Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-13 / 49. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergomi mondák Pöltl Zoltán Kivételes szerencse, hogy a Laskai Osvát Antikvárium jóvoltából a Hídlap helytörténeti rovata is magáénak tudhat egy Kőrösy László-féle történeti emlékkönyvet, melyben számos izgalmas, eddig még csak kevésszer hallott esztergomi legenda is megtalálható. Ezek közül idézünk most fel kettőt, s a közelgő emlékévét megelőlegezendő, mellé illesztjük az egyik legnagyobb históriát, Balassa Bálint legendás életének történetét. A z idézett, 19. század végén írt kötetről, újrakiadása kapcsán múlt heti számunkban olvashattak recenziót az érdeklődők, ezúttal néhány érdekes fejezetbe lapozunk bele. Az egyik ilyen, „Az esztergomi nép” címet viseli, s mint olyan, különös figyelmet érdemel, hiszen szűkebb pátriánkkal kapcsolatos identitásunkról tudhatunk meg többet eme oldalakon. „Tősgyökeres és az esztergomi népnyelvet jellemző magyar keresztvizet kaptak majd az összes esztergomi hegyek, utak, szigetek, kutak, völgyek, stb., mint Szent-királyi-sziget, Nyárasd, Csitri, Körtvélyes, Zsidód, Kolozs-út, Csontkút, Papere, János-völgy, Füvellő, Öreglátó, Bottyán-parlag, Kis-látó, Jezsuita-rét, Juhszallagos, Hadsi (a török világból), Hegymeg, Sashegyallya, Borshegy, Öreg Kúria, Góré, Galagonyás, Kőallya, Vaskapu, Basaharc, stb., elnevezések bizonyítják. De akad néhány érdekes hagyomány is. Ilyen például a Szamár-hegy mondája. Van egy hegye Esztergomnak a Duna partjához közel, melyet a nép Szamárhegynek nevez. A földrajz Zamárd- hegynek hívja, s amelyről külön hagyománya van az esztergomi népnek. Tudniillik, mikor a törököket elverték Bécs alól, s a félhold fénye teljesen elhomályosodott, az esztergomi bég is érezni kezdte a vesztét s nagy kincsei biztosítására gondolt. Egyszerre csak néhány rabszolgájával egy óriási szamarat faragtatott a Zamárd-hegy tetején. A környékbeliek azonban nem tudták mire vélni a nagy szörnyeteget. A teljesen rabszolgai természetű nép nem is mert sokat beszélBALASSA BÁLINT ni róla, mert már emberöltők óta hozzá volt szoktatva a némasághoz. A törökök ráfogták, hogy a nagy kőszamár valami török jel a várbéliek számára. Majd onnan fognak kigyúlni az őrtüzek, ha az igazhívőket veszedelem fenyegeti. Az események megdöbbentő változatokban következtek egymás után. Bécs után a véres párkányi katasztrófa s Párkány után nemsokára Esztergom vívása és bevétele jött. A győzedelmes felszabadítók a kitisztított török mecsetben hirdették a szabadság napján, a török kitakarodott. Mielőtt átadták volna a várat, megállapították a feltételeket. írásban is meg szóval is. A hősök lovagok is voltak, s megtartották az írást is, a szóbeli kikötést is. A megsemmisített bég azt kérte a győzőktől, hogy hadd vihessék el magukkal a szomszéd hegyen álló szamárszobrot. Nem sokáig beszéltek róla, hanem beleegyeztek a törökök kívánságába. Ezek után, mikor hajókon és tutajokon leereszkedtek a Dunán, megállapodtak a hegy lábánál, s lehozták onnan a nagy kőszobrot. Ez volt az utolsó munkájuk, de kincses munka volt, mert a szamár belseje teli volt kincsekkel. így mentette meg a török várparancsnok az esztergomi török világ kincseit, s így magyarázza az esztergomi nép, hogy miért hívják azt a hegyet Szamár-hegynek. Van a forrásoknak is regéje. Ilyen például a Fári-kútjáé. Ez a kies forrás a Vas-
