Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-09 / 31. szám
Esztergom felfedezése, avagy a hely története A„napkapus"ház Helytörténeti rovatunk sok esztergomi épület históriájáról adott már számot. A legtöbb esetben az épület egésze miatt állítottuk a középpontba az adott ingatlant, de arra is volt már példa bőven, hogy vagy a tulajdonosok, vagy pedig a falakon belül megesett történések tették a tárgyalt házat említésre méltóvá. Ezúttal ez is, az is jó ok volt arra, hogy meséljünk a Meszéna-házról. már gróf Dormer János királyi kamarásé a ház, akinek özvegye 1824-ig lakta. A kacskaringónak még ekkor sincs vége, az ingatlan ezután még háromszor cserélt gazdát. 1847-ben Meszéna Ferenc (1816-1907) jurátus (ügyvéd) vette meg, aki együtt lakott bátyjával, Meszéna Jánossal. Róluk kapta nevét a patinás épület, amelyet pár éve az önkormányzat vásárolt meg. A z már korábbi, e rovatbéli írásainkból is kitűnhetett, hogy Esztergom belvárosában lévő házaknak több szempontból is kacskaringós a története. Jellemzője ezeknek a históriáknak, hogy az egyes épületeket meglehetősen gyakran adták-vették egymás között a tehetősebb polgárok. Hogy egy kicsit a korábbi századok ingatlanpiaci vonatkozásairól is szóljunk, itt jegyezzük meg, hogy ennek egyik oka feltehetően nemcsak a mindenkori belvárosi telkek és ingatlanok állandó magas értéke, de a történelem által diktált hol jobb, hol rosszabb gazdasági körülmények miatti változó állapot is volt. A most tárgyalandó Meszéna-ház történetében is ez az egyik jellegzetesség - a meglehetősen gyakori tulajdonoscsere. A ház elődjének számító telek első ismert birtokosa Sámboky István volt, aki 1720-ban adta el az ingatlant Dezsőffy Ferenc várőrségi kapitánynak. A korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy a vásárlást követő harmincnegyedik évben Pethó Sebestyén városbíró - későbbi országgyűlési képviselő - vette meg a telket. Prokoppné Stengi Marianna Műemléki séta című könyvében olvashatjuk, hogy „a Bottyán János utca 5. szám alatti ház 1755-ben épült, s annak építtetője Pethó Sebestyén városbíró volt”. A hely- történész írásából az is kiderül, hogy az eredeti épület a most láthatónál sokkal szerényebb kivitelezésű volt, a városbíró a szomszédságban lévő pompás építményhez, Terstyánszky János alnádor házának eleganciájához igazíttatta elképzeléseit. így vált a korabeli trendeknek megfelelő patinájú építménnyé ez a ház. Sajnálattal kell ugyanakkor megjegyezni, hogy a szép kialakításért felelős építész neve nem maradt fent, de a történészek úgy gondolják, hogy valószínűleg helybeli mesterek dolgoztak itt. A ház históriája 1771-ben vett új fordulatot, annak folyományaként, hogy a város akkori vezetői egy évvel azelőtt a Városháza teljes felújítása felől döntöttek. Pethónak, úgy látszik, anyagi gondjai voltak - talán éppen az építkezés miatt -, mert az építés idejére bérbe adta házát a városnak. Ekkor húzathatta fel gyorsan és kevés költséggel az emelet oldalszárnyait. Az anyagi problémák azonban nem enyhültek, és a belvárosi ingatlan ára bizonyára magas lehetett, mivel Pethó Sebestyén egy év múlva az egész ingatlant eladta, az új tulajdonos Lieszkovszky Mihály káptalani helytartó lett. Hogy betartsuk ígéretünket, még tudunk „tekerni egyet” az ház leporelló-szerű históriáján: 1785-től A ház különleges ékessége az eredeti, fafaragású, úgynevezett„nap- sugaras"kapu, a középpontban a kopogtató gombjával. Az országos hírű, kivételes kialakítású mestermunka már számos, Esztergomról szóló kiadványban, könyvben, filmben, fotón szerepelt. A gyönyörű kapun belépve a hatszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett kapualjba érünk, jobbra látható a barokk pince íves, kőkeretes nyílása, majd az emeletre vezető, kétszer megtört falépcső, kovácsoltvas korláttal. A Meszéna-ház ezen részletei is igazolják, hogy egy letűnt, szép korszakban mi minden más volt az ingatlanok építésénél fontos, mint a korszerűség. Pöltl Zoltán 32 hídlap
