Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-07-05 / 26. szám
olvasói levelek esztergom Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel olvastuk a Hídlapban talán még télvíz idején, hogy idén májusban két új gyalogátkelőhely készül itt nálunk a Táti úton. Mi ugyanis itt élünk, gyermekeink és másoké is erre járnak iskolába nap mint nap életveszélyes körülmények között. Jó hogy eddig megúsztuk a balesetet. Olyan nagy örömmel és megnyugvással vártuk a májust, de sajnos még a mai napig sem történt semmi. Egyébként is sokat szenvedünk itt a Táti úton a rossz körülmények miatt. Az úton óriási forgalom zajlik, a körforgalomból kilépők itt már lendületbe jönnek, talán úgy érzik, hogy már kiértek a városból. Reggelenként, fél8 és 8 között iskolaidőben már teljes hosszában áll a kocsisor a vízművektől a körforgalomig. De ha nem áll akkor folyamatosan jönnek. A gyerekek alig bírnak valahogy „átszökdösni" két autó között. Szörnyű veszélyes. Az nem megoldás, hogy a Mindszenty és a Babits iskola tanulói a déli városrészből csak a körforgalomnál mehetnének át. Ha egyszer valaki ezt látná mi zajlik itt, azonnal megértené miről is van szó. Már sokszor könyörögtünk de sajnos senki nem segíthet rajtunk mert az út a Közútkezelőséghez tartozik, nem a városhoz. Szomorú és nagyon nehezen elviselhető a Táti út mostoha helyzete. Nincs útszegély, a sáros víz befröccsen a ház ablakán, beteríti a sarokház falát ami folyamatosan megy tönkre. Száraz időben az út szélén felgyülemlett por a nagy forgalom miatt folyamatosan felverődikés jön be a lakásainkba. A zajártalomról és a falaink repedezéséről, arról hogy a tornacsarnok magas szürke teteje eltakarja előlünk a szép reggeli napsütést, már nem is beszélek azt már„megszoktuk." Egyébként mi azért a város polgárai lennénk - generációk óta itt élünk a Táti úton - még akkor is ha az utcánk sorsa más kezében van. Úgy érzem mostoha- gyerekei vagyunk szépülő városunknak. Velünk úgy látszik már nem törődnek de legalább gondolnának arra, hogy a nyugati turisták kerékpárokkal, kocsival mindannyian ezen az úton érkeznek be városunkba és ugye sokat jelentene az első benyomás rólunk. Ehelyett elhanyagolt fogadtatásban van részük. Milyen szép is lenne már tisztán rendezetten fogadni az idelátogatókat. Reméljük hogy egyszer meghallják a mi hangunkat is. Higgyék el mi ugyanolyan emberek vagyunk mint mások, nekünk is lenne igényünk rendezettebb körülményekre. Maradunk reménykedve: Esztergom város polgárai a Táti útról Júa^ius 15.-én, vasárnap Dorogon e Jubileumi Parkban az #16ző nap Esztergomban felszentelt fiatal pap, Rajk János tartót„a első miséit.A püspök atya indította Ct útjára hosou, tanácsokkal tűzdelt üdvözlő beszédjében.A töDbszáz résztvevő néma tisztelettel hallgatta végig az újmisés János atya megindító an emberi hangját, ö n°a kis magindultsaggal mondott köszönetét szüleinek,rokonainaK és mindazoknak a paptestvéreknak, akik segítették, egyengették az idevytezet'3 útját. „ , , A , E felemelő Ünnepségen a Dorogi Polgármester c-3 sok máf civil és egyházi előkelőségek voltak Jolen a több száz hívon iclvUL. A Dorogi Templomi Kórus és a 3ányász Fúvós-zenekar tette ünnepélyesebbé ezt a napot,Az emlékműméi felállított. oltáron, sátor ala<*y zajlott e nem mindennapi Unnepaég.Több mikrofont is fölszereltek ez alkalommal.így kitűnő hangerővel zajlott e mise. _ , , Nem maradt el az ilyenkor szokásos kis elsőmisés emlekKep sem,Többen is resztvettek e&uvek szétosztásában olyanok, akik az egyházi tennivelókban szoktak szorgoskodni.A mise végeztével az elsőmises atva ötös csoportokban áldotta meg a híveket, y a nise alatt a Bányászzenekar működött közre,A végen pedig eljátszotta a Bányászhimnuszt. + Mindeme felemelő és felejthetetlen ünnepséget az -£iek is segítették.A gyülekező felhőkből ugyanis nem esett eső, ami megzavarhatta volna^e^Jelea^délutánt.t ^ után is tötfbb kamera villogott. j,gB' felejtkezhetünk* él ‘ á bányász tempi on plébánosáról »László atváról. akinek oroszlánrésze volt e rendezvény szervezésében, ir-ny*- tásában.Renkívüli aktivitással és fáradhatatlan lelkesedéssel végezte e nem könnyű ffeladatot. 3*« do^ f^ílc^h- So-v SEGÍTS MAGADON, A LAP IS MEGSEGÍT! Három héttel korábban tettük közzé egy olvasónk segítség kérését, egy ötvenöt éves hölgy levelét. Az írás akkor arról szólt, hogy fent említett olvasónk munkát szeretne találni. Nagy örömünkre szolgált, hogy a levél közzététele után többen is jelezték lapunknak, hogy szívesen adnának munkalehetőséget az illető hölgynek, akit arra kérünk, hogy ismét jelentkezzen, hogy közvetíteni tudjunk ügyében. Ezúton kérjük Öt, hogy akár levélben, akár telefonon értesítse szerkesztőségünket. Lapunk továbbra is várja az olvasói leveleket, észrevételeket. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket a Hídlap hasábjain nem közöl, és a leveleket rövidített formában jelentetjük meg. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség és a kiadó véleményét, az abban leírtakért felelősséget nem vállalunk. Fenntartjuk továbbá a jogot arra, hogy a szűkös helykínálat miatt a leveleket beérkezési sorrendben jelentetjük meg, az írások leadási határideje minden héten kedd 18.00 óra. A leveleket a szerkesztőség postacímére (2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4.) vagy elektronikus formában az info@hidlap.net címre várjuk. Kérjük, hogy minden esetben tüntessék fel: a levélben leírtakat az olvasói levelek rovatban szeretnék megjelentetni. HÍDLAP Szerkesztősége 2500. Esztergom Deák Ferenc u.4. Tiszteit Főszerkesztő Űr! A Hídlap 25. számában megjelent Kedves leendő ovisok szülei! című cikkre szeretnék reflektálni. Kérem, szíveskedjen a következő számban megjelentetni, hiszen ezt óvodánk nevelőtestülete, és 75 szülő érdekében is írom. A BÁNOMI ÓVODÁÉRT! Sajnálattal, és nem kis megdöbbenéssel olvastam a Hídlap 25. számában megjelent két szülő szubjektív véleményét a gyermeke óvodai felvételének elutasításával, illetve a Bánomi Óvodával kapcsolatban. Feltételezem, a határozat kézhezvétele utáni személyes megkeresésem az indulatokat lecsillapította volna, az óvodánkról alkotott képét talán nem mérgezte volna meg ennyire Tény, hogy az idei beiratkozást követően a törvényi előírások szigorításával rendkívül nehéz és kellemetlen helyzetbe került óvodánk. (Sem az óvodai férőhelyszám, sem a csoportlétszám nem haladhatja meg a törvény által meghatározott létszámok / 17 év vezetői munkám során minden évben a gyermek létszám a 100% fölött volt, de egyetlen egy esetben sem került sor elutasító határozat meghozatalára óvodánkban. A hatalmas túljelentkezés - 32- gyermek - nevelő-fejlesztő munkánk hatékonyságát, szakmaiságunk elismerését jelzi. Mindezt óvodánk értékteremtő erejének tulajdonítottuk, míg a korlátozó intézkedést nem kellett megtennünk, ezzel sajnos vállalva, de megértve sok szülő elégedetlenségét, akik már a beiratkozáskor indokolták óvodaválasztásukat. Az érintett szülők elnézését kérve bízom abban, hogy gyermekeik és az Önök megelégedését is szolgálja a Szentgyörgymezei Óvoda, mely üres férőhelyeire tudta fogadni az átirányított gyermekeket, és a Bánomi Óvoda nevelőtestülete szakmai, pedagógiai munkáját továbbra is a gyermekek érdekeit szem előtt tartva, magas szinten fogja végezni a többi 75 szülő megelégedésére!! Esztergom, 2008.06.28. Tiszteiénél. MKus-a Molnár Tiborné óvodavezető Számadás Szeretem városunkat, szülővárosomat Esztergomot. Itt születtem 1919-ben, itt töltöttem a gyermekkor vidám éveit, itt neveltek édes szüleim és iskoláim kiváló tanítói, tanárai. Teljes életemet itt éltem le, - kivéve az 1941-45 közötti időt - amikor is a sorkatonai és háborús szolgálat máshova szólított, kényszerített. Szeretem és büszke vagyok városunkra:- a dicső és keserves századokat megélt királyi városra, az ország hajdan volt fővárosára,- a történelmére: a bölcs Géza nagyfejedelemre, aki ide telepítette szálláshelyét, aki erős kézzel fordította az ország eddigi pogány politikáján és Nyugat-felé fordult, és István királyra, aki véghezvitte apja államalapító örökségének kiteljesedését és évszázadokra meghatározták államunk helyzetét Európa országai között,- a sok keserves megpróbáltatással dacoló, elbukó, majd felemelkedő városra, vérzivataros századokon át kitartó élet-akarásra, amelyen sem tatár és török hordák, sem az önpusztító belső viszályok nem tudtak erőt venni,- arra a városra, amelynek minden talpalatnyi földje történelmet sugároz, a Vár-ra, az ott lévő történelmi kincsekre, a lenyűgözően fenséges Bazilikára az ősi város.Úri" utcájának kis házaira, a Malom-bástyára, a törökfürdőre, ahol kisgyermekként„apró" éveimet játszottam,- csodálatos környezetére, a Duna és a hegyek bámulatos harmóniájára, ahol összhangban van és egymást erősíti a folyók, a hegyek, a síkság képalkotó sokszínűsége, környező táj bű- völetes szépsége, a vaskapui kilátóból elénk táruló káprázatos körkép... Elgondolkodtam: jó, jó, ez mind egyoldalú ajándék. Ezt kaptam, ezt adta nekem a szülővárosom. De hát ezért nekem is illene viszonozni.„Do ut des" így szól a latin közmondás: adok, hogy adj! A múltba térő gondolataimban kutakodva, iparkodom számot adni arról a tevékenységemről, amellyel úgy vélem tehetségemhez képest megfelelően hozzájárultam városunk kulturális életének fejlődéséhez. Nos, hát vegyük időrendi sorrendben, amiről úgy gondolom: „törlesztő részlet" volt, adósságom lerovására. 1946. Balassa Bálint zene-és énekkar szervezése, működtetése öt éven keresztül 1951. Szerszámgépgyári evezős szakosztály szervezése, vezetése, Gyári énekkar szervezése, működtetése, a május 1 -i„Vizi karnevál"ötlete és megvalósítása, 1960. „VASAS" Horgász Egyesület alapítása életének irányítása 21 éven át, Búbánat-völgyi horgász-tavak létesítése és működtetése, 1972. „Duna-kanyar Horgász Vándorkupa" horgászverseny ötlete megvalósítása, Dorog-Esz- tergomi vasútállomás közötti hőtáv-vezeték működőképessé tétele, 1973. „Esztergomi Hajós Egylet 1907"irányítása, gondozása, 1980. Az október 6.-ai Kegyeleti Staféta ötlete és megvalósítása, 2004. ATrianoni Béke-diktátumra emlékeztető tárogató-szóló ötlete és kialakítása. A Géza fejedelemnek, illetve a II. világháború hősi halottainak tiszteletére létesítendő emlékművek hiányára való figyelemfelhívás és a mulasztás mielőbbi megszűntetésének állandó sürgetése. Füvessi József Számadó Aradi Vértanúk tere 2/c. hídlap 51
