Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-18 / 41. szám
exkluzív lúgban egyaránt. Ilyen körülmények között nehezebb lelkipásztornak lenni, vagy olyan, hasonlóképpen embert próbáló történelmi időkben, amikor önt is pappá szentelték?- Nehéz az összehasonlítás, mert két teljesen különböző időszakról és próbatétről van szó. Abban az időben a hivatalos adminisztráció lépett fel a vallás ellen, most a közfelfogás elmaterializálódott, szekuralizálódott - és lett vallásellenes. Ennek kapcsán eszembe jut, hogy amikor XVI. Benedek a közelmúltban Párizsban járt, mondott egy beszédet, amelynek az alapcsengése az volt, az egyház annak idején nem azért ment Franciaországba meg máshová is, hogy kultúrát teremtsen, hanem az Istent kereste. Az istenkeresés hozott kultúrát és hozott választ az embernek a kérdéseire. Ma is tulajdonképpen ugyanez a helyzet, az istenkeresés előbb vagy utóbb előjön az emberekben, és az tud majd választ adni az alapvető emberi kérdésekre.- II. János Pál pápa a halálos ágyán, azt mondta: „ne féljetek”. Ezt miképpen lehet értelmezni? Vállaljuk minden körülmények között önmagunkat, a hitünket?- Ha precízek akarunk lenni, nem akkor mondta, hanem szüntelenül. Amikor megválasztották pápának, amikor a nyilvánosság elé lépett ki, akkor is. A Szentírást nézve folytonosan visz- szatérő kijelentés Isten részéről az ember felé: ne félj! Ismerős lehet az Angyali üdvözletnek a története, amelyik azzal kezdődik: „Ne félj, Mária!”. Az Isten részéről folytonosan elhangzik ez a kitétel, II. János Pál pápa ezt sokszor emlegette élete folyamán, vissza-visszatérő gondolatként. A célja tulajdonképpen az volt, hogy ne a nehézségeket nézzük, Istennek a segítsége, az ereje ott áll az ember mögött. II. János Pál környezete úgy jegyezte föl, hogy a halálos ágyán, túl számtalan, az egészségét különböző formában javítani szándékozó próbálkozáson, azt mondta, „hagyjatok hazamenni”. Amelyik mondás az egész életének a tartalmát jelentette: a halál nem az elmúlás, hanem az igazi életbe való megérkezés, hazamenetel a Mennyei Atyához és ezért „engedjék hazamenni”.- Ebben a - szerintem - ijesztő világban, amiben most élünk, a hit, az istenkeresés adhat erőt az embereknek? Úgymond felértékelődik az egyház, a pap, a lelkész szerepe, hogy támaszul szolgáljon az embereknek?- Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudjuk érteni, látni kell, a hit nem a földi dolgokra és gondokra vonatkozik, hanem az emberi élet alapvető kérdéseire. S ez a hit az ember számára egyfajta lelki bizonyosságot ad az élethez, és az üdvösségre törekszik. És ez a lelki bizonyosság tudja a próbatételeket is elviselhetővé, eredményessé, gyümölcsözővé tenni. A maiak közül többen emlékeznek rá, mennyi embert zártak azért börtönbe, mert vallásos volt, mert templomba járt. De még ebben a lehetetlen helyzetben is tudott egy belső megnyugvást adni az élet értelmére, céljára való válaszadás. A mindennapokból ez hiányzik, mert csak a gazdasági szempontokat nézzük, ám előbb vagy utóbb előjön ez az „éhség”, és kell erre valamilyen választ adni. Ilyen formában nem mint társadalmi tényező szerepel az egyház, hanem hogy az ember szolgálata által az ember meg tudja önmagát találni, meg tudja lelni életének értelmét. Gulya István Életút-névjegy Paskai László bíboros, nyugalmazott (kiérdemesült) esztergom-budapesti érsek 1927. május 8-án született Szegeden. A Tisza-parti városban a piaristáknál tanult, 1945-ben érettségizett. Belépett a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rendtartományba, ahol 1949-ben tett fogadalmat. Filozófiai és teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte, a rend szétszórása után a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanult, ahol 1951 -ben végzett. A budapesti Hittudományi Akadémián 1952-ben szerzett teológiai doktori címet. Pappá 1951. március 3-án szentelték. 1952 és 1955 között püspöki szertartó Szegeden, 1955-től 1965-ig filozófiai tanár, prefektus, spirituális. 1965-1969 között a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1973-tól 1978-ig rektora. 1965-től a Hittudományi Akadémia megbízott előadója, 1967-1978 között a filozófia tanszék vezetője. 1978. március 2-án bavagalianai címzetes püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá nevezték ki. 1978. április 5-én szentelték püspökké. 1979. március 31-étől 1982. április 5-ig veszprémi megyéspüspök, ezt követően 1987. március 3-ig Ijjas József mellett kalocsai koadjutor érsek. 1986 júliusától 1990 szeptemberéig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. 1987. március 3-tól esztergomi, az egyházmegyék átszervezése folytán 1993-tól esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása. 1988. június 28-án a pápa bíborosi rangra emelte. 75. életévét elérve benyújtotta lemondását, amelyet II. János Pál elfogadott. 2003. január 11-ig a főegyházmegye adminisztrátora volt. Bíborosi munkájának emlékezetes eseménye volt II. János Pál pápa első és második magyarországi látogatása (1991, illetve 1996), valamint Mindszenty József hamvainak hazahozatala és újratemetése (1991). hídlap 23
