Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
esztergom Több ezer év után eljöttek az egykori rokonok Utolért bennünket a múlt is hozzátette, hogy az olyan ősi városoknak, mint Esztergom történelmi kötelességük a testvérekkel való kapcsolattartás. A rendezvény hivatalos része után, a baráti beszélgetések keretében még többet megtudhattunk a vendégekről. Vukics Ferenc láthatóan és érezhetően az elmúlt hét eseményeinek hatása alatt beszélt a Kurultajról, amely média- és egyéb támogatás nélkül, a Teremtő gondviselésének és a szervezőkben rejlő spirituális energiáknak köszönhetően lehetett egy ötve- nezres hatalmas rendezvény szemét, és rendbontás nélkül, Bösztörpusztán, amely színében és illatában is hűen idézi a kazak madjarok lakóhelyét, a torgaji tájat. Minden jókor volt jó helyen az utazás szervezésekor is, így a közeli-távoli rokonok Magyarországnak azt a varázslatos arcát láthatták, ami nekünk, itt élőknek is csoda. Megtudhattuk azt is, hogy a madjarok történelme milyen viszontagságokkal volt teli: Sztálin a szovjet állam üldözőiként a törzs 86 százalékát kivégeztette, a megmaradtak közül pedig a kolhozosítás után sokan éhen haltak, így mára létszámuk mindössze 5 ezer fő. A kettévált nemzet nyelvei is sok hasonlóságot mutatnak: nem nehéz kitalálni mit jelentenek az ana, ata, bicsak, és balta szavak, de ismerős lehet a helyi idős bölcs vezetők neve, az „akszakál” is, amely szó szerint „ősz szakállt” jelent. A sok hasonlóság mellett van azért különbség is köztünk, a madjarok muzulmán vallásúakként többnejűségben élnek, amiért a magyar férfiak egy része biztosan irigyli őket. A madjar csoport hétfőn utazott tovább Esztergomból a Balatonhoz, majd Dunaszerdahelyre. Az állami ünnepet Budapesten töltötték, csütörtökön a sok élménytől fáradtan, de lelkileg feltöltődve indultak haza. Viszlát jövő nyáron, a kazakisztáni Kurultajon, de ha az égiek úgy akarják, akkor Bösztörpusztán is! UMWBJKI A két hete Kunszentmiklósón megrendezett Kurultajjal kezdődött a kazakisztáni madjarok magyarországi programja. A távolban maradt rokonok szombat este érkeztek városunkba, a magyar államiság bölcsőjébe, ahol Esztergom tiszteletbeli polgára címet kaptak. A hivatalos rokoni szálakat az itt tartózkodás élményei és eseményei olyan spirituális tartalommal töltötték meg, amely hosszú időre gondoskodik a kapcsolat fenntartásáról. S zombaton este honfoglalás kori ünnepi díszbe öltözött hagyományőrzők feltartott kardjaiból alkotta sorfallal, és kürtszóval fogadták a Kazahsztánból érkezett madjar törzs képviselőit a Vármúzeum lovagtermében. A Bíró András Zsolt antropológus kutatásai alapján a magyarhoz rendkívül hasonló génállománnyal rendelkező őshazai rokon nép 39 fős küldöttsége augusztus 6-án és 7-én érkezett Magyarországra. Utazásuk fő célja a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán megrendezett II. Madjar-Magyar Kurultaj, azaz törzsi gyűlés volt, melyet egy hatalmas, több száz lovast, és több ezer résztvevőt felvonultató kétnapos hagyományőrző fesztivál keretében tartottak meg. Ezután Ópusztaszerre utaztak, ahonnan Egerbe, illetve Észak-Magyarországra vezetett az útjuk. Szombaton este az Esztergomban rendezett fogadás a farnadi hagyományőrző együttes felvidéki magyar dalokból és táncokból álló műsorával vette kezdetét, majd a város nevében Kálmán Sándor lépett a mikrofonhoz, és köszöntőjében örömét fejezte ki amiatt, hogy a távolban maradt rokonokat az annak idején nyugatabbra vándorolt magyarok államalapításának helyszínén, Szent István szülővárosában üdvözölheti. A képviselő utalt arra, hogy a maroknyi magyar nép a hódítások ellenére is megőrizte nyelvét, kultúráját, és hagyományait, és a vérszerződés eredményét is kiemelte, amely a mai kor értelmezésében a rokoni szálak újraszövését, és a kulturális kapcsolatok kialakítását és ápolását jelenti. Ennek megerősítéseként a képviselő-testület Esztergom város tiszteletbeli polgára címet adományozott a küldöttség valamennyi tagjának, az oklevéllel együtt egy könyvet, és egy, a középkori városról készült rajzot is átvehettek a madjarok. Kálmán Sándor szavait az egyetlen magyarul beszélő madjar, Bibekov Kairat tolmácsolta, aki a kertészeti egyetemen tanult, majd később diplomataként is élt hazánkban négy évig. A madjar küldöttség vezetője, Zsandildin Sokpituli Kurmangazi beszédében összegezte, hogy óriási megtiszteltetésnek érzik azt a szeretettel teli fogadtatást, amit minden helyszínen, így Esztergomban is tapasztalnak, és elmondta: bízik abban, hogy egyszer az ő otthonukban viszonozhatják a vendéglátást. Ezt követően a csoport tagjai közül néhányan az ősi kazak hangszeren, a dombrán játszottak el néhány népdalt, majd az utazás magyarországi szervezője kapott szót. Vukics Ferenc olyan jelentős eseménynek értékelte a Kurultajt, és a madjarok látogatását, amely változásokat hoz magával: „a múlt utolér bennünket” - fogalmazott a szervező, majd azt hídlap 21
