Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-18 / 41. szám
A hatalom reakciója brutális volt: sortüzekkel válaszolt a fegy- j vertelen emberek megmozdulására, aminek hatására a békés tüntetés véres forradalomba torkollott. Már az este folyamán fegyveres felkelés robbant ki az akkor fennálló hatalmi rend megdöntésére, a magyar nép szabadságának és függetlenségének kivivására. A cél nemes volt, s mint tették azt a márciusi ifjak egykoron, a nép fiai és lányai, a legendássá vált pesti srácok életüket nem kímélve megkezdték a fegyveres harcot az elnyomók ellen. Hasonlóan a budapesti eseményekhez az ország több kis- és nagyvárosában megmozdulásokon, tüntetéseken adtak hangot az emberek jogos elégedetlenségüknek. A harcok és az ország egy emberként való ébredése folyományaként, a világ- történelemben egyedülálló módon napok alatt állította helyre a nemzet a demokratikus viszonyokat, a többpártrendszert. A felkelésből forradalommá lett események hatására a kommunista kormány megbukott, a demokratikus átalakulás folytatása volt, hogy az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval csapataik teljes kivonásáról, Magyarország Varsói Szerződésből való kilépéséről és hazánk semleges státuszának elfogadásáról. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti - látszati - hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Ez a fordulat is nagyban hasonlított a magyarság 19. század közepén vívott szabadságharcának végzetes fejleményéhez, a korábban vezető európai hadviselőként számon tartott Magyar- országot még a trianoni diktátum óta jócskán megkurtított állapotában, a második világháborútól maximálisan kifosztva is csak nemzetközi összefogással lehetett térdre kényszeríteni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért tartott Európa, a világ több vezető hatalma e kis nép szabadságának ki- teljesedésétől, és kinek volt érdeke, hogy az öreg kontinens egykori megmentő őrállója, a török hódítások visszaverője vajon miért nem kaphatta meg teljes függetlenségét? 1956-ban mind a nyugati, mind pedig a keleti - amúgy akkor egymással szinte mindenben ellenségként élő - felek úgy látták, hogy e kicsiny haza újra a vörös terror uralma alatt kell, hogy éljen, szabadságvágyát, függetlenségét el kell tiporni. Mint a történelemkönyvből tudjuk ez nem sikerült, hiszen négy évtizednyi diktatúra után, az 1956-os forradalom soha ki nem hunyó lángjaira gondolva megvalósult Magyarország szabaddá válása, a rendszerváltással a nemzet megtette az első lépést a függetlenség felé. Az 1956-os forradalom az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt. Több napon át folytatott szabadságharca végül november 10-én bukott el. Az utólag, 1993-ban nyilvánosságra hozott adatok szerint, 2652 magyar és 669 szovjet állampolgár esett el a harcok közben. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom után körülbelül negyedmillió magyar menekült Nyugatra. A rendszerváltás óta a forradalom kitörésének napja, október 23. nemzeti ünnep Magyarországon. Esztergom forradalma Városunkba már október 23-án este eljutott a budapesti népfelkelés híre, de az itteni békés tüntetések csak két nap múlhídlap 5
