Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-25 / 42. szám
esztergom törvényjavaslatot is benyújt az Országgyűlés elé. Az esztergomi kezdeményezéshez egyébként már az állami tulajdonú társaságok által ellátott 600 önkormányzat több mint fele, az ellátási terület 1,4 milliós lakosságából 877 ezer ember (62%) képviseletében csatlakozott, az Esztergomot is ellátó ÉDV ZRt. működési területének 57 helyhatóságából pedig már 50. Mi áll a háttérben? A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. már júliusban megpróbálta kezdeményezni a vízmű-társaságok szervezeti integrációjára irányuló előkészítő intézkedéseket, mindezt az Országos Érdekegyeztető Tanács jóváhagyása nélkül. A nemzeti vagyonkezelőnek ezzel a terve, hogy a jelenlegi öt, kizárólagos vagy többségi állami tulajdonban lévő regionális vízmű-társaságból két nagy, tőzsdére bevezethető vállalatcsoport jöjjön létre, melyek közül az egyik nagy cég a földrajzi-területi és működési integrációt követően Kelet-Magyarországon, kazincbarcikai székhellyel, a másik a Dunántúlon siófoki központtal működne. Ennek utóbbinak lenne a leányvállalata a mostani Észak-dunántúli Vízmű, amely ma Esztergomban is végzi az állami és önkormányzati vízíköz- mű-szolgáltatást. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő további elképzelése, hogy alaptőke-emeléssel új részvények ellenében az ÉDV részvényeivel, mint apport tárgyakkal megemelné a Dunántúli Vízmű társaság alaptőkéjét. Az elgondolással szemben viszont az Országos Érdekegyeztető Tanács májusi ülésén leszögezte, hogy nem ért egyet a kormányzat Új tulajdonosi programjában szereplő hasonló elképzelésekkel. A munkavállalói oldal és a munkaadói oldal sem tartotta elfogadhatónak az erről szóló előterjesztést, ezért az érdekképviseletek elvetették a vízműtársaságok magántulajdonosi körben történő működtetését. Ezenkívül a vízügyi ágazati párbeszédbizottságának júniusi ülésén mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal hangsúlyozta, hogy a regionális vízműcégek összeolvasztásának tervéből teljes mértékben hiányzik a szakmaiság. Az egyes társaságoknál ráadásul eltérő műszaki, ügyviteli, irányítási rendszerek vannak, a földrajzi, területi távolságok mellett. Mindezek pedig a szakemberek egybehangzó véleménye alapján, ellehetetlenítik a díjképzést, az áralkalmazást. Az állásfoglalásból kitűnik, hogy egyáltalán nincs az ötlet mögött jogszabályi háttér, módosításra szorul ugyanis a vízgazdálkodási és a koncessziós törvény is, és önálló vízi közmű-törvényt kell alkotni. A tervezet ezenfelül nem számol azzal, hogy az öt regionális zárt részvénytársaságból háromban önkormányzati és/vagy dolgozói tulajdon is van. Átalakulásról dönteni pedig nem lehet tulajdonostársak jóváhagyása - vagy éppen tulajdoni helyzetük„megváltoztatása"- nélkül. Az átalakulás hátránya lenne egyébként még, hogy a regionális társaságok mindegyike működtet bérüzemeltetési, koncesz- sziós konstrukciók keretében kizárólagos önkormányzati műveket, így bármiféle tulajdoni, szerkezeti és szervezeti változtatás ezeknek a szerződéseknek a megszűnését is hozhatja magával. Az elképzelést vizsgálva Esztergomnak - ahogy más önkormányzatoknak is - jó oka van tartani az ötlet megvalósulásától. Éppen ezért kereste fel Esztergom a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, ám a kezdeményezéshez csatlakozó számtalan ön- kormányzat felvetésével egyáltalán nem foglalkozott az MNV, viszont a nyáron mindent megtett annak érdekében, hogy a még közösségi tulajdonban lévő regionális vízművek tőzsdei bevezetését és a privatizáció előkészítését elvégezze. Mindezzel figyelmen kívül hagyva az ellenérveket, a tiltakozók véleményét, mely szerint az ivóvíz nemzeti vagyon, az egészséges ivóvíz biztosíthatósága ráadásul a világ más országaiban nemzetgazdasági kérdés. Ezenkívül az ellenérvek hangsúlyos pontja, hogy a víz-
