Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-11-01 / 43. szám
helyi história állitók öli □ □ YRRR tottak alkoholos italokat, a korszakról író pedig azt is megjegyzi dolgozatában, hogy ezek mellett „számos zug pálinka- és borkimérés is működött a városban”. A mai esztergomiaknak érdekes adat lehet, hogy a múlt század elejének városvezetése „az alkoholizmus elleni küzdelemben a nyílt kocsmák számát később 50-re korlátozta”. >m :: likőr. észült eserű. A Shcrank-féle likőrgyár Bizonyára nem tartozott ezek közé a Schrank likőrgyár - ahogy akkor hívták - kóstolója sem, ez az italkimérő a gyár mellett, a mai Zöldház helyén volt megtalálható. Korabeli anekdotával sajnos likőr ügyben nem szolgálhat helytörténeti sorozatunk, de a nemes italokat gyártó cégről számos dokumentált adat árulkodik. Az első dátum 1907, a helyi iparosokat nyilvántartó lajstromban ott olvasható Schrank Béla neve is. A már említett virilisi jogról, illetve titulusról a levéltári kutatás pedig egy 1928-as dokumentumot „ásott elő”, ezen olvasható, hogy „Tárgyaltatott a vármegye alispánjának értesítése arról, hogy Schrank Béla likőrgyáros budapesti lakos 1928 évre érvényes virilisi jogának gyakorlásával Schrank Ödön likőrgyáros, esztergomi lakost bízta meg”. Ennek függvényében hozott akkor a városvezetés egy határozatot, mely szerint „... elrendeli, hogy Schrank Ödön neve a képviselők névjegyzékébe felvétessék, valamint behívásáról gondoskodás történjék”. Ugyancsak az eseményeket kísérő adminisztrációs folyamatba tartozott, hogy 1929-ben a helyi rendőrkapitányság vezetője Schrank Ödön részére erkölcsi bizonyítványt állított ki. A pasz- szusból tudjuk, hogy Schrank Ödön 1885-ben született Párkányban, így lehetett, hogy a közeli Esztergom lett szeszipari vállalkozásának egyik központja. A cég működtetéséhez szükséges papírok között megtalálható a Béla és Ödön által aláírt kérelem, melyben a két Schrank az iparlajstromi igazolványuk gyümölcsök préselésére és feldolgozására, gyümölcslevek és gyümölcsszörpök készítésére, valamint korlátlan italmérésre kér kiegészítést, engedélyt. A likőrgyár épületéről egy 1929-es keltezésű városi határozat ad támpontot. A dokumentumban, a város képviseletében a korábbi Hídlap számban is említett Antóny Béla polgár- mester nevét olvashatjuk. A határozat tárgyát képező szerződésben leírják, hogy Schrankék kötelezik magukat, hogy az üzemeltetéshez fontos vízszükségletet a városi vízmű útján szerzik be. A szerződésben olvasható továbbá, hogy „a gyártelepen jelenleg levő egy előszoba, két lakószoba, egy fürdőszoba, továbbá egy konyha és egy szoba utáni vízdíj évi 98 pengő”. A fent leírt ingatlani részek feltehetőleg a gyár mellett lévő építményben voltak megtalálhatók. A történelem közbeszól A zsinagóga épületéről szóló helytörténeti cikkünkben már említettük, hogy a múlt század első felében Esztergomban még számos zsidó család és vállalkozás élt, működött. Schrank-ék is izraelita vallásúak voltak, s bár a város - az ugyancsak korábban említett Etter Jenő polgármesternek is köszönhetően - nem tartotta be a 30-as évek végén hozott úgynevezett „zsidótörvényeket”, a német fasiszta, illetve magyar nyilas nyomás hatására végül 1944-ben több mint négyszáz zsidót szállítottak el Esztergomból és környékéről. Az áldozatok között volt Schrank Ödön is. A likőrgyár tulajdonosának haláláról Ortutay András „Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben” című írásából tudhatunk meg többet. „Féja Géza így írt Schrank Ödön, a híres „meggylelke” gyártulajdonosáról: Mikor Németország felől áradni kezdett a fertőző vész, Ödön bácsi a bölcs nyugalmával fogadta, lassan készülődött a halálra. A maga sorsával eleve leszámolt, egyelten gondja Margit maradt, a házvezetőnője, akivel élettársi viszonyban élt. Bántani kezdte, hogy nem vette feleségül. Feltűnést kerülő, szemérmes alkata volt az oka ennek, de természetesen az úri-papi város álszent légköre ugyancsak hatott rá. Barátjához vitte javait megőrzésre. - Ha jobb idők jönnek, adjátok át Margitnak - kérlelte őket. Margit volt immár az egyetlen gondja. A csendőralezredeshez nem kellett elmennie, jelentkezett az magától. - Nálam rejtsd el az értékeidet Döncikém, így biztosan megmaradnak. Ha azután megúszod a dolgot, tíz százalék fejében visszaadom. Olyan ember tette ezt a gyalázatos ajánlatot, aki dúlásig evett-ivott asztalánál. Dönci bácsi nem élte át a borzalmak korát. Előbb Párkányba hurcolták, értékei felől vallatták, irgalmatlanul meg is kínozták, de néhány nap múltán hazaengedték. Schrank Ödön tudta, hogy a kálváriának még csak az első stációját járta meg, ezért felvágta az ereit. Észrevették és megmentették életét a borzalmasabb halálnak. Rövidesen vonatba dobták és gázkamrába szállították.” Az egykori Ferenc József (ma Bajcsy-Zsilinszky) úton lévő, említett likőrgyári kóstoló épületét a hetvenes évek végén bontották le. A Meggy-Lelke márkanév azóta már likőripari fogalommá vált és más cégek is beemelték termékeik közé. hídlap 19
