Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-20 / 50. szám
exkluzív Esztergom-emberek Erő, szeretet, józanság Gulya István Kiss-Rigó László püspök atyát jól ismerik az itt élők, közvetlensége, emberszere- tete legendás. A 2006 augusztusától Szegeden szolgálatot teljesítő megyéspüspököt a közelgő szenteste apropóján kerestük meg. Történetesen egy vasárnapi esztergomi szabadidős focimeccsen találkoztunk, s mivel azt láttuk, hogy atyának fontos a játék, ezért a beszélgetés is kissé rendhagyó módon, azonos alapra építkező kérdésekkel készült. A játék vezérfonala: „mit jelent önnek ...?”.- Elsőképpen: mit jelent önnek a játék? A foci, például.- A játék számomra először is közösségi élmény a sportban, azon belül a labdarúgásban. Komolyan kell győzelemre törekedni, ám a vereség sem tragédia. Fontosak az egyéni erények, de csak a csapat többi tagjával összhangban kamatoznak. Vannak szabályok, azokat be kell tartani, mégis állandóan alkalom nyílik az egyéni, ismételhetetlen ötletek, megoldások alkalmazására. Van ellenfél, de nincs ellenség. Minden a pályán dől el, azonban alapvető jelentőséggel bírnak a felkészülések és a kívülről érkező hatások. Nem csak erő, hanem ész és szív is kell hozzá. Aki részt vesz benne, annak megfelelően kell fogadnia mind a szidalmat, mind a dicséretet. Van benne szépség, jóság, szeretet és igazság (hosszú távon mindenképpen). Gyönyörködtet, boldogságot ad, de az esetlegesen elszenvedett vereség is nemesebbé teheti az embert. Az igazi játékos jutalma maga a részvétel és a játék öröme, valamint a szurkolók szeretete, minden más csak ráadás. Mindez igaz, érvényes lehet(ne) az élet játékában is. És mindez előízét adja annak az örök JATÉK-nak, melyre az egész emberiség csapatának „tulajdonosa” hív és vár mindannyiunkat.- Mit jelent önnek Esztergom? Szeged- csanádi megyéspüspökké nevezte ki a pápa, de, úgy tudjuk - lásd: a mostani esztergomi focijátékot is -, gyakorta megfordul itt. S úgy sejtjük, nemcsak azért, mert ez a város a magyar katolikus egyház központja.- Esztergom a nemzet minden tagja számára történelmi „fő-” város, az állam és az egyház bölcsője, a legnagyobb értékek jelképe - és szellemi-lelki vonatkozási pont. Esztergominak lenni nem érdem, hanem megtiszteltetés és kötelezettség, melyet sokan felelősséggel átéreznék. Ha mindenki ezt tenné, akkor a város földi paradicsom lehetne. Még nem az, de - és ezt azok érzik, látják jobban, akik máshol is élnek vagy éltek - minden sajátos, sokszor mesterségesen, vagy fölöslegesen gerjesztett gondjai és nehézségei ellenére felüdítő és lélekemelő lelki-szellemi oázis a mai, száraz és rideg sivataggá válás jeleit mutató magyar társadalomban. Számomra az itteni szemináriumi éveimtől kezdve a város először második otthonom, majd szolgálati helyem volt. Amióta pedig az ezerkilencszáznyolcvanas évek elején édesanyám, testvérem és családja, egyszóval minden közvetlen hozzátartozóm Ausztráliában él („disszidáltak”), és budapesti családi házunkat eladtuk, Esztergom első számú otthonommá is vált. Nem készültem az egyházmegyén kívüli szolgálatra, de vállaltam azt Szegeden, ahol szintén hamar otthon éreztem magam. De ha szabad így mondanom: az alföldi nagyvároson kívüli „bázisom” Esztergom, ahová bármikor érkezve továbbra is itthon érzem magam.-Mit jelent önnek a tanítás?Merthogy a hittudományi főiskola tanára, majd rektora, a Pázmány egyetem oktatója is volt.- Gyermekkoromban, mint mindenki, sok minden szerettem volna lenni. Pedagógus, tanár soha. Papként azonban azonnal rádöbbentem arra, hogy a pap és az egész egyház egyik legfontosabb feladata a tanítás. Sem a pap, sem az egyház nem a saját tapasztalatát, bölcsességét vagy igazságát, illetve műveltségét kell, hogy tanítsa, hanem az evangéliumot. Úgy, hogy azt mindenki értse, hiteles és korszerű legyen. Ezért volt mindig élmény számomra a hitoktatás, az ifjúsági hittan, a bibliaóra, vagy a teológia oktatása gyermekeknek vagy felnőtteknek, iskolában a plébánián, főiskolán vagy egyetemen egyaránt. Ezért szeged-csanádi püspökként is természetesnek tartom, hogy főiskolánkon teológiát tanítok most is.- Mit jelent önnek ez a jelmondata: „Erő, szeretet, józanság”? Miért ezt választotta papi mottójául?- Az utóbbi időben sokat hallunk gazdasági válságról, növekvő inflációról és adósságról, csökkenő reálbérekről, elbocsátásokról, munkanélküliségről, megszorításokról. Biztos, hogy ez sokak számára gondot, feszültséget, szinte elviselhetetlen nehézségeket, kilátásta- lanságot jelent. De az is biztos, hogy ha előbb-utóbb becsületes szakemberekre bízzuk közügyeinket, mindez megoldódik. Sokunk számára azonban még kilátástalanabb az az erkölcsi és szellemi zűrzavar és sötétség, amely jelen társadalmunkat jellemzi. Ebben a helyzetben nagy a kísértés, hogy okoljuk a pogány, üres felfogású kortársainkat, sajnáltas- suk magunkat, panaszkodjunk mindenre: divatra, közfelfogásra. Pál apostol, 28 hídlap
