Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-08-23 / 33. szám

helyi história Az egyházi épületek díszítője Lippert József alakját ebben az évben már fel­idézte a Keresz­tény Múzeum tavaszi időszaki kiállítása, amely a 125 éve felszen­telt Prímási Palo­táról szólt. Ez az épület ugyanis Lippert építésznek kö­szönheti mai alakját, pompás megjele­nését. A tárlaton akkor csak a mester helyi műveit mutatta be pár tervrajz, most az Esztergomban kiteljesedő életút rövid ismertetésre vállalkozunk. Lippert József pályáját Istvánffy Mik­lós, a Prímási Levéltár munkatársa foglalta össze. L ippert József Aradon látta meg a napvilágot 1826-ban, jómódú pol­gári szülők gyermekeként. Építészeti tanulmányait Bécsben, a Képzőművé­szeti Akadémián végezte, ahová 1849- ben iratkozott be a hallgatói névjegy­zék szerint. A kortárs életrajzírók meg­emlékeznek arról, hogy Hamburgba járt műegyetemre, majd „Németalföld kitünőbb műiskoláit látogatta”, s ezt kö­vetően Leopold Ernst bécsi műépítész­nél dolgozott. Mestere mellett adatott meg számára az a lehetőség, hogy részt vehessen a Stephansdom kezdődő resta­urálásán a császárvárosban. Rajztehet­ségét közben úgy kamatoztatta, hogy megbízást nyert a központi műemlék- védelmi bizottságtól a császári biroda­lom műemlékeinek fölvételére, s ezál­tal beutazhatta Ausztriát, majd Európa számos más országába is eljutott. Ennek során nyílt lehetősége a Skandináv-fél- szigeten a középkori fatemplomok kuta­tására is. Rajzai nemcsak a bizottság ki­adványaiban jelentek meg, hanem ezek­kel sikert aratva kiállításokon ugyancsak bemutathatta azokat. Építészként először Morvaország­ban kapott feladatokat 1860 előtt. Kremsierben az olmützi érsekség sze­mináriuma román stílusban épült fel, Olmütz székesegyháza, valamint a Welchradban található Cirill és Me- tód-templom gót stílus­ban újult meg Lippert tervei szerint. Bécs- hez később két mun­kája kötötte: a Szent Erzsébet-temp- lom (4. kerület) belső berendezésének megtervezése (felszentelés:1868) és a német lovagrendi templom belsejének kialakítása (1864-1868 között). A csá­szári fővárosban ismerkedett meg vele korábban Simor János miniszteri ta­nácsos is, mely találkozás az építész élete szempontjából meghatározó ese­ménnyé vált. Magyarországon is ellátták ugyan meg­bízásokkal, deidővelaz egyházi ranglétrán gyorsan felfelé emelkedő Simor püspök (majd prímás) alkalmazta Lippertet. Az előbbi feladatok közé tartozott Kalocsán a székesegyház átépítése és Pozsonyban 1863-1868 között a koronázótemplom restaurálásának vezetése - a pécsi székes- egyház renoválásához benyújtott terve­it azonban nem fogadták el. Simor János viszont már győri püspökként rábízta a Püspökvár Dóczy- (1857) és a székesegy­ház Héderváry-kápolnája (1857-1862) stílszerű helyreállítását, majd elismeré­se jeleként Lippertet a püspökség és az egyházmegye építészévé nevezte ki. Ezt követő­en pedig esztergomi ér­sekként prímási építészi rangra emelte őt. A főegyházmegye te­rületén Pozsonyban ek­kor Lippertnek alkalma nyílt a város építészeti arculatához is hozzájá­rulni: a prímási bérház terveit ő készíthette el 1873-ban a Lőrinckapu (ma Laurinská) utcá­ban. Vágújhelyen egy templom restaurálását, Budán a Ki­rályi Egyetemi Katolikus Gimnázium (1872-1876), Pesten a Központi Szemi­nárium kibővítését (1880-1883) bízták rá. Drégelyen - hol birtoka volt - Simor érsek felkarolta a Szondy-emlékkápolna építését, melyhez ugyancsak az építésze által készíttetett terveket (felszentelték 1885-ben). Lippert József legtöbb műve azonban Esztergomhoz, a prímási székváros­hoz kapcsolódik. A főszékesegyház befejezése során az előcsarnok, va­lamint a templombelső munkála­tai (1885-1886 és 1888- 1889 között) voltak a legfontosabb felada­tai. A Bakócz-kápolna új, neoreneszánsz stílusú stukkókupolája ugyancsak az ő nevét dicséri, felszentelésére 1875. au­gusztus 15-én került sor. Az egykori vár egy feltárt termében ugyanakkor a Szent István-kápolna kialakításával bíz­ták meg (felszentelve 1874-ben). Végül ugyancsak Simor prímás kérésére készí­tett terveket Lippert az érseki székpalo­ta számára, előbb a Várhegyre (1876), majd a vízivárosi épülethez (átépítés 1881-1883 között). Az érsekről szóló életrajzok úgy em­lékeznek meg Lippert József építészről, mint aki a sokirányú szakmai megbízása mellett a főpaphoz közel álló ember volt. A prímást ezért nem csupán szakmai segítő­ként kísérte el útjaira (pél­dául a pápánál tett látogatá­saikor), de Simor János ha­lálos ágya mellet szintén ott találjuk. Az érsek halála után (1891) visszavonultan élt, Esztergomból Bécsbe költö­zött, s 1902-ben ő is eltávo­zott az élők sorából. Lippert József életút­ja, karrierje már Győrben is Simoréhoz kapcsolódott, utóbb Esztergomban már szinte kizáró­lag tőle kapta a megbízásokat. Tehetsé­ge kibontakoztatásához ezért alapvető­en hozzájárult ez az ismeretség. A főpap benne viszont a világlátott, szakmailag felkészült és sokoldalú alkotót talál­ta meg, akire nemcsak építészi felada­tok vártak: terveket készíttetett vele az új liturgikus eszközök elkészítéséhez vagy a régi műkincsek restaurálásához, de műgyűjteménye anyagának bővíté­se során szintén nagyban támaszko­dott építésze ítéletére. Az ötvösművé­szet ugyancsak több remekművét isme­ri, ám ezek közül is kiemelkedik a Szent Jobb ereklyetartó, melynek terveiért lo­vagi rangot kapott. • hídlap 31

Next

/
Thumbnails
Contents