Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-16 / 32. szám
címlapon A koronázó város főhajtása Szent István előtt Egy nemzet ünnepe Összeállította: Pöltl Zoltán Az első magyar főváros, Esztergom legnagyobb szülötte - akár így is aposztrofálhatjuk Szent Istvánt, hiszen sem a város, sem az ország ezeréves történelmében nem tűnt fel jelentősebb személyiség, mint az ifjú Vajkként felkent király. Ha a korabeli ábrázolásokat hívjuk segítségül a legelső magyar uralkodó megidézésére, a híres iniciálé s-betűjében látjuk őt, amint fején koronával, baljával a védelmet jelentő pajzzsal, jobbjában a kettős kereszt szimbólummal ékesített zászlóval, s pirosfehér díszmentébe öltözve áll délcegen. Szent István maga is jelképpé vált, szimbóluma lett a magyarság Kárpát-medencei egységének, évezredes történelmünk mindahány jelentős napjának és időszakának, az egyetemes anyaszentegyházba való felvételnek és az államalapítás szent küldetésének. István kitűzte a zászlót, s ott, hol e lobogót fújja a szél, az elmúlt ezer évben, hit, remény, szeretet, hagyomány, kultúra és társadalmi rend vigyázta a magyarok álmát. A város, hol a bölcső ringott Nyolc évvel ezelőtt, 2000. augusztus 15-én ünnepélyes keretek között került sor az esztergomi Bazilika északi tornya mellett, az egykori Szent István első vértanú (protomártír) templom helyén létesített nemzeti emlékhely felavatására, megáldására és a millenniumi emlékzászló átadására. De vajon mi indokolta a Szent István emlékhely kialakítását éppen ezen a helyen? Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója a következőket írja: „A kérdésre rövid választ ad a közelben álló Szent István-lo- vas szobor - mely Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész alkotása - talapzatának felirata: „E hely közelében állt Géza fejedelem palotája, István király születési helye”. Valójában sokkal többről van azonban itt szó - több jelentős esemény fűződik ehhez a helyhez, az egykor itt állott templomhoz. Egyáltalán: mit tudunk e ma már nem létező templomról? A középkori helyi egyházi hagyomány (amelyet a folyamatosan itt élő papság szájról szájra hagyományozott egymásnak, amíg végül leírták,) - azaz a Szent István prépostság 1397. évi canonica visitatiója (egyházlátogatási jegyzőkönyve) szerint ...”a nevezett templomot a boldog István király ideje előtt, annak apja Géza (király) alapította, aki az esztergomi várat is építette”... Ugyanezen visitatió egy későbbi pontja pedig azt is elmondja, hogy István király a templom melletti, akkor már kápolnának használt helyiségben született: „in capella, in qua natus fűit beatus rex Stephanus”. A templom építésére valószínűleg azután került sor, hogy Géza fejedelem 973 húsvétján 12 követet küldött Esztergomból Quedlinburgba Ottó császárhoz, akinek a korábbi háborúk helyett békét ajánlott, és egyúttal hittérítőket is kért tőle. A császár Piligrim passaui püspököt bízta meg a magyarok áttérítésé- vel, akinek papjai Sanct-galleni Brúnó vezetésével érkeztek Esztergomba, Géza fejedelem székhelyére. Itt a passaui egyház védőszentjének, Szent István első vértanúnak tiszteletére templomot építettek a Várhegy északi felén, a kor szokásának megfelelően minden bizonnyal Géza fejedelem palotája mellé, amely keresztelő egyház, és a fejedelemi család házi kápolnája is volt egyúttal. IV. László király 1272. évi oklevele szerint István király születését Szent István vértanú e templomban megjelenvén, előre jelezte (ezt az eseményt ábrázolja a Képes Krónika egyik gyönyörű miniatúrája), s az oklevél szerint István a keresztség- ben nevét is itt, a nevezett vértanúról kapta. 995-ben itt bérmálta őt az akkor éppen Esztergomban tartózkodó (Szent) Adalbert prágai püspök, majd - minthogy ekkor még más templom nem létezett Esztergomban - Bajor Gizellával történt házasságkötésének is e templom lehetett a helyszíne. A magyar történelmem szempontjából az egyik legfontosabb eseményre azonban 1001. január 1-jén, az új évezred első naphídlap 5
