Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-08-23 / 33. szám

egy éves a hídlap Egy bő esztendő Valamivel több mint egy évvel ezelőtt, 2007. augusztus 18-án egy régi/új lap került az esztergomiak postaládáiba. A Hídlap a város mindennapjait, közügyéit, kulturális programjait felölel­ve, valamint számos, reméljük, érdekes írást közre adva azóta is minden hétvégén megjelenik, immár nem csak Esztergom­ban, hanem a környék összesen 34 ezer háztartásában. M i tagadás, meglehetősen rögös út vezetett a Hídlap mos­tani formájának kialakításáig. A 2003 őszén az Ister- Granum Eurorégió napilapjaként életre hívott kezdeményezés jelentette a gyökereit annak a magazinnak, amelyet most a ke­zében tarthat az olvasó. Tavaly nyár elején kezdődött meg a napilap átalakítása hetilappá, az első példány pedig majdnem pontosan egy esztendővel ezelőtt, Szent István ünnepén lát­ta meg a napvilágot. A jócskán átalakult szerkesztőség célja az volt, hogy egy olvasmányos, színes magazint készítsen, amely azontúl, hogy tájékoztat Esztergom mindennapjairól, egyben tanácsot adjon, szórakoztasson is a különböző rovatok segítsé­gével. így született meg az életmód, a zöldügy, a helyi história, a túrabakancs és a 4keréken rovatunk, melyek az élet több te­rületéről próbálnak hétről hétre érdeklődésre igényt tartó írá­sokkal szolgálni. Miután én minden héten kiírhatom magamból aktuális érzései­met a főszerkesztői jegyzetben, ezen a héten, rendhagyó módon a szerkesztőség minden munkatársát megkértem, egy, általunk csak szubjektívnek nevezett írás elkészítésére. Egy újságíró álta­lában ugyanúgy szabályok mentén dolgozik, mint egy könyvelő, éppen ezért ebben az esetben az volt a feladat, hogy engedjék el magukat, és írjanak arról, ami a szülinap kapcsán először eszük­be jut. Később aztán, az írások korrektúrázása közben arra gon­doltam, itt az ideje, hogy a hétről hétre az asztalokra kerülő„híd- lapos" szerzők végre arcot is „kapjanak". Fogadják hát szeretettel emlékeinket! Boldog születésnapot, Hídlap! Váczy-H. István Az újságírás apró örömei Azt hiszem, egy egyéves születésnap nem a legjobb alkalom a hazai sajtóviszo­nyok fölött történő kesergésre, mégis, nehéz szó nélkül elmenni többek között a nyomtatott sajtó visszaszorulása mellett. A néhány évvel ezelőtt még százezer példányszám feletti országos napilapok ma már jóval szerényebb mennyiség­ben kerülnek piacra, úgy tűnik, hogy nemsokára beválik a jóslat, a nyomtatott sajtó eltűnéséről. Persze, vannak kivételek (a bulvárlapokról e helyütt nem szíve­sen ejtenék szót), a heti- és havilapok, magazinok továbbra is jól „muzsikálnak" mellettük pedig megállíthatatlanul zajlik az internetes újságírás térhódítása. A Hídlap éppen e két szegmensben veszi fel a kesztyűt, a nyomtatott formátum egyelőre nagyobb sikerrel, de ha minden igaz, nemsokára online formában is utolérjük önmagunkat. Mindez újságíróként, szerkesztőként mindig újabb ki­hívásokat jelent, kis műhelyünk hatékonysága pedig talán abban is jól lemérhető, hogy több, korábbi kollé­gánk ma már szerte a magyar és a felvidéki médiában tölt be vezetői, középvezetői posztot. Ez pedig a mi sikerünk is, hiszen az alapo­kat nálunk szerezték, mint ahogyan én is sokat köszönhetek többüknek. Például azt a gyerekkori álmot, hogy testközelből ismerhes­sem meg a gépjárműipar legfrissebb csodáit, és a 4keréken rovaton keresztül azt önöknek is bemutathassam. Bátran mondhatom, hogy nincs még egy olyan„vidéki"lap, legyen napi-, heti- vagy havi, amelyet a hazai importőrök tesztautókra érdemesítenének. Beval­lom, időnként trükkökhöz is kell folyamodni, és ilyenkor jó ajánlólevél az Auto-Motor, valamint az AutoBild munkatársi státusza... Persze, adódnak más örömök is, például a nemrég indult Kutyatár rovat, amelyhez - mi tagadás - ismét csak önző indokok fűznek: Raul, a fekete labrador keverék, és ízisz, a túlsúlyos kuvasz az esztergomi menhelyről került hozzánk, és csak biztatni tudok minden ebre-vágyót arra, hogy próbálja ki, milyen hálás tud lenni egy hányatott sorsú élőlény. Pláne kettő... Bukovics Krisztián Visszaemlékezés Mostanában úgy alakulnak a dolgok, hogy gyakran„kell" visszaemlékeznem... Nemrég volt a születésnapom, amiről ugyan már könnyű szívvel feledkeznék meg, ám a dátum mindig az emlékek felidézésére késztet. Csakúgy, mint az, hogy a kislányom hamaro­san beül az iskolapadba, a kicsi fiam a napokban hatéves lett, jövő hónap végén pedig az egykori általános iskolás társaimmal húszéves osztálytalálkozónkat üljük. Szóval, mostanában gyakran gondolok vissza, egyre nagyobb nosztalgiával egyes emberekre, képekre, illatokra, ízekre, érzésekre. Talán öregszem... Múltkor találko­zót beszéltünk meg két régi gimis barátnőmmel. Szinte egyszerre érkeztünk.„Jé, te is szemüveges vagy?"- kérdeztem.„Miért, te is? És te is?"- kérdezett vissza a barátnőm. Aztán jól összeröhögtünk együtt, egymásra, összesen tizenkét„szemmel". Majd hozzá­26 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents