Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-09-20 / 37. szám
Hegyközségi rendszerek átalakulóban az eddig tizenhárom hegyközségből most három ilyen szervezet köti össze a bortermelőket. Mint azt Kamocsay Ákostól, a Neszmélyi Hegyközség vezetőjétől a Híd- lap megtudta, az átalakulás legfőbb oka a gazdaságos működés megteremtése. A törvény értelmében minden ezer négyzetméter fölötti terület bortermelőjének hegyközséghez kell tartoznia. A borvidéki hegyközségek tanácsa fölött már csak a hegyközségi nemzeti tanács áll, így áll föl a hazai bortermelés társadalmának hierarchiája. Az átalakulás, melynek eredményeképpen a korábbi 13-ból 3 hegyközség lett a megyében, abból fakadt, hogy költségcsökkentésre volt szükség a szervezeti felépítés tekintetében is. Megyénkben jelenleg Tata, Ászár és Neszmély nevével jegyzik a kialakult hegyközségeket, Esztergom az utóbbihoz tartozik. A szétaprózottság megszüntetése, az összevonás remélhetőleg hatékonyságnövelést és gazdaságosabb működést hoz. A fenntartási büdzsé csökkenésével korszerűsödhetett a hegyközségek élete a megyében. Az új törvény úgy rendelkezik, hogy minimum ötszáz hektárral kell rendelkeznie egy hegyközségnek, ettől eltérni csak a hegyAz idei termés a borosgazda szemével Bábszki János esztergomi borosgazda tapasztalata szerint mennyiség és minőség tekintetében jobb volt az idei szőlőtermés, mint a tavalyi. Cikkünk készítésekor ők az Irsai Olivért már le is szűrték, igaz, azt egy Gyöngyös környéki őstermelőtől vásárolták. Hátravan még a saját terméssel való munka, többek között az otelló és a zalagyöngye várja, hogy hordókba töltsék. A gondos gazda arról is említést tett, hogy az idei nyár időjárása meglehetősen szeszélyes volt, szélsőséges hőmérsékletek váltották egymást, s ez sokfelé megtizedelte a termést. Ott, ahol hetente nem permetezték a kényesebb fajtákat, a lisztharmatos időszakokban áldozatul estek a szőlők. engedélyével lehet. A hegyközség vezetője úgy látja, hogy a megye borvidékeinek híréért leginkább maguk a borosgazdák tudnak tenni. Kamocsay Ákos szerint a megyén belül az esztergomi vidék nem Vigyázat! Jön a mustgáz! j) S bár minden esztendőben a szüret előtti időszakban felhívják a figyelmet a mustgáz veszélyére, a kevésbé tapasztalt szolé- ' szék, pinceborászok közül néhányan komoly veszélybe kerülnek. Az elmúlt években is több halálos áldozatot követelt a mustgázzal kapcsolatos figyelmetlenség. A mustgáz a must erjedéséből felszabaduló szén-dioxid, ami - mivel nehezebb a levegőnél -, ezért a föld közelében terül el. Sokan nem veszik komolyan a pincékben lapuló halálos veszélyt, ami néhány egyszerű óvintézkedéssel megelőzhető lenne. A legegyszerűbb és legjobban ajánlott módszer, ha térdmagasságban tartott égő gyertyával megyünk le a pincébe az erjedés időszakában. Amint a gyertya elalszik, azonnal el kell hagyni a helyiséget! A szakemberek arra is felhívják az érintettek figyelmét, hogy a mustgáz-mérgezetteket szakszerűen csak a tűzoltók tudják kimenteni légzőkészülék segítségével, az arc elé tartott nedves rongy nem nyújt védelmet. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki lerohan a pincébe segíteni bajba jutott társán, ám amint lehajol, ő is belélegzi a gázt, és maga is áldozattá válhat. olyan borokkal, melyeket önállónak lehetne említeni. Nincs tehát például olyan esztergomi olaszrizling vagy chardonnay, mely meg tudná vetni a lábát a piacon. A hegyközségi rendszer természetesen segítheti a gazdákat, akár az esztergomiakat is, hogy kiemelkedjenek boraikkal, de a szakember szerint a kiindulópont mégiscsak a gazdaság, ahol a szőlő terem. Az, hogy Esztergomban és vidékén is megjelenjen egy piacképes bor, ahhoz minden bizonnyal gazdaságossági tényezőknek is meg kell változnia, véli a hegyközség vezetője. Hajnalig tartó szüreti vígasság Szentgyörgymezőn Nem túlzás azt állítani, hogy az idén 69 éves Major László, főszervező 1955 óta „édesatyja”, s szíve-lelke a Szentgyörgymezőn megrendezésre kerülő szüreti ünnepségeknek. Mint meséli, annyira hozzánőtt az esemény, hogy már az 50-es, a 60-as években a DISZ, a KISZ, illetve a Néppárt hídlap 5
