Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-08 / 44. szám
helyi história Zsinatok főpapja Varga Péter Dénes Szerafin érsek halála után, 1105-ben Kálmán király kezdeményezésére Lőrinc királyi káplán került az esztergomi érsekség élére. Az ő származását sem ismerjük, de valószínűsíthető, hogy elődjéhez hasonlóan előkelő társadalmi közegből került ki és lépett egyházi pályára. M ár Szent László korában a királyi kápolna tagja lehetett. Iskolázottságát tekintve Mezey László nem tartja kizártnak, hogy Lőrinc kimagasló tudását és műveltségét, továbbá tudo- mányszeretetét - amelyről életpályája tanúskodik - Franciaországban szerezte. Erre utal egy 1111-ből származó oklevél is, amely olyan befolyásos férfinak jellemzi, aki szívesen foglalkozik tudománnyal. Mindenesetre bizonyos, hogy nem csupán rangjának, hanem műveltségének és tájékozottságának is köszönhető, hogy Kálmán mellett a kormányzásban is jelentős szerepet játszott, néha már-már társuralkodónak tűnik föl ország függetlenségét csorbító római kezdeményezések fötött. Róma a nemrégiben elhunyt VII. Gergely pápa nyomdokain haladva „gregoriánus” korszakát élte. A pápa - szembehelyezkedve a császári akarattal - többek között bevezette a coelibatust, vagyis a papi nőtlenséget, kinyilvánította a pápa elsőségét a császárral a király mellett. Az állam irányításában betöltött szerepén túl azonban méginkább figyelmet érdemelnek egyházi reformjai. Alapvetően támogatta Kálmán király pápabarát politikáját, ám mindvégig éberen őrködött az szemben megtiltva, hogy a császár nevezzen ki bárkit valamely egyházi méltóságba. Ezt figyelembe véve Kálmán, hogy a korábbi, dalmáciai hódításokért kiengesztelje a pápát, 1106 októberében lemondott invesztitúra jogáról, a továbbiakban jogilag nem nevezhetett ki főpapokat. Lőrinc egy évtizedes érseki kormányzása alatt folytatódott a még Szent László korában megkezdett jogalkotó tevékenység. Törvényeit, amelyek enyhítettek Szent László szigorú törvényeit és egyben kiegészítették azokat, a két esztergomi zsinaton bocsátotta ki, amelyek újszerűségét elsősorban az adja, hogy míg korábban az egyházi zsinatokon is a király elnökölt világi főméltóságok részvételével, addig a gregoriánus szellemben összehívott két Esztergomi Zsinatot maga az érsek hívta létre székvárosába. Ezzel megtörtént az állami és az egyházi bíráskodás szétválasztása. A két zsinaton rendelkeztek az egyházi személyek életmódjáról, szabályozták az egyházi bíráskodást, intézkedtek az egyházi vagyonról, szigorították a misék szertartásrendjét, az ünnepek megtartását és így tovább. Lőrinc érseksége alatt a Felvidék egyházszervezete is továbbépült. Az érsek kormányzata alatt jött létre a nyitrai püspökség, amely - már csak földrajzi elhelyezkedéséből adódóan is - szoros kapcsolatban állt az esztergomi érsekkel. Lőrinc egyházkormányzati és bírói tevékenységére szintén Nyitra vidékéről maradtak ránk adatok. Egy feljegyzés szerint a pannonhalmi apátság és Mózes nyitrai ispán birtokvitájában az esztergomi érsek hozott döntést a Szent Adalbert székesegyházban mégpedig tüzesvas-próbával. E feljegyzés az első emléke az esztergomi székesegyházban folyó ilyen jellegű bírói döntéseknek. Lőrinc érsek halálának pontos dátumát nem ismerjük. Prágai Kozma cseh krónikás 1116-ban, már II. István uralkodása idején még az élők között említi. Vélhetően ő temette el Könyves Kálmánt Székesfehérvárott példaképe, Szent István mellé. Röviddel ezután, az alig tizenöt éves II. István megkoronázása után halhatott meg. Lőrinc egy évtizedes egyházkormányzati tevékenysége korszakos jelentőségű volt a magyar egyház életében. Műveltségével, az általa vezetett két zsinat megtartásával, a liturgikus reformmal közel egy évszázadra irányt adott a hazai kereszténység fejlődésének. 30 hídlap
