Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-28 / 25. szám
címlapon Minden lokálpatrióta esztergomi őszintén i osa olyan nagyszerű, az ország és a nagyvilág figyelmét reánk r*|* irányító sportrendezvényeknek adott ottP hont, mint a májusi Magyarország-Litvánia I az elmúlt hétvégi Extrái iga-döntő. S öröme nem csupán ezért kerekedik, hanem azért, mert az Esztergomi Vitézek tízszeres magyar bajnok- és kilencszeres kupagyőztes csapatának teljesítménye már jó ideje mindannyiunk szívét megdobogtatja. Az esztergomiak nevében bátran mondhatom: gratulálunk, büszkék vagyunk a fiainkra! Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere a klubnak, melyet még önerőből finanszírozott az egyesület, részben a tagdíjból, meccspénzből, egyéni felajánlásokból, de aztán úgy megnőttek a költségek, hogy nagyobb támogatóra is szükség lett. A Dreher Sörgyárral kötött szponzori szerződésnek köszönhetően a megnövekedett kiadásokat sikerült a klubnak biztosítani. Az Aeroklub ráadásul felajánlotta klubhelység gyanánt az ő pályájuk melletti épületüket, így hosszú idő után helyet találtak maguknak a rögbisek, ahova meg tudták hívni vendégeiket, sőt például a fiataloknak volt hol várni a Mikulást. A közösségi programok - a családtagok, barátnők bevonása a klub rendezvényeibe - azóta is nagy szerepet kapnak az egyesület életében, mint a hagyományos évi Sportbál, a kerékpárostúra, a közös üdülések vagy a kialakult barátság a francia testvérváros, Cambrai rögbisei- vel. Erről ráadásul a Vitézek„Egy csapat, egy család"jelmondata is hűen tanúskodik. A felnőttek és juniorok edzéseit ekkor Alexandr Vaszilijevics Tyitarenko neves orosz rögbiedző irányította. A város iskolai rögbibajnoksága ráadásul újabb kadét csapatot termelt, míg a juniorok néhány felnőtt játékossal kiegészülve már az NB II mezőnyében küzdöttek. Sőt a klub történetében először kezdett rögbizni egy lány is, aki kitűnően szerepelt a kadetok között. A pezsgő rögbis élet emellett még az öregfiúk játékkedvét is tékosokat fertőzött meg a rögbi, akiket az edzők be is építettek a csapatba, az első igazi diadalukat 1987-ben szerezték meg az esztergomi rögbisek, elhódította ugyanis a csapat a Mecsek Kupát. A gyorsan felfelé ívelő időszak után sorsfordító szakasz következett az egyesület életében, 1989-ben kiesett ugyanis a gárda az első osztályból, ráadásul csak néhányan maradtak az edzéseken, de a rövid átmeneti időszakban gyorsan ösz- szeszedte magát a csapat, és részben új játékosokkal si- ■ * kérésén vette az újabb akadályokat. így a fiúk ismét fel- » jutottak az NB l-be. 1990-ben hivatalosan megalakult a -\ \ Magyar Rögbi Szövetség, de az országos szervezeten ki- ' vül július 23-án az Esztergomi Bakelit Rögbiklub is. Az NB ,rl l-ben több légióssal kiegészülve innentől kezdve mégha- tározó játékerőt képviselt a klub, amely folyamatos fejlődésnek indult. Az együttest ekkor Stiglmayer Gábor edző irányította. Ebben az időszakban akadt olyan is, hogy az idénynyitó Kecskemét elleni mérkőzésen, még a csapa- tot szállító busz sofőrje is helyet kapott a tolongásban, ez- mm zel együtt azonban mindig bent maradt a gárda az első osztályban. 1993-ban a játékosok írásban vállalták, hogy biztosan részt vesznek az edzéseken és a mérkőzéseken, ez pedig új lendületet adott a klubnak, amely ezek után felvette a Vitézek nevet. Ekkor azonban már egyértelművé vált, hogy az állandó játékoskeret kialakulásához nemcsak toborzásra, a légiósokra és a régi, tapasztalt, jó fizikumú rögbisek játékára van szükség, hanem az utánpótlás fejlesztésére is. A klub játékosai pénzért rögbiznek, hogy egészen ponto sak legyünk, ők fizetnek: 400 Ft meccspénzt a pénztárosnak a játék lehetőségéért. így tehát mindenki a saját, családja és barátai örömét leli a klubban. meghozta, akik megrendezték az első nosztalgiamérkőzést. A felnőtt és a junior kulcsjátékosok pedig innentől kezdve már rendszeresen kaptak meghívást a nemzeti válogatottba. A folyamatos dobogós bajnokságok, a második, Debrecenben szerzett kupa, az utánpótláscsapatok remek teljesítménye, Szása edzői munkáját igazolta, ám 1997. év végén visszatért Oroszországba. 1998- ban végül csak rosszabb pontkülönbségének köszönhetően lett második a bajnokságban az alakulat, melynek irányítását újabb rögbiguru, a többszörös román és azóta már sokszoros magyar válogatott Suiogan Károly vette át. Az év végére ráadásul a klub elérte, hogy minden korosztályban ki tudott állítani csapatot, sőt nem is akármilyet. Az edzőtáborozás pedig soha nem látott létszámban zajlott. A megerősödés és a felvirágzás (1994-1999) Az utánpótlás kialakítására 1994-ig kellett várni, amikor a lakótelepen játszadozó gyerekek verbuválásával kialakult az első kadét csapat, amely szintén remekül debütált a magyar rögbis társadalomban, sorra vették ugyanis a fiatalok az akadályokat, a Fehérvár és Kecskemét korosztályos együttesei ellen. A létszámnövekedés mellett az anyagi kiadásai is nőttek
