. Van a város déli szélén egy kis birodalom, aki teheti nézze meg. A birodalom polgárai életük legmeghatározóbb periódusát, az egytől három évig terjedőt töltik itt, az Aprófalva Bölcsődében. Többségében az éber napszak több, mint felét, és ez már érezteti is mekkora felelősség a bölcsődében való lét idejének hasznos és szeretetteljes eltöltése. Ez valóban egy életre meghatározó. Ezt a feladatot végzi példaszerűen Werni Emma és csapata. Kiegyensúlyozott kisdedek, rend, tisztaság, béke és nyugalom a meghatározó itt, úgy vélem, hogy sok „Werni Emma lelkületű” emberre lenne szükség ebben a városban. Boldog lehet, hogy a hivatása egyben a hobbyja is, és úgy gondolom, hogy ő is többszörösen megérdemelten kapja a Szabó Erna-djat.” Pák Gábor az idei másik kitüntetett, Felföldi Éva főorvost méltatta a díjátadást megelőzően. „El kell, hogy mondjam, hogy Felföldi Éva főorvos asszony szorgalma és tehetsége, valamint édesanyja hathatós támogatása lehetővé tette, hogy egykori nehéz életkörülményei ellenére elvégezze az orvostudományi egyetemet. 2007. május 31-éig az esztergomi Vaszary Kolos Kórházban dolgoSZABÓ ERNA DÍJÁTADÓ ESZTERGOM i; 2008. zott. Szakmai tevékenységét nagyfokú átélés, alaposság, a betegek iránti alázat és tisztelet, valamint az az elv vezérelte, hogy nemcsak a betegségeket, de a betegeket is gyógyítani kell. Egy legenda kering főorvos asszonyról. E szerint egy napon, amikor ő még gyakornok volt, egy súlyos beteget hoztak be az osztályra. Az idős beteg néni, végnapjait, s mint később kiderült, végóráit élte. Miközben tettek-vet- tek a beteg körül a kórházi dolgozók egy rózsafüzért és egy szentképet találtak a párnája alatt. Felföldi Éva leült a beteg ágyához és elkezdték közösen imádkozni a rózsafüzért, és a középső résznél tartva a néni szeméből két könnycsepp gördült ki, majd meghalt. Ezt követően Felföldi Éva az ágyánál maradt és végigimádkozta a rózsafüzért majd mécsest gyújtottak. Ez egy olyan szemlélet és egy olyan hozzáállás - nemcsak a beteghez, hanem a beteg leikéhez is -, amely már akkor, ott előrevetítette, hogy ez a Szabó Erna-díj ma méltó helyre fog kerülni.” 18 hídlap W* -
