Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-28 / 25. szám
A Misznéder János-saga II Balszálak Az elmúlt héten némi bepillantást kaptunk abba a társaságba, ami a gyújtogatás felbujtójaként letartóztatott Misznéder János körül kialakult. A mozgolódás hátterében azonban a helyi önjelölteknél nagyobb érdekek is jól kitapinthatok. Ezek bemutatásához azonban vissza kell mennünk pár évet. Az esztergomi szocialisták 2002-ben stratégiát váltottak. Az időközi választáson két évvel korábban polgármesterré választott Meggyes Tamás 3553-ról 6566-ra növelte a rá adott szavazatok számát. Ráadásul jelentős pozíciókat szerzett a Fidesz: tizenhárom képviselője foglalhatott helyet a tanácsteremben, miközben az MSZP hat helyhez jutott. Már a kampányban a gyurcsányi „köteles beszéd" és Plorn Gyula „huszonhárommillió romános" forgatókönyvét vették elő, és ahogy a választás után összeült a képviselő-testület, megérkeztek a hatóságokhoz az első feljelentések Meggyes Tamás ellen. Az „ügyek" szaporodtak, bűnöst kerestek, és ehhez a tavaszi országgyűlési választásokon bevált taktika szerint nem is szükségeltetett bűn. Újabb és újabb baloldali orgánumok cikkeztek a „városvezetés ellen szaporodó vádakról", a „fiatal, indulatokat gerjesztő polgármesterről", a „vitákat kiváltó döntésekről". A jelentős infrastrukturális fejlesztések, a beruházások, a népjóléti intézkedések, a fiatalok életkezdését támogató Szent Miklós Alap megteremtése, az élményfürdő megépítése ellenére a helyi szocialisták által „felhabosított" botrányok uralták a város mindennapjait. Hol az épülő Aquasziget előtt tartottak sajtótájékoztatót arról, hogy titokban hat-nyolcmilliárdot akarnak elkölteni feleslegesen Meggyesék egy olyan létesítményre, ami soha nem lesz nyereséges, hol fórumon jelentették be, el sem készül. 2005-ben átadták a fürdőt, ami 2007-es évét üzemi nyereséggel zárta. Az elszámolás szerint 4,5 milliárdos élményfürdő egyébként az értékbecslés szerint most 6 milliárd 856 millió forintot ér. Hasonló agyrémek láttak napvilágot a Kanonok sor felújítása és az önkormányzati iskolák beköltöztetése kapcsán. Az MSZP- padsorból végig zúgott a kórus, azt szajkózva, hogy a kapott „állami 1,6 milliárdot" titokban elköltötték a fürdőre. Eközben az egyházi kártalanítás összegét majdnem kétszeresen meghaladó munkákat végeztek el, a középiskolai-oktatási központra. Aztán 2006-ban Esztergom mind a tizennégy választókerületében nyertek a Fidesz jelöltjei, a szocialisták frakciója harmadára, kétfősre apadt. Nyíri Attila és Winkfein Csaba azonban a bukásból nem a sikertelen politika kudarcára ébredt rá. Ők inkább „belehúztak". Mára jól látható: „megcsinálták". Esztergom mindennapi közbeszéde még soha nem süllyedt ilyen durva és indulatos szintre. A „Nyíri-Winkfein-verkli" hamis, agyonismételt hangjait visszhangozzák azok, akik pillanatnyi érdeksérelmük miatt egyből a polgármester leváltását követelik. így sürgették tavaly augusztus-szeptemberben a városvezetés menesztését a közlekedésszervezés, majd a Szent István Gimnázium költöztetése miatt. Ugyanez a nóta járta az „életveszélyes gyakorlóiskolai építkezés" és a mélygarázs-vásárlás dolgában. Ez a történet újabb, jelentős epizódja Nyíriék lejárató kampányának. Mert ehhez sikerült megnyerniük maguknak a nem szocialista ellenzék egy-két tagját, jelesül Horváthot, aki képviselőként és frissen, meglehet, épp a tavaszi heccre gründolt egyesületével rögtön nekitámadt Meggyeséknek. Az elégedetlenkedő szocialisták új társakra leltek, és az egyesület alapító tagjai ősszel aktívan nekiláttak szervezkedni a tüntetéseken. A tél sem hozott nyugalmat, a kedélyek az új évvel sem csillapodtak, sőt. Megkezdődött ugyanis a prímás-szigeti hotel építése. Előbb Nyíri jelentette meg a Hídlap képviselői fórumában kérdésnek álcázott vádját arról, hogy engedély nélkül építkeznek, majd az „újellenzék" készített videó-riportot arról, hogy „Meggyes hibájából"„életveszélyben vannak" a szomszédos iskolába járó gyerekek (lásd: múlt heti írásunkat). Micsoda lehetőség ez Nyíriéknek, akik tavasszal mindössze egy „tanulmányügyet" tudtak összehozni, amiben nem volt sok szufla, főleg azután, hogy az önkormányzat közölte: a valódi, Esztergom által kifizetett tanulmány az önkormányzat internetes kommunikációjáról megtekinthető, ösz- szevethető a világhálón megjelent, mondjuk úgy, nem éppen eredeti szöveggel. A közvéleményt ezzel a lejárató kampánnyal igyekeztek arra szoktatni: valami készül, csak ki kell várni, még jobb, ha sürgetik is. A Meggyes Tamás elleni támadással az esztergomi politikai morál a mélypontra került. Mert oda züllesztették - és ebben óriási szereppel és kizárólagos felelősséggel rendelkeznek Nyíriék. Ez a hal a fejétől bűzlik, és e mögött ott sejlik Tittmann János alakja, aki a rendszerváltás óta birkózik Esztergommal, és bár Dorogon polgármester, a királyvárosi Búbánatvölgyben építtetett házában él. Az eredményekkel szemben a rombolókat, a rágalmazókat állítja csatasorba - úgy, hogy lehetőleg ne tűnjön ki, a hátuk mögött ő osztja az igét. Ahogyan a HVG februárban írott cikke szól a Globex-botrányról, amiben Tittmann is érintett (belekeverve Dorogot):„Magánszemélyek 2 millió márkát kaszáltak 1996-1997 fordulóján azzal, hogy Dorog Város Önkormányzatának 150 millió forint névértékű Richter-részvényeit a Globex Brókerház (...) és (...) a Globex Holding Deutschland AG (...) közbeiktatásával, egy befektetési alap közreműködésével értékesítették a londoni tőzsdén. (...) A több mint egy évtizeddel ezelőtti ügylet tőzsdei értéke akkori árfolyamon 1 milliárd 56 ezer forint volt. Tittmann János, Dorog akkori és jelenlegi szocialista polgármestere szerint diszkontáron, 850-860 millió forintért adták el a brókerháznak a részvényeket. Nagyjából éppen a két összeg közötti különbözeten, 2 millió márkán (akkoriban 1 márka középár- folyamon 103 forintot ért) osztozott anonim informátorunk szerint testvériesen a német Globex és egy budapesti lakcímű férfi, Molnár Ottó. Utóbbi - a HVG birtokába került 1997. február 14-ei keltezésű csekk tanúsága szerint - értékpapír-közvetítési tanácsadásért kapott 1 millió márkát a német cégtől. Molnár azonban informátorunk szerint csak stróman volt, aki a Dresdner Bank müncheni fiókjában kiállított csekket Zürichben készpénzre váltotta, amit ott - több dorogi önkormányzati munkatárs jelenlétében - haladéktalanul átadott Tittmann- nak, aki a pénzt egy svájci bankban helyezte el." Gulya István 16 hídlap
