Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-27 / 38. szám
WM Sajnos a forrongó politikai helyzet garantálta, hogy a következő 25 év sem telik majd zavartalanul, a II. világháború kitörése pedig szinte garancia volt arra, hogy a stratégiai célpontnak számító folyami átkelő előbb vagy utóbb ismét valamelyik fél bombázóinak irányzékában tűnik fel. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Mária Valéria híd „megússza" a világégést (az ellenséges bombázások és a belövések is elkerülték) de végül - érdekességképpen: ismét egy évvel a jubileumi, ezúttal 50. születésnapja előtt - utolérte a háború pusztítása: a visszavonuló német műszaki egységek 1944. december 26-án felrobbantották három középső nyílását, amelyek a vízbe zuhantak. A reménytelenség évtizedei A híd felrobbantása után nem sokkal a Vörös Hadsereg pon- tonhidat épített Esztergom és Párkány között, ezt azonban már 1945-ben elbontották, és még ugyanebben az évben részletes felmérés készült a roncsok helyzetéről, valamint eltávolításuk költségéről. 1960 és 62 között elkészült a súlyosan sérült mederpillér helyreállítása és a biztonságos hajózás érdekében szükséges világítás kialakítása. Az ezt követő évek politikája azonban nem támogatta a híd újjáépítését, amelynek meredező csonkjai szép lassan a diktatúra értelmetlen, embereket, családokat szétszakító, elnyomó rendszerének gyászos jelképévé váltak. A„pu- hulás" idején, 1987-ben vetődött fel először az ismételt újjáépítés, amikor Esztergomban ülésezett a Magyar-Csehszlovák Közúti Állandó Munkabizottság. A fórumon a szakértők úgy vélték, hogy egy személygépkocsi-közlekedésre alkalmas híd építése lenne a legcélszerűbb. A 90-es években tovább folytatódtak a magyar-szlovák szakértői tárgyalások, a résztvevők kezdeményezték a további szoros együttműködést, ennek érdekében a korábban Esztergomban létrejött Hídbizottsághoz csatlakozva Párkányban is létrejött egy Hídbizottság. 1995-96 között folytatták az első lényeges tárgyalásokat a Duna-híd felújításáról. Rögös út az újjáépítéshez A híd felavatásának 100. évfordulóján a két ország közlekedési minisztere Brüsszelben közös kérelmet adott be a híd megépítésének támogatására, de végül csak 1999. szeptember 16-án vált bizonyossá, hogy újjáépül a Mária Valéria híd: ezen a napon Orbán Viktor magyar és Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök a Duna közepén a Rákóczi fedélzetén (ugyanazon a hajón, ami múlt héten a B abits év alkalmából érkezett Esztergomba) írta alá 6 hídlap A híd 521,8 méter hosszú és 12,3 méter széles, és az építéséhez 2100 tonna acélt, 900 tonna aszfaltot, valamint 25 ezer csavart használtak fel. A hídszerkezet másfél méterrel magasabb a magyar, és eggyel alacsonyabb a szlovák kormány által kívánatosnak tartott szintnél, s ugyancsak legalább másfél méterrel meghaladja a budapesti hidak magasságát. A teljes beruházás 19,4 millió euróba került, ezen belül a hídépítés 12 millióba.
