Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-07-05 / 26. szám

a szúnyogokat ­Pöltl "Oxi"Zoltán Nyár, jó idő, jó meleg, vakáció és szúnyo­gok. Az egyik legszebb évszak legrosz- szabb velejárója, a pimasz és kitartó vér­szívó, mely egész városok, térségek ide­genforgalmi bevételét képes csökkenteni érezhető mértékben. Hogy ez ne követ­kezzen be, a szúnyogokat irtani, gyéríteni szükséges. A „nagy csata hevében" (Know your enemy! alapon), nem árt tudni, hogy kivel is állunk szemben, szúnyog kiská­ténk a kellemetlen rovarról szól. Hogyan és miért csíp a szúnyog? A szúnyog is Isten teremtménye, de valahogy mégis rossz a megítélése. A természetért mindenáron rajongók persze bi­zonyára még csodálni is képesek e zümmögő, kicsiny vámpíro­kat, de a tudományos részletességgel leírt állatka akár undorí­tónak is tűnhet. A szakértő mikroszkópja azt mutatja ugyanis, hogy „a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó szúnyog köny- nyen felismerhető a két darab hártyás szárnyáról, hosszú lábai­ról, a fején található szúró-szívó száj szervéről. Ez a szájszerv éles szúrósertékből és egy szívócsőből áll, amelyet két apró pumpa működtet. Csípéskor a szúnyog nyálat fecskendez a szúrt sebbe. Ez a nyál véralvadásgátló, értágító és bőrirritációt, viszketést ki­váltó anyagokat tartalmaz. A nyál hatására a csípés helyén bőr- elváltozás, kiütés, gyulladás észlelhető. A viszketést követő va­karózás felsérti a bőrt, és ebből igen ritkán, gennyes fertőzés is keletkezhet. A rovar lárvái vízben, elsősorban mocsarak, elöntött árterek, árkok, odvas fák pangó vizeiben, de eldobott autógu­mikban, konzervdobozokban, esővizes hordókban is fejlődnek. Nem minden szúnyog vérszívó, a csípőszúnyogok hímjei példá­ul nem csípnek, csak a nősténynek, mivel a peték létrehozásá­hoz szükségük van a vér fehérjéire." Ez utóbbi mondaton már számos újságíró elélcelődött, tegyük ezúttal tiszteletünket a nők előtt azzal, hogy ezt a ziccert nem használjuk ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem figyelünk a nyári esték zümmögéssel teli levegőjébe, ha a szúnyog nagytestű, akkor tudhatjuk, hogy hím, mely azért nem támad, mert az ő szájszerve nem alkalmas a bőr átlyukasztására. Nem így a nőstény, aki elől nem sok esélyünk van menekülni, mert nemcsak szívásra alkalmas szájszerve van, de „szaglása" is igen jó, ez utóbbi fegyvere az ember kilégzésé­ből lévő szén-dioxidot érzékeli. A táplálékforrásnak számító em­bert a tettre és vérre éhes szúnyog akár 40-50 méteres távolság­ból is megérzi. A nőstényszúnyogok a jel észlelése után követik a széndioxid-felhő nyomait, majd a kis rovarok hamar rábukkan­A szúnyogok csípésszámát a lehető legkézenfekvőbb, ter­mészetes módszerrel mérik: a szakértők azt nézik, hogy egy embert egy óra alatt hány szúnyog csíp meg. Az órán­ként tíz csípésszám még az alacsony kategóriába, az öt­venes mennyiség a „normálisnak", vagyis középértéknek, míg az efölötti értékek már az„elviselhetetlen" sávba es­nek. Az irtás nem az ötven csípésszám fölött kezdődik, ha­nem több helyen, így mifelénk is figyelembe veszik a kö- zönségi panaszok gyakoriságát, valamint az élővizekben kimutatható lárvaszámot is. nak célpontjukra. Általános megfigyelés, hogy nem mindenkit „szeretnek" egyformán a szúnyogok, ennek az a magyarázata, hogy a melegvérű élőlények, így az ember is, a környezetükbe nemcsak szén-dioxid, hanem más összetevőket, például olyan molekulákat is párologtatnak ki, amely a szén-dioxidon kívül például tejsavat, ammóniát vagy szénsavat tartalmaz. Az egyes emberek, vagy állatok testszaga ezért különböző, így a szúnyo­40 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents