Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
kultúra A Zeneakadémia rövid története A most vasárnap kezdődő Liszt Ferenc Hét alkalmából a mester életművéből ezúttal nem egy zenei művel, hanem az általa alapított Zeneakadémiával ismerkedhetünk meg. A ma Liszt Ferenc nevét viselő zeneművészeti egyetemet az első években Erkel Ferenc, később Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő is igazgatta. A nagyvilágban a magyarokat a zenével való rendkívül magas szintű kapcsolatuk miatt is tisztelik, amelyet elsősorban ennek aj intézménynek köszönhetünk. A Zeneakadémia alapításának gondo lata 1869-ben merült fel először azzal a céllal, hogy a tehetséges magyar növendékek itthon kaphassák meg azt a felsőfokú képzettséget, amit addig csak külföldön szerezhettek meg. Liszt Ferencet 1875 márciusában kinevezték a Zeneakadémia elnökévé, amely még abban az évben október 14-én megnyitotta kapuit. Az intézmény az első években a Duna-parti Hal téren lévő bérpalotában volt. A Sugár útra, azaz a mai Andrássy útra csak négy évvel később került, ott önálló épületet , emeltek a számára. Az intézmény igazgatója Erkel Ferenc, a magyar zene prominen személyisége lett. A ne /endékeket zongorái Erkel Ferenc, zeneszei zésre Robert Volkman iktatta. Ábrányi Korn« zeneesztétikát, magy; jenét, zeneelmélete is zenetörténetet tan ját. Az intézményt az 1930-as években olyan tanárok és tanítványok neve fémjelezte, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla, Weiner Leó, Dohnányi Ernő, Kilényí Ede, Ferenczy György és Fischer Annie. 1949-től kezdve az intézmény minisztériumi rendelkezésre - az új társadalmi és politikai helyzethez, a reformelképzelésekhez igazodva - megtörtént a régi pedagógiai rendszer teljes átalakítása. Például, mint minden felsőoktatási intézményben, itt is bevezették a marxizmus-lenitott. Az első osztály növendékei, mint Aggházy Károly, Juhász Aladár, Ravasz Ilona és Thomán István, később elsőrangú előadóművészek és ta- j nárok lettek. A Zeneakadémi- j án az 1880-as években több új ; tanszak is indult, az egyik a hegedűoktatás volt. Liszt kezdeti elképzelése az volt, hogy a budapesti Zeneakadémia a világ zeneoktatásának élvonalába kerüljön. 1907. május 12-én nyílt meg az új, a mai épület, mely a Király és a Gyár utca sarkán található. Ekkor már Kodály Zoltán és Bartók Béla, majd Weiner Leó is a Zeneakadémia tanára lett. Míg az I. világháború alatt a Zeneakadémia viszonylagos nyugalombai tudta folytatni működését, addíj az 1918-as őszi polgári forradalon és az 1919-es Tanácsköztársaság már érintette és befolyásolta a; intézményen belül folyó munkát Kodály 1921-től a negyvenes ével elejéig tanította itt a zeneszer zést. Az egyik leghíresebb magya zenetudós nem csak zeneszerző két nevelt, hanem olyan kiváló Ságokat, akik nem^'iókot-oT» to resztül alakították a zeneművészet és zenepedagógia magyarországi útnizmus oktatását, ugyanakkor megszüntették az egyházzenei szakot. Az 50-es évek második felére aztán némileg normalizálódott a helyzet, az újraindult zenetudományi tanszakon Kodály Zoltán, majd Bartha Dénes, Gárdonyi Zoltán és Kókai Rezső oktatott. Népzenét Kodály mellett Lajtha Zoltán tanított. A Zeneakadémia az indulást követő évtizedekhez képest wájt meglehetősen rossz helyzetben volt, az új oktatási rendszert éppen azok szenvedték meg, akiknek felkarolása az intézmény elsődleges célja volt, nevezetesen a kiemelkedő művészegyéniségek. Mégsem romlott a színvonal, az ötvenes években Kurtág György, a hatvanas években Kiss Gyula, a hetvenes években Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András emelkedett ki a tanítványok közül. A rendszerváltás után visszatérhetett az egyházzenei tanszak, de megkezdődött a zenei menedzserek és a média zenei szerkesztőinek képzése is, 1992-től pedig megnyílt a kétéves hansszerészképző iskola. A magyar zene oltára
