Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-20 / 50. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Két torony templo Esztergom a templomok városa, ezúttal pedig a város egyik legrégebbi ilyen építményének históriáját tárjuk az olvasók elé. Aktuális képzeletbeli sétánkat Esztergom műemléki kincsestárában, a Vízivárosban ejtjük meg. Ott látható a „Kéttornyú”, azaz a Szent Ignác-templom. A z Esztergomba látogató tíz turista közül kilenc biztos lefotózza a Kossuth híd sziget felőli oldaláról a Prímá- si Palotát, a várat és a Bazilikát, valamint az előtérben ágaskodó kéttornyú Szent Ignác-templomot. A kihagyhatatlan „razglednyicák” valóban csodás harmóniáról tanúskodnak, ebben még az is benne van, hogy a különböző épületek, különböző építészeti stílusokat és történelmi korokat képviselnek, a képeslapszerű elrendezésen azonban mindez nem eklektikusán, hanem egységként jelenik meg. No persze, az sem mellékes, hogy esztergomiként ezt a látképet ha már több évtizede nézzük, tán fel sem tűnik esetleges sokoldalúsága. A Mindszenty József téren lévő Szent Ignác-templom története a város históriás könyvének fontos fejezetéhez kapcsolódik. Az épület elődje ezen a helyen egy torony nélküli templom volt. Az iszlám hadak elűzése után a Vízivárosba 1686-ban érkező jezsuiták egy új templomot szerettek volna emelni. A terveket Petrus Ross készítette, a barokk stílusban készült építményt 1728 és 1738 között készítették, a felszentelést Althann Mihály váci püspök végezte a befejezés évében. A templomnak eredetileg nem volt tornya, mivel stratégiai szempontból a vár közelében megtiltották a tornyok építését. A templom oltárát Baumgartner Bernát szobrász faragta 1735 és 1737 között, a belső díszek a jezsuita rend segítőinek munkáját dicsérik. Az építmény története szoros összefüggésben van az azt lakó és működtető rendek históriájával. A jezsuita rendet XIV. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta, ennek folyományaként a templom előbb a pálosoké, majd pedig a bencéseké lett. A folytatás 1788, amikor is Mária Terézia Batthyány József esztergomi érseknek adományozza a templomot, ezt követően lett az építmény a Víziváros plébániatemploma. Ebben az időszakban már nem élt az idézett verdikt, miszerint nem lehetett magas az építmény, így felhúzták rá a ma is látható két tornyot. A templom komoly rangra emelkedett Rudnay Sándor prímás idején, hiszen az egyházvezető az 1800-as évek közepén a Bazilika elkészültéig ezt a helyet jelölte ki ideiglenes érseki főszékesegyháznak. Ebben a tisztségében egészen a Bazilika felszenteléséig, azaz 1856-ig állt az kéttornyú épület. A templom a második világháború idején több találatot is kapott, melynek következményeképpen a szentélyboltozat beszakadt, a berendezés és az orgona szinte teljesen tönkrement. A felújítás 1957-ben kezdődött, s két évig tartott, de nem volt teljes, így azt jóval később, 1980-ban folytatták, amikor is a templom belső festését és tetőszerkezetét újították fel. A Szent Ignác-templom egyesek szerint több szempontból a római II Gesu-templom olasz barokk stílusát követi. Az említett bombatalálatokig a belső részben gazdag freskókínálat és pazar díszítettség volt látható. A főoltáron Martino Altomonte műveként, 1736-37-ből Szent Ignác megdicsőülése, a mellékoltáron Werle Antal jezsuita művész alkotásaként Szűz Mária volt látható. Az evangéliumi oldalon három mellékoltár mégpedig Xavéri Szent Ferenc, Szent József, Szent István oltára állt. A leckeoldalán álló Szűz Mária-oltárt Schuknecht várparancsnok, a Nepomuki Szent János-oltárt Althann váci püspök, a Szent Kereszt-oltárt Pamhackell prímási prefektus állíttatta. A plébániatemplom mai belső képe ugyan barokkos, de az eredetihez képest puritán megjelenésű. A hívek adományából készült márványoltárt Grősz József kalocsai érsek szentelte fel 1958. november 30-án. Pöltl Zoltán Esztergom Bazilika és prímás! palota 38 hídlap
