Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-27 / 51. szám
'**<9 p árkány Vendégségben Popély Gyulánál Oravetz Ferenc A kiváló felvidéki történész gyakran látható Párkányban az utóbbi években, ami nem csoda, hiszen hét éve itt van az otthona is. Munkássága a felvidéki magyarság sorsfordulóinak feltárására irányul, ebben a témában számtalan könyve és tanulmánya jelent meg. Ezek közül a legismertebbek: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai Magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945., Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918-1925), Hazatéréstől a hazavesztésig. Fiatalos frissességgel fogad párkányi lakásában.- Professzor úr, miért éppen Párkányt választotta otthonául?- 2000-től két éven át Pozsony és a budapesti munkahelyem között ingáztam. Elsősorban az motivált, hogy a magyar fővároshoz közelebbi lakhelyet válasszak magamnak. 2002-ben eladtam pozsonyi lakásomat, és helyette egy párkányi társasházban találtam megfelelő otthonra.- Miért döntött Párkány mellett, mi ragadta meg ebben a városban és mi az, ami esetleg rosszallását válthatná ki?- Hetedik éve vagyok párkányi lakos. 2002 nyarán vegyes érzelmekkel költöztem ide. Egyrészt örültem, másrészt kicsit szorongtam is attól, hogy milyen lesz az új életem ebben a kis határvárosban. Idővel azonban megszoktam, megszerettem e szép és fejlődő kisvárost, amely nyáron szinte idegenforgalmi látványosság. Nagymértékben emeli a város rangját és tekintélyét az esztergomi Bazilika, ami - ahogy mondani szokták - a város ékessége. Párkányhoz azonban jelenleg már egyéb szálakkal is kötődök. Elmúltam hatvanéves és ebben a korban, itt találtam meg az ókori görögök által ataraxiának nevezett teljes testi-lelki harmóniát, amit eddig nem tapasztaltam: ez év júniusában vettem nőül Dr. Ferencz Máriát. Persze Párkányban is vannak olyan dolgok, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, sőt ellenszenvesek számomra. A legfájóbb példát említeném: vajon mennyire gondolják komolyan a párkányi polgármesteri hivatalban a Szlovák Köztársaságban érvényes nyelvhasználati törvény betartását? Mennyire tesznek eleget a magyar polgárok nyelvhasználati igényeinek? Két éve megfogalmaztam egy levelet, amelyben udvariasan megkértem a polgármester urat, hogy szíveskedjenek a nekem címzett hivatalos iratokat anyanyelvemen, magyar nyelven megküldeni. Beadványom után mindössze egyetlen magyar nyelvű iratot kaptam. Azóta a kézbesített küldemények, kizárólag szlovák nyelven íródtak.- Ön bábáskodott az Együttélés politikai mozgalom megszületésénél, majd a Magyar Néppárt elnöke volt. Időközben kisodródott a politikából, de nyilván követi a történéseket. Miben látja a magyar-szlovák feszültség okait?- Napjaink Szlovákiájában szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a magyarellenesség szinte a napi politika szintjén zavar bele az emberek mindennapi életébe. A parlamenti választások után, tudván azt, hogy milyen kormány alakult Szlovákiában ez várható volt, és ezzel számolni lehetett. Az előző kormányzati ciklusok sem voltak mentesek ettől a tendenciától, amikor a Magyar Koalíció Pártja a kormánykoalíció tagja volt, de nem olyan heveny módon és harsányan, mint a jelenlegi kormányzat működése alatt. A Fico-kabinet tevékenysége Meciar politikájára emlékezteti úgy a magyar, mind a szlovák polgárt. Mi, magyarok állandóan védekező pozícióban vagyunk. Szinte még azt is szégyelljük kimondani, hogy rágalmaznak, bántanak bennünket. Mindig úgymond a szélsőségek ellen igyekszünk fellépni, nem a magyarellenesség ellen. Velünk ellentétben a szlovákság a nemzeti önbizalom, a biztos jövő útját járja. Szlováknak lenni jó Szlovákiában. Büszkén megvallják szlovákságukat, s tele vannak optimizmussal, történelmi, társadalmi, gazdasági vonalon egyaránt. Ránk a hungaropesszimizmus jellemző, rájuk távolról sem a borúlátás. Optimista, fiatal, életerős nemzetként határozzák meg önmagukat. Viszont sokukra jellemző egyfajta hungarofóbia, pedig tőlünk oktalanság félniük. Mi ugyanis olyan állapotban vagyunk, hogy senkinek nem tudunk ártani, legfeljebb csak saját magunknak. A szlovákok nemzeti érzületének túltengése azzal magyarázható, hogy feltörekvő fiatal nemzetről van szó, akiket a vezetőik arra biztatnak, azt bizonygatják számukra, hogy legyenek büszkék magukra, és ne féljenek Európától. Belénk pedig állandóan azt csöpögtetik, ami kedvünket szegheti, ami bánattal, szomorúsággal, kisebbrendűséggel tölthet el bennünket. Nemzetünk nagy tömegeinek fejéből már teljesen kilúgozták a nemzeti felelősségérzetet. Mi, magyarok e téren bizony tanulhatnánk zajon- gó, fiatalabb szomszédainktól. hídlap
