Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-30 / 34. szám
kultúra Várszínházi esték Múltidéző összegzés a 2008-as nyári évadról Az utóbbi, majd húsz év során számos változáson ment keresztül a színházi világ. A posztmodernnek nevezett színház új szempontok alapján közelíti meg a drámajátékot, és sok bevésődött sztereotípia átgondolására késztet. A Reneszánsz Év jegyében azonban fontosnak bizonyul a hagyományőrzés, a klasszikus drámák szokásos megelevenítése. M anapság már nehéz úgy színházat „csinálni", hogy az új és régi jegyek megőrzésével, a klisék mellőzésével alkossunk, és válogassunk ebből a hatalmas képzeletbeli zsákból, amely egyaránt ta rta Imaz értékes és kevésbé értékes szín- padra adaptált műveket. Sokszor éri vád a kritikusokat, hogy az általuk dicsért darabok nem a legnézettebb előadások, s olykor érthetetlenül sóhajtozunk, mondván, már megint egy „modern előadás" kapott jó értékelést. Ennek pusztán az az oka, hogy a nyugati színházkultúra jóval előrébb jár a hazainál, a kinti nézői felfogás is más, hiszen egészen más közegben érlelődött a külföldi publikum, és volt ideje megnyílni egy újfajta látásmódra. Egy látásmódra, amelyet sokan szeretnének itthon is meghonosítani. Nos, idén nyáron az Esztergomi Várszínház remekül állta a sarat ebben a kettős helyzetben, a régi és új harmóniájának megteremtésében, és sikeresen ötvözte programjában a nagy nézőszámot produkáló, többek közt szórakoztató zenés előadásokat, és a remek lélektani drámákat. Nem meglepő azonban, hogy elsősorban a musicalek vonzották a közönséget. Ezek közül is kiemelkedő volt a Varga Éva által rendezett Csókolj meg, Katám!, a Shakespeare Makrancos Katájából adaptált amerikai átdolgozás. Musicalről révén szó, nehéz volt csalódni, sok poén, felszínesen ábrázolt érzelmek, szerelem, intrika, csalódás, csodás zenék, bohókás sziluettek és persze a veszélyesen elkerülhetetlenül vidám vég gyorsan meghódították a nézőt. Ezen az előadáson esett meg az a rémálomba illő eset, amikor háromszor törte derékba a kezdést az eső, a kitartó publikum azonban mégis a maradást választotta. A szintén Varga Éva által rendezett, A dzsungel könyve című musicalt nagy várakozás előzte meg, és kissé esetlen, amatőr jellege, valamint számos drámatechnikai hibája ellenére, - amelyeket egyébként az „értő" gyerekek is csillapíthatatlanul észleltek, az egyik legmegkapóbb és legszerethetőbb produkciónak bizonyult. A legvidámabb előadások a Rob Becker színpadi művéből készült, Caveman című egyszemélyes játék, Kálloy Molnár Péter tolmácsolásában, illetve a L'art pour l'art társulat szereplése volt. Egy híres francia mon- . dás szerint - „mindazt, amit valaha férfi írt a nőről, gyanús, mert a férfi egy személyben bíró és poros fél" - már nem meglepő, hogy az előbbi előadás báját az okozta, hogy a nemek különbségének kétségkívül erőteljes vonásait figurázta ki a népszerű színész zseniális kétórás nagy monológja. Sértés nélkül „kötözködve" a közönséggel, ami a L'art pour l'art-ról már nem egészen volt elmondható.' Kihagyhatatlan volt a Hobo által írt Csattanuga Csúcsú című revü is, amely a legnagyobb meglepetés volt a repertoárban. A darab szépsége abban rejlett, hogy évtizedek keserédes és megfoghatatlan tüneménye, amely leginkább a költészetben nyert eddig feloldozást, és amelyet kínlódás újraértelmezni, végre színpadra talált. Az 56'-ot megelőző időszakot ábrázoló, kétrészes előadás egy kezdeti, kissé tétova, dizőz-humorbonbonszerű, té- vékabarésan közhelyes összevisszaságból csapott át - egy jól irányzott suhintással egy bátor, őszinte játékstílusba, ahol végre megjelenhettek hús-vér emberek valódi érzelmei, amikor 56' nem csak egy villogó, kötelezően bemagolandó évszám, hanem valódi tragédiák szimbolikus számjegye. A kellemes nyári kikapcsolódást segítette az Irish Dance Experience ír-tánc showja, vagy a Kováts Kriszta által előadott Arany János balladai est, amely egészen más megvilágításba helyezte a zene és költészet egységét. Szegő Csaba és társai ünnepi előadása és végül Szentpéteri Csilla és a Száztagú Cigányzenekar csodálatos koncertje a Bazilika lila fényében úszó oszlopcsarnoka előtt pedig feltette a koronát a színvonalas esztergomi nyárra. A színes palettán mindenki megtalálhatta tehát a számára legkedvesebbet. Köszönet illeti a várszínház munkatársait, akik munkájukkal segítik a hagyományok folytatását, és a jövőben egy még erősebb és frissebb színházi élet megteremtését a városban. S végezetül álljon itt egy idézet: „Néző, kérünk hibákra most ne nézz, így lesz az is, mi csonka még: egész!". Keresztes Noémi Az Oktav Zrí. 2008. II. félévében induló tanfolyamaiból: Sport- és egészségügyi képzések Egészségügyi modul Fizioterápiás asszisztens Masszőr (sport-, gyógy-) Sportoktató Svédmasszázs Vezetőképzés, hu má npo I itika Személyügyi ügyintéző Személyügyi gazdálkodó és fejlesztő Vjl’nítom-ol <, uolképsís. temliomk» .lu«moít.o«4k! Bővebb információ: További irodaink: 30 hídlap
