Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-13 / 49. szám
helyi história VASÁRNAPI BŐSÉGASZTAL a HOTEL ESZTERGOM*** Duna éttermében Korlátlan ételfogyasztás svédasztalról 2,500.-Ft-ért! ÜDÜLÉSI CSEKKET ELFOGADUNK! Asztalfoglalás ajánlott: (33) 412-555. bazilika építésének megkezdését is. Kortársai a „vir doctus”, tanult, tehetséges, nagyratörő jellemvonásokkal illették. Mivel Kalán -talán az unokahúgával kapcsolatosan ért vádaskodások miatt- valójában sosem gyakorolhatta esztergomi érsekségét, időszerűvé vált egy jogilag is teljességgel elfogadható főpap kinevezése. Erre 1205. október 6-án sor is került (I.) János személyében. Vele 1199-ben találkozunk először az oklevelekben Csanádi püspökként, de 1202-ben már mint kalocsai érseket említik. Már ebben a minőségében is, épp az esztergomi érsekség betöltésének vitája miatt őt tekinthetjük a magyar egyház fejének, hiszen a kis III. Lászlót és II. Andrást is János koronázta királlyá. Esztergomi metropolitává történt kinevezése után elsőként tisztáznia kellett azt a régóta húzódó jogvitát, amely az esztergomi és a kalocsai érsekek között húzódott, jelesül például, hogy kinek az illetősége valójában a magyar királyok megkoronázása. Ez különösen nehéz feladat lehetett akkor, amikor éppen ő -még kalocsai érsekként- már két magyar királyt is megkoronázott. Az 1210-es években két jelentős esemény történt hazánkban. Az egyik a királyné, Gertrud meggyilkolása, a másik pedig II. András keresztes hadjárata. Az előbbit illetően figyelmet érdemel János érsek levele, amelyet az összeesküvőknek fogalmazott: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz és ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem.” Csakhogy a mondatban sehol nem volt vesz- sző, így az érsek állásfoglalása legalábbis kétértelmű. Bár két külhoni forrás is említi az inkriminált mondatot, hitelességének ellentmondani látszik, hogy amikor András király 1217-ben megindította a szentföldi hadjáratot, az ország kormányzásával János érseket bízta meg. A királlyal történt számtalan konfrontálódás után mozgalmas élete végén János érsek ösz- szeütközésbe került Rómával is. Püspökké szentelte ugyanis Pécsett a kánoni kort még el nem érő, Konstantinápolyból Magyarországra érkező Gros Bertalant, aki tanultságának mértékét tekintve is kifogásolható volt. A pápa szankciókkal sújtotta az érseket, eltiltotta többek között jövedelmei élvezésétől is, felügyeletével pedig a veszprémi püspököt bízta meg. Az 1220-as évek elejétől János érsekről nem szólnak a források. Az Aranybulla körüli időszakban a vezető szerepet egyre inkább Ugrin kalocsai érsek veszi át. János közel két évtizedes főpapság után 1223 novemberének tájékán hunyt el. Utóda néhány hónapra I. Tamás, majd Róbert lett. Róbert előkelő származású francia, a liége-i egyházmegye szülöttje. Beke Margit szerint feltételezhetően ő vqlt a későbbi IV. Béla nevelője. Előbb királyi kancellár, majd veszprémi püspök, 1226. március 13-tól pedig esztergomi érsek. Érseksége idején történt, hogy a pápa sérelmezte, miszerint az Aranybulla 24. cikkelye ellenére zsidók és izmaeliták megmaradhattak nyilvános pénzügyi hivatalokban. Erre II. András összehívta az előkelőket, és kiegészítette az Aranybullát a híres ellenállási záradékkal, amelyben felhatalmazta a mindenkor esztergomi érseket, hogy ha ő vagy utódai nem tartanák be a bullában foglaltakat, a mindenkori esztergomi érsek fenyítéket alkalmazhasson. Róbert idején érkeztek András királyhoz a kunok követei kérvén, hogy keresztelje meg őket és a Kunországban (Havasalföld, Moldva) maradt kunokat. Az érsek püspökeivel együtt útnak indult és Béla királyfi, valamint Endre herceg jelenlétében Barcot és Membrok kun hercegek, valamint 12000 kun alattvaló felvette a keresztséget. Ezen túl az érsek templomokat épített, papokat szentelt, és megszervezte a kun püspökséget. A kunok további megtérítését egyébként elsősorban a domonkos rendi szerzetesek végezték. II. András halála után Róbert érsek koronázta királlyá IV. Bélát 1235. október 14-én. Még élt az idős főpap, amikor 1239. szeptember 29-én Béla király kiadta azt az oklevelét, amelyben a Szent István által alapított Szent Esztergomi Egyház székhelyét „locum primatis”-ként nevezi és eddigi jogaiban és szabadságában megerősíti, valamint engedélyezi, hogy a Kis-Dunába ömlő Hévíztől a Veprech vízitoronyig alattvalói részére várost építsen. Ez a mai Víziváros. Róbert utolsó tevékenysége volt, hogy 1239. október 18-án megkeresztelte a királyi pár által várva várt elsőszülött fiút, aki a keresztségben az első szent magyar király emlékére az István nevet kapta. Az agg érsek két héttel a keresztelő után halt meg. Testén vezek- lőövet és egy szekrényben önsanyargató eszközöket találtak. Róbert érsek szentül élt és szentül halt meg. Boldoggá avatását megindították. hídlap 33
