Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
4keréken A 2009-es Év autója díjra is jelölték az újgenerációs H-1-et, mely egy igazi csapatszállító, egy komplett kispályás labdarúgó alakulat ugyanis kellemesen elfér benne, ahogy egy nyaralásra jól felpakolt család vagy baráti társaság. A kisbusz nemcsak kényelmes, de a bikamotornak köszönhetően vezetési élménye nemcsak kategória társait, de jó néhány személyautót is ver. A Hyundai H-1-ese már a kilencvenes I évektől kezdve rója az utakat, bár azóta a forma, a beltér és a technikai megoldások, mint a motor jócskán megváltozott. Az újgenerációs H-1 folyamatos minőségi és műszaki fejlődésének köszönhetően látványos, praktikus, lendületes, kényelmes, meggyőző, egyszerűen jó. Olyannyira, hogy a tesztelés után az egyik legfájdalmasabb búcsút ettől az autótól kellett vennem. Magyarországon kétváltozatban kapható, a háromüléses haszongépjármű, illetve a nyolcüléses személyszállító. Ám mindkét verziót a 2,5 literes, változó turbógeomet- riájú, dízelmotorral szerelték fel. Az erőforrásnak 392 Nm a legnagyobb nyomatéka és 170 lóerős, melyet vígan pörgethetünk, sőt el is várja, hogy négyezer fölött kapcsoljunk magasabb fokozatba. Ötödikben kétezret sem pörög kilencvennél. Nyolc személlyel, jól megpakolva simán viszi a 160-at, úgy, hogy közben az utasoknak fel sem tűnik a sebesség, köszönhetően annak, hogy a motor és a menetzaj olyan halk. A gyári adatok szerint 181 kilométer per óra a vége, bár a műszerfalon a sebességmérő azért biztos, ami biztos alapon 220-ig van beskálázva, amely már lehet, hogy túlzás, viszont a 181 pedig kissé alábecslés. A motorhoz teljes összhangban egy pontos, ötfokozatú, viszonylag rövid áttételezésű kéziváltó kapcsolódik. A menetteljesítményhez hozzátartozik még a stabil futómű, amely szintén minden részletében passzol a ráncfelvarrott H-1-hez. Méretéhez és teljesítményéhez pedig igazán kedvező fogyasztása társul, városban ugyan tíz liter fölött eszik, míg országúton nyolcat. A technikára tehát egyáltalán nem lehet panasz, ahogy a megjelenésre sem. Elődjéhez képest kissé megnőtt a karosszéria, ahogy a lámpatestek is. Ezenkívül persze markánsabb hűtőmaszkot is kapott a kaszni, de az előző generációshoz képest még Méretek (mm): hosszúság 5125, szélesség 1920, magasság 1935, tengelytáv 3200, saját tömeg 2230 kg, csomagtér 8511 Motor: 4 hengeres változó geometriájú turbós dízel, 2497 cm3, max. teljesítmény (kw/LE/ford.): 125/170/3800 min; maximális nyomaték: 392 Nm/2000 min; átlagfogyasztás 8,71, tesztfogyasztás 101; C02 kibocsátás (g/km) 230, gyorsulás (0-100 km/h): 15 s, végsebesség 181 km/h Ä modell ára: 6 999 000 forint szögletesebb formájú az autó. Ötajtós, elől hagyományos, hátul mindkét oldalon óriási tolóajtó enged utat a kétsoros ülésekhez, míg a csomagtartó fedele felfelé nyílik, bár természetesen a haszongépjárműnél a könnyebb pakolás miatt kétszárnyú ajtó zárja a csomagteret. Persze maradjunk a tesztelt verziónál, a rakodótere 851 literes, előtte pedig három üléssoron osztozhat a hét utas és egy sofőr. A beltérben nyolc felnőtt hosszú távon is kényelmesen utazhat, elől kettő, középen-hátul három-három. A kormány mögött egyetlen hiányérzete van az embernek, méghozzá a nem létező könyöktámasz miatt. Emellett nélkülözni kell még az első utasnak a beszállását segítő kapaszkodót, és mivel a sofőroldalra ezt beszerelték, ezért érthe-
