Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-04 / 39. szám
régió Simon és Júda ünnepe Vásári forgatag azoknak, akik a letűnt korok hagyományos vásári hangulatát szeretnék újra átélni Párkányban. Jövő héten tartják a környék legrégibb múltú, egyben legnagyobb vásárát: csütörtöktől vasárnapig vásározók tízezrei lepik el Párkányt. A Simon-Júda-napi rendezvényt idén 462. alkalommal rendezik meg a városban. A környékbeli, őszi rendezvénynaptár egyik legjelentősebb eseménye a Duna-parti évszázados vigadalom, amely immár közel fél évezredes múltra tekint vissza. Igaz, a vásár jellege nem csak a századok alatt, hanem az elmúlt néhány évben is sokat változott, de az újbor-lacipecsenye-vásári vigadalom hangulat mit sem kopott. Idén az elmúlt évekhez hasonlóan ismét több száz árust, vendéglátóst és kézművest várnak a Simon-Júda vásár tavaly debütált, részben új helyszíneire. Az elmúlt évekhez képest tavaly először ugyanis nem a város központjában lévő sétálóutca (ahol csak a kézművesek kínálhatják portékáikat), hanem onnan a Vadas strand felé húzódó Fő utca ad otthont a rendezvénynek. Amely - mint minden évben - ezúttal is nagyban rá van bízva az égiek kegyeire, hiszen az őszi időjárás bizony nem egyszer megtréfálta már a vásározókat. Tavaly ugyanakkor még a jó idő sem volt garancia a sikerre, legalábbis az árusok beszámolói szerint, igaz, a másik oldal, a potenciális vásárlók másban látták a lanyhább vásári hangulat okát. Az árusok többsége a piacokról ismert „bóvlikra" próbált vevőt találni, tapasztalataink szerint nem túl sok sikerrel, míg a minőségibb árukkal, saját készítésű termékekkel érkezők közül többen arra panaszkodtak, hogy az emberek többsége csak nézelődik, igazi vásárlóból kevés akad. A lacipecsenyés sátrak ugyanakkor nem panaszkodtak tavaly sem: bár áraik évről évre magasabbak, a vásár elengedhetetlen kellékeire (úgymint: sült kolbász, cigánypecsenye, bográcsgulyás és még sorolhatnánk) úgy tűnik, mindig van igény, ugyanúgy, mint a sör és murciárusok kínálatára. Mindemellett üdítő színfoltja volt a vásárnak, hogy a sétálóutcán a korábbinál jóval több magyar, szlovák, cseh, sőt lengyel kézműves kínálta portékáit. Elmondásuk szerint ugyan ők sem tettek szert rekordbevételre, mindenestre tény, hogy a vásárlók közül egyre többen fordulnak a piaci bóvlik helyett a kézművesek által kínált termékek felé. Ez mindenestre jó jel, legalábbis Fél évezred portékája A vásár történetének kezdetét 1546-ra, a török hódoltság kezdetére datálják, az első írásos dokumentum azonban ennél csak negyven évvel később született. 1589 márciusában Memy bég Pálffy Miklós pozsonyi és komáromi főkapitánynak írt levelében erősíti meg, hogy„itt Kakaton (Párkány középkori neve - a szerk.) mindőn héten vásár legyen és ismét fősokadalmak is legyenek...". Két évszázaddal később, 1724-ben III. Károly király egy kiváltságlevéllel erősíti meg a vásár, sőt vásárok tartását Párkányban Szent György, Szent Bertalan, Szent Luca valamint, Szent Simon és Júda napján. E rendezvények közül végül csak utóbbi maradt meg mindmáig, igaz, a múlt rendszerben nem a régi nevén, hanem párkányi vásárként, egészen pontosan „stúrovsky jarmok"- ként. A Simon-Júda elnevezés azonban a köznyelvben mindvégig fennmaradt, és a rendszerváltást követően újra ezen a néven tartják a több tízezer vendéget vonzó vásárt. Simon Szíriában és Mezopotámiában terjesztette az evangéliumot, és Perzsiában halt vértanúhalált. Simont kettéfűrészelték, ennek megfelelően fűrész az attribútuma, valamint hogy napja őszre esik, a favágók is védőszentjükként tisztelik. Júdást, akit az áruló névrokontól való megkülönböztetés miatt Thaddeusnak („bátor szívű", „elszánt", „merész") neveznek, a veszett ügyek patrónusa, attribútuma a bunkó, alabárd vagy lándzsa, a haláláról szóló legendaváltozatok szerint. Bukovics Krisztián hídlap 27
