Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-10-04 / 39. szám

helyi história esztergomi gyár. Az évek során letisz­tult a profilja, 1963-ban szűnt meg Esz­tergomban a téglagyártás és maradt a kályha, illetve kályhacsempe „vonal”. A Komárom Megyei Kályhacsempe­gyártó és Építő Vállalatnak egyfajta kon­junktúra segített a 60-as években, ekkor lett nagy keletje a kisebb-nagyobb cse­répkályháknak, melyek közül a hordoz­ható típusok különösen népszerűkké, keresettekké váltak. Érdemes a korabeli cikkeket idézni, melyekben a kályhagyár sorsának alakulását követhetjük nyo­mon. 1958-ban többek között arról lehe­bet Esztergomban és a környező telepü­léseken adták el. A viszonylag jól műkö­dő vállalatot 1950-ben államosították. A mai Magyary László utca másik ol­dalán (ha a heggyel szemközt állunk, akkor a jobb oldalon) működött az 1912-ben alakult kőedény, illetve kály­ha- és agyagárugyár. A korszerű tech­nológiát alkalmazó üzemekben úgyne­vezett Mufolás-kemencével készítet­ték a termékeket, a kályhákat és samott téglákat. A 18-20 embert foglalkoztató részvénytársaság az akkori vármegye egyik legjelentősebb kályhagyára volt. Az idézett ipartörténeti írásban olvas­hatjuk, hogy ez a vállalkozás 1924-ben a Pollák és Singer nevet viselte. A gyár az első időkben főzőedényeket, majd fe­héredényeket gyártott. 1928. március 5-én az épület leégett, a biztosításnak köszönhetően azonban hamar megtör­tént a helyreállítás. 1929-ben megin­dult a csempegyártás, mivel a korábbi termékeket már nem tudták értékesí­teni. 1938. március 10-én újabb tűzvész pusztította a gyárat, az újraépítés során ekkor már ki­hagyták a fagerendákat és csu­pa betonból húzták fel az épít­ményt. 1940-től négy éven át Dudás László esztergomi mér­nök bérelte a helyet a tulajdo­nosoktól, a csempegyártás az ő irányítása alatt folyt, emellett kályhák is készültek. A második világháború rom­bolása nem kerülte el a gyárat, a súlyos sérülések után a helyreál­lítás csak 1947-ben történhetett meg, akkor az új bérlők, Vágó és Társa fogtak bele a termelés­be. Érdekes, hogy az esztergomi kályhagyár működése mindunta­lan nehézségekbe ütközött, sem az alapí­tók, sem az üzemeltetők, bérlők, mérnö­kök, gazdasági szakemberek nem tudták huzamosabb ideig egyenletes eredmény­re sarkallni a céget. Az 1949-es államosítást követő idő­szakban is főként a vállalati szervezet koordinátorai jeleskedtek, bár kétségte­len, hogy a gyár létezett, de a folyamatos átszervezések, átalakítások azt jelezték, hogy sem ez az ágazat, sem pedig konk­rétan ez a gyár nem találja a helyét a „népgazdaságban”. Ekkoriban volt olyan időszak, hogy a gépeket elszállították és a helyiségeket városi érdek szerint rak­tárnak használták. Aztán 1951. január 1-jén, az említett két korábbi gyáregységet egy név alá „rendelték”, ebben az évtizedben a me­gyei vállalatok ide-oda szervezésével a céget is többféle módon strukturálták át. így különböző, a közelben megszűnt üzemek termékeit is itt gyártották, pél­dául 1955-ben új részleggel bővült az tett olvasni, hogy a „megye új gyártmá­nya a hordozható cserépkályha”. A cikk­ből kiderült, hogy a kurrens termékből közel 150 darabot adtak el éves szinten, majd később exportra is készítették. A Dolgozók Lapja megyei újság 1968- ban arról írt, hogy megnyílt a gyár bu­dapesti bemutatóterme, ahol nemcsak kályhák, de olyan díszcsempék is helyet kaptak, melyek akár lakásdíszként is ha­tásosak. Egy 1970-ben készült riportból megtudhattuk, hogy a kályhagyár olyan készülékek gyártását kezdte meg, me­lyek olajfűtéssel működnek. 1973-ban a város ezredik, a gyár ötvenedik szüle­tésnapját ünnepelték, az évforduló pro­filváltozást hozott, a vállalat belefogott az asztalosipari és fa tömegcikkek gyár­tásába. A gyár számára ezután több hul­lámvölgy is következett, s miként az az ország és a város legtöbb egykor állami tulajdonú cégével történt, itt is kikerül­hetetlen volt a vég. 1991-ben a privati­záció révén ugyan még arról beszéltek, hogy megmenthető lesz a gyár, de ez mégsem sikerült, a Kucklánder-hegynél, az egykori helyen ma már új cégek, illet­ve lakóparki házak kaptak helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents