Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-09-27 / 38. szám

párkány

Egy közvetlen hangú, derűs elbeszélő

Párkány írófejedelme

Himmler Győri

Az esztergomi Bodri Ferenc a Limes, 1997/4. számában Időszerűtlen pályakép címmel terjedelmes tanulmányt közölt Párkány jeles szülöttéről, aki sok-sok nemzedék gyermekéveit aranyozta be Mackó úr történeteivel. Többek között e tanulmányból is merítettünk írásunkhoz, abból az alkalomból, hogy szülővárosa emléktáblával tisztelgett Sebők Zsigmond előtt.

S

ebők 1861. szeptember 22-én született Párkányban. Apját korán elvesztette, anyja egy falusi bolt jövedelméből tartotta el a sokgyermekes családot. Az elemi elvégzése után az esztergomi Szent Benedek-rendi Főgimnázium tanulója lett az 1871/72-es tanévben, a jelesre érettségizett ifjúba valószínűleg a bencések oltották a tanári pálya reményeit, így a pesti műegyetemen természettudományokat, a bölcsészkaron pedig filozófiát hallgatott. Az egyetem padjából ragadta el őt a mozgalmas újságírás szabad szellemű démona.

1880-tól a Független Hírlap és a Fővárosi Lapok hasábjain olvashatók első tárcái és karcolatai. 1882- ben végleg búcsút mondott az egyetemi tanulmányoknak és a Pesti Hírlap belső munkatársa lett. így került Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Reviczky Gyula, Bársony István, Benedek Elek szellemi vonzáskörébe. Cikkei azonban megjelentek az Esztergom és Vidéke oldalain, és más vidéki lapokban, később berlini és bécsi német újságokban is. Mikszáth Kálmán tanácsára és Pósa Lajos hívására a Szegedi Napló-hoz szegődött. Itt kötött életre szóló barátságot Tömörkény Istvánnal. Érdeklődése talán általuk fordult a gyermekirodalom művelése, ill. a tanyavilág gondjai felé. „Főtere az apróbb szépirodalmi fajok, a kisebb novella és a rajz; egyszerű tárgyakat választ, s hősül köznapi embereket, azokban találja meg a költői elemet. Keresetlen igazságával mindig meghat, stílusa is kiválik tisztaságával...” - írja róla a Révai Lexikon. Első könyve Alakok címmel 1887-ben jelenik meg. A szegedi „inasévek“ emlékeivel kerül ismét vissza a Pesti Hírlaphoz, majd innen rövid időre a Magyar Hírlap-hoz. Emellett szívesen írt az „első bulvárlapként“ számon

tartott Esti Újság-ba is. Közben Rákosi Viktor, alias Sipulusz Kakas Márton c. „élczlapjának“, a közkedvelt humorosrajzos hetilapnak segédszerkesztője- ként dolgozott. írásai mindezek mellett még a kor leghíresebb lapjában, a Vasárnapi Újság-ban, Benedek Elek Ország- Világ-jában, a Mátyás Diák c. humoros hetilapban, a Magyar- ország és a Nagyvilág c. „encziklopédiai hetilapban“ olvashatók. Novellái pedig a Magyar Géniusz oldalain (1892-1903), az 1890-ben induló Hét-ben, valamint Herczeg Ferenc diadalmas hetilapjában, az Új Idők-ben. Mindenki által ismert írói álneve Ke ve volt, de gyakran publikált Colon, Plautus, Servatius, Plubius néven is, de sokan Nádi Hegedűs vagy Zsiga bácsi néven tisztelhették.

Ekkor indultak legendás útjukra a kor csodás gyermeklapjai: a Pósa Lajos által szerkesztett Az én újságom, a Magyar Lányok Lapja, és a Benedek Elekkel közösen szerkesztett Jó Pajtás. Az ezekben közölt írások, mellett a Filléres Könyvtár és a Jó Pajtás Könyvei sorozatokban jelentek meg írásai. A kor egyik legnagyobb lap- és könyvkiadói birodalma a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadásában közel hatvan műve jelent meg. Jelesebb - a szülőföldet is megidéző - novelláinak vagy karcolatainak gyűjteménye, pl. a Bajcsányi de eadem és egyéb elbeszélések vagy a Színfoltok a Franklin Társulatnál jelentek meg. Előbbi kötetének címadó elbeszélésében egyedi érzékletességgel idézi meg a 19/20. század fordulójának párkányi vásári hangulatát. Novelláiban rokonszenwel fordul a szegénység társadalma felé, amit szelíden bölcs iróniával old fel. írói és hírlapírói munkássága elismeréseképpen 1891-ben a Petőfi Társaság, 1892-ben a szegedi Dugonics Társaság, 1904-ben a

Kisfaludy Társaság fogadja tagjává. Riportútjain körbeutazza szinte az egész korabeli Magyarországot, „a Kárpátoktól az Adriáig“ a Tátrától az Al-Dunáig. Az utazásai során szerzett személyes emlékképeket építi be a Mackó úr és Dör- mögő Dömötör (Dorka, Zebulon, Mackó Muki, Róka Misi, Ártány Tóbiás, vagy Malac Misi és a többiek) utazásait feltáró csodálatos gyermekirodalmi műveibe. Annak a létélménynek volt a megfogalmazója, amellyel a kor embere a „vaspályákon“ bejárta az egész nagyhazát és az egész nagyvilágot. A tágasra nyílt világ igézete szólal meg ebben a tüneményes gyermekirodalomban. „A szabad kalandozások és megismerések elérhető szellemi vágyait sugallják Mackó úr és Dör- mögő utazgatásai, bennük Odüsszeusz vagy Szindbád újféle utódai az osztatlan nagyhaza sínpályás vagy folyami gőzösein, a falvakban, Budapest és más nagyvárosok piacain.” Hihetetlen műfaji sokszínűség jellemzi és mindenben jeleset alkot. A „kalandozások” mellett sorozatokban jelennek meg „irodalomtörténeti forgácsai”, „színesei” - leginkább az Új Idők számaiban, a Pesti Hírlap-ban sorozatosan közöl színi- és könyvbírálatokat is. Alakjai titka, hogy „csupán éltek és gyakorolták a sokféle irányú tolerancia életelveit. A megoldás talán a Dörmögő Dömötör zsebéből kilógó kockás zsebkendő mögött rejtőzködik.“

Novellái a legnagyszerűbb írói kvalir tásokról tanúskodnak, bár ezek kevésbé ismertek gyermekirodalmi műveinél - ezeket kevéssé őrzi „a nemzeti emlékezet”, de Mackó úrról és Dörmögő Dömötörről mesélő könyvei „ifjúsági irodalmunk klasszikus alkotásai, amelyeket szülőatyjuk gazdag képzelete, fordulatos meseszövése és ízes stílusa méltán emelt a gyermekirodalom legjobbjai közé...Jóindulatú állattípusaival a világirodalom páratlanul álló kedves, víg, igazi figuráit teremtette meg.” 1916. június 4-én - Budapesten adta vissza lelkét teremtőjének. Molnár Ferenc búcsúztatta.

34 hídlap