Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-30 / 34. szám
Teszt Peugeot 308 1,6 HDi automata Báj és kellem Bukovics Krisztián A Peugeot 308-nak minden esélye megvan arra, hogy elődje nyomdokába lépve az utcaképek szerves részévé váljon. Igaz, a nálunk járt tesztautóhoz hasonló felszereltségű 308-asból így sem akad majd túl sok - sajnos. A franciák nem csinálnak titkot belőle, hogy a 308-ra csak azért volt szükség, mert a 307-es egyszerűen már túl régóta volt gyártásban. Szó sincs arról, hogy az autó kevésbé lett volna kelendő, mint pár éve, vagy hogy formavilága már nem felelt volna meg a mai kívánalmaknak, hiszen a 307-es mindig jól fogyott. Ugyanakkor Matula bá' a Tüskevárból világosan megmondta: egyszer mindenkinek lejár az ideje, a királyoké is, és hát valahogy így járt a 307 is. Persze a PSA-nál is pontosan tisztában voltak vele, hogy a remekül eltalált formai irányhoz csak módjával illik hozzányúlni, így gyakorlatilag csak a tetszetős kontúrokat nagyították fel. Ettől függetlenül a 308-as egy vadiúj autó, ráadásul talán az egyik legmutatósabb tagja kategóriájának. Hiába fut majd jó néhány belőlük az utakon, biztos vagyok benne, hogy a 308 mindig feltűnő jelenség marad: a hatalmas hűtőrács, a Formai-es autókra emlékeztető kiképzésű motorháztető, az elnyújtott, hatalmas lámpatestek nagyon karakteres autót faragtak a Peu- geot-ból. Mindezt már korábban megállapítottuk, hiszen a 308-as már járt szerkesztőségünkben, és nehezen tudtuk elképzelni, hogy mindehhez még hozzá tudnak tenni valamit a franciák.Tévedtünk. Első hallásra nem tűnt túl vonzó ajánlatnak az automata váltós tesztautó, őszintén szólva nem rajongok túlságosan a váltás örömétől megfosztó szerkezetekért, amelyek unos-untalan beleszólnak a felhőtlen autózásba. Azután a Peugeot parkolójában megláttam tesztalanyunkat, és gyanút fogtam. A 18 colos felnin feszülő peres abroncsokon lapuló égszínkék oroszlán látványa nem csak engem fogott meg, együtt- létünk egy hete alatt meglehetősen sokan csodálkoztak rá a 308-asra, amely ezen a vizuális mutatványon túl egyéb meglepetéseket is tartogatott. A beltérben a már ismerős anyagok és formák fogadtak, egy nagyon elegáns szín- és anyagköntösben, hiszen a 308-as egyik csúcsváltozatáról van szó, amely bőven szolgáltatja az olyan luxus kiegészítőket, amely nagyobb kategóriákban sem mindennapos. A sofőr ülése „természetesen" elektromos mozgatást kapott, két programozható helyzettel (nem tudom, előttem ki vezette a Peugeot, de az első piros lámpánál benyomott 1-es gombot követően gyakorlatilag felhajtogatott a szerkezet a kormányra), amelyekhez a külső visszapillantó tükrök, és a kormány is alkalmazkodik. Apropó, külső visszapillantók: sajnos ritka luxus, hogy tolatáskor automatikusan lebillenjenek, a Peugeot azonban nem spórolta ki, mint ahogyan azt sem, hogy a kocsi zárásakor„nyu- galmi"állásba csukódjanak. Szájtátásra a kocsiban helyet foglalva is van okunk: a hatalmas panorámatető az autózás egy új dimenzióját kínálja, elképesztő méretűnek tüntetve fel az egyébként sem szűkös belteret. A krómkeretes körműszerek ebben a modellben egy különleges számlapot kaptak, inkább emlékeztetnek méregdrága kronométerekre, mintsem műszerfalra. A középső szellőzőrostélyokon ott lapul a beépített autóparfüm, a kalaptartó pedig egy újabb tervezői bravúr: az utasoldali részből, illetve a csomagtartó felől is nyithaadatok Méretek (mm): hosszúság 4276, szélesség 1821, magasság 1519, tengelytáv 2608, saját tömeg 1312 kg, megengedett össztömeg 1762, csomagtartó mérete 3681 Motor: négyhengeres turbódízel, 1560 cm!, max. teljesítmény: 80 kW (110 LE)/4000 min, Maximális nyomaték: 240 Nm 1750/min, Átlag- fogyasztás 3,9-6,01 Tesztfogyasztás 6,21, C02 kibocsátás (g/km): 125
