Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
Csúz ékszerdoboza: a Meszlényi-Szénássy-kastély Egy történelmi panoptikum Oravetz Ferenc Az Ister-Granum Eurorégió északnyugati csücskében található csodálatos fekvésű Csúz község, ahol a 20. század derekán még hét kastély és kilenc nemesi kúria állt. E tény már önmagában is jelzi, hogy milyen eleven társasági élet zajlott ezen a helyen. Mára e történelmi épületeknek csupán töredéke, köztük a csodával határos módon megmentett Csúzy (mai nevén Meszlényi-Szénássy) kastély maradt meg. A komáromi KT Könyv és Lapkiadó egykori igazgatója, Szénássy Árpád - a helytörténeti kutatás egyik legkiválóbb felvidéki művelője és mecénása - az utolsó pillanatban, 1998-ban jelent meg Csúzon mentőangyalként, amikor a leromlott épületre már kiadták a bontási engedélyt. Meszlényi Istvánnal együtt ő volt a csúzi emlékhely, s benne az Ester- házy-emlékszoba és kerámiaszobor létrejöttének lelkes kezdeményezője és egyben kivitelezője. A nemes szándék - bemutatni egy klasszicista vidéki kastélyt és annak ódon falai között zajló hajdani nemesi életformát - igyekezetük nyomán vált valósággá. A falu kataszterének nagy része a 13. század második felétől a 19. század derekáig a Szemere nembeli Csúzyak és rokonságuk kezében volt. E nemesi família számos jeles férfit és asszonyt adott a hazának. A család férfi tagjai közül említést érdemel János bán, I. Lajos király hadvezére; János alországbíró (1569); a népszerű hitszónok Zsigmond (*1660-fl729) egyházi író, pálos szerzetes, két Pál (mindkettő császári, királyi kamarás); Gáspár (fl775) Veszprém megye alispánja, országgyűlési követe; egy másik Gáspár (J1772) komáromi alispán és az ifj. becsehelyi Csúzy Pál (fl850), a szabadságharc honvédőmagya. A család asszonyai közül többen neves személyiségek felmenői: Margit, Terjéni Márkus Lászlóé; Anna, Csúzy János alországbíróé; Barbara, Tallián Istváné; Apollónia, Balogh János alispáné, országgyűlési követé; Antónia, Halassy Ede alispáné, kormánybiztosé; Borbála, Krécsy Béla vegyészé; Beáta pedig a Szinyei Mersék felmenője; stb.). Bél Mátyás a 18. század elején Komárom vármegye 14 említésre méltó nemesi fészke közé sorolja Csúzy Imre 1690-ben épült késő reneszánsz kúriáját. A barokk, majd klasszicista stílusban átépített kastély fénykora Csúzy Zsigmond idejére tehető. A mindössze 35 évet élt neves földesúr hasonló kúriát építtetett Ógyallán is, amely azonban az enyészet áldozatává vált, és 1975-ben lebontották. Zsigmond özvegye, Kvassay Jozefina halála (fl863) után az új tulajdonosok a kastélyt és a hozzá tartozó egzotikus fákkal és szobrokkal ékesített 12 hektárnyi angolparkot elhanyagolták. A keleti szárny udvari részét egykor üvegezett verandával látták el. A 19. század második felében a helyi zsidó hitközség pénztárnoka, Honig Ödön vásárolta meg a kastélyt Csúzy Páltól és 1944-ig birtokolta is. Az 1950-60-as években a kastély pedelluslakásként szolgált, amikor is annak tágas pincéjét emésztőgödörként használták. Később az épület helybeli családoknak szolgált lakóhelyül. 1985 után az egykor szebb napokat látott épület a poprádi Vagonka állami vállalat tulajdonába került, amelynek vezetése üdülési célokra szerette volna átalakítani. Az átépítésből azonban nem lett semmi, a cég a kúriát hagyta tönkremenni. 1998-tól köszöntenek ismét szebb napok a kastélyra. Ekkor vásárolta meg és újította fel a romos építményt Szénássy Árpád, hogy annak visszaadja régi fényét. Azt a kastélyt, amely 25 termével egykor a Csúzy család élénk társadalmi-kulturális életének központja, a múzsák otthona volt. Ahol Csúzy Zsigmond gyermekeinek - Károlynak és Jánosnak - ne- velőjeként Frantisek Palacky is megfordult. All nyelvet beszélő cseh tudós 1821-ben és 1822-ben aránylag hosszú időt töltött
