Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-14 / 23. szám

kultúra Megjelent Várady Eszter új regénye Az ötvenötödik és a huszadik Itl Zoltán Különös és rejtélyesen dolgok tárul­nak az olvasók elé Esther G. Wood, ali­as Várady Eszter új, Eleven múlt című könyvében. A misztikum már a kötet születésére is kihatott, hiszen az esz­tergomi írónő sorrendben huszadik könyve épp 55. születésnapján látott napvilágot.- Jubileumi kiadáshoz érkezett regényei száma, nemrég került a boltok polcaira a huszadik könyve. Persze tévednek, akik úgy vélik, hogy a könyv megírásával és kiadásá­val véget érnek a szerző teendői...- így igaz, az új regény miatt több helyre is hívnak író-olvasó találkozók­ra, ennek keretében Kisbérre, Orosz­lányba és valószínűleg Tatabányára is elmegyek.- Hogy megeresszek egy nem túl erős po­ént, ezeken a találkozókon elárulja az olva­sóknak, hogy ki a gyilkos?- Természetesen nem. S bár igaz, hogy a főhős egy rendőrtiszt, ez az a regényem, amely nem nevezhető kriminek. Magá­ról a történetről egyelőre annyit, hogy egy titok­zatos erő meg­magyarázhatat­lan történéseket generál, a főhős pedig ennek próbál utána­járni. A miszti­kus vonal mos­tanában divat, de nem ezért írtam meg az Eleven múlt-at, hanem azért mert engem is izgatnak a kü­lönféle, meg­magyarázha­tatlan jelenségek. Ilyen a következő regényem témája is, melyet nemrég fejeztem be; a Soha című törté­net alapfelütése is misztikusnak mond­ható. De visszatérve az Eleven múlt­hoz, a történet kiindulópontja szerint Jasper Teynac rendőrtiszttel közli orvo­sa, hogy gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok hátra az életéből. A főhős ezek után el­utazik gyerek­kora kisváros­ába, de a várt halál „nem ér­kezik meg”, sőt a települé­sen egyre több megmagyaráz­hatatlan gyógy­ulást, ám ez­zel párhuzamo­san érthetetlen haláleseteket is tapasztalnak.- Annak elle­nére, hogy misz­tikus sztoriról be­szélünk, felmerül a kérdés, van-e va­lamilyen köze a re­gényben található szereplőknek, hely­színeknek a valós élethez?- Nincs, ahogy a klasszikus fülszöve­gekben is olvasható, „minden a képzelet szülötte”.- Még az sem adhat a misztikumra ala­pot, hogy ez a huszadik könyve, és pont az ötvenötödik születésnapján vehette a kezébe?- Ez inkább a véletlen műve, már ha léteznek egyáltalán véletlenek... De nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.- A misztikus dolgokról sokan félve be­szélnek. Pedig a túlvilág életünk egy része kellene hogy legyen.- Én inkább valami magasabb ren­dűnek, fölöttünk állónak nevezném, amely ugyanakkor csírájában talán so­kunkban benne van. Úgy is mondhat­nám, valamiféle erőről, képességekről van szó, amelyek számunkra még isme­retlenek. Szívesen mondanám, hogy ez az erő a szeretet. Az a szeretet, mely az életet és az élet utáni állapotot köti ösz- sze. Csakhogy ez erős leszűkítés - ren­geteg bennünk és körülöttünk a nega­tív, romboló energia.- Említette, hogy több helyre is elmegy az új kötet kapcsán találkozni az olvasók­kal. Lesz Esztergomban is állomása ennek a „turnénak”?- Nem tudom, hiszen nem egy ügy­nökség szervezi ezeket az író-olvasó találkozókat, hanem különböző meg­hívásoknak teszek eleget. Szívesen megyek bárhova, ahova hívnak, és az csak természeteses, hogy legszíve­sebben szülővárosom közössége előtt mutatkozom. 22 hídlap Fotó: Pölrl

Next

/
Thumbnails
Contents