Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-14 / 23. szám

püspökké nevezte ki. Az új titkár 1973. szeptember 11-én született Budapes­ten, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségi­zett 1992-ben. Ezt követően az Esztergomi Hittudomá­nyi Főiskolán, majd a Pápai Gergely Egyetemen és az Alfonziánumban végezte te­ológiai tanulmányait a Római Egyházmegyei Nagyszeminá­rium növendékeként, majd a Pápai Magyar Intézet ösztön­díjasaként. 1999-ben szen­telték pappá, Szentendrén volt káplán 1999-től, majd a budapesti Rózsák terén, 2003-tól Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek titkáraként tevékenykedett. MUNKÁCSY:TÍZEZREN A FÉLIDŐBEN A Munkácsy Esztergomban című kiállítás látogatóinak száma meghaladta a tízez­ret, így már most teljesítette a szervezők elvárásait. Ráadá­sul még csak most lépte át a félidejét a tárlat, július 20-áig ugyanis még megtekinthető­ek a festőóriás alkotásai a volt Vármegyeházán. A több mint tízezer látogató teljes mérték­ben elégedett az esztergo­mi Munkácsy-kiállítással, erről tanúskodnak a vendégkönyv magyar, sőt idegen nyelvű be­jegyzései is. A tényleges láto­gatók száma egyébként várha­tóan eléri a harmincezret is. EZÜSTÉREM AZ ARANY HALACSKÁN Egy szlovákiai szociális otthon rendezett horgászversenyt ér­telmi fogyatékkal élők részére Soponya-Kövecsesin. Az ese­ményen cseh, német, osztrák, magyar és szlovák versenyzők vettek részt, köztük Komá- rom-Esztergom megye képvi­seletében a Mentálhygiénés és Rehabilitációs Intézmény BAGLYOK ÉJSZAKÁJA A PETŐFIBEN Péntek este hatkor tar­tották az esztergomi Petőfi Sándor Általá­nos Iskolában a Bag­lyok Éjszakája elneve­zésű, olvasást nép­szerűsítő programot. A különleges rendez­vényen nemcsak a könyvre és az olvasmá­nyokra figyeltek a résztvevők, az est folyamán nagy hangsúlyt kapott az egészséges táplálkozási szokások megerősítése, és az együtt eltöltött idő közösségformáló ereje is. A közösen elkészített, majd elfogyasztott vacsora után egy laza udva­ri játék, majd az iskola két nyolcadikos tanulója rögtönzött „Parkour" bemutatója következett. Ezután mindenki elhelyez­kedett a tornateremben a szivacsán, és hozzáfogott az ott­honról hozott könyv olvasásához. Amikor sötétedni kezdett, előkerültek az elemlámpák, és ezek fényénél folytatódott az olvasás. Meglepően fegyelmezetten és sokáig olvastak a diá­kok, még a legkisebbek is (másodikos volt a legfiatalabb). 11 óra körül is égtek a lámpák, ekkor egy kis relaxációs gyakorlat segített a még ébren levőknek álomba szenderülni. Reggel 6 óra körül nyitotta ki a szemét az első "pacsirta", de az igazi „baglyok"csak az egyre élénkebbé váló párnacsatára és a fi­nom reggeli illatára ébredtek. Strand, papucs és szégyen A tűző nap sugára arra késztet bennünket, hogy zsírban formált antitestünket a maga (majdnem-) pucér valójá­ban mutassuk meg a közfürdőkben és a szabadvízi stran­dokon, hogy a nép Norbertje zokogva boruljon a meden­cekorlátra, miszerint lám, nemzetünk miként fajul. Vesszen a fitness, táplálkozzon egészségesen a dietetikus nővér! - csaptunk a hasunkra dőrén még a hűvös évszakok idején, és másik kezünkkel könyékig turkáltunk a szalonnachips-es tálban, hogy aztán dupla adag tejfölös étolajjal öblítsük kiszáradt torkunkat, hogy végül a szobamérleg mérési tartománya fakó emlékké halványuljon. Most persze isszuk ennek a levét, és kapar­ja lelkünket a gyanú, hogy a„badibilding"nem pusztán a korlátlan szénhidrát- és zsírbevitelt jelenti. Már késő, képtelenség normális eszközökkel egykori adoniszi kül­sőnket visszaidézni, a testfaragás meg túlságosan költ­séges, marad a szent beletörődés. És hogy majd esetleg jövőre (most még röhögtök...). De nyilván nem, a tél a permanens töltekezés időszaka, mindegy mi a betevő, csak semmiképp ne legyen egészséges, és a kalóriaszá­ma pedig az ezres nagyságrendet meghaladja. Tehát úgy van az, hogy a zárt szobákból az izzasztó kény­szer a víz mellé üldöz, bár érezzük, jót fognak rajtunk szórakozni a fiatal élsportolók. Merthogy amikor mi me­gyünk a plázsra, egyetlen túlsúlyos sem követi a példán­kat. Valószínűleg otthon ücsörög hideg sörökkel a kezé­ben és kilós földimogyorós vájdlinggal az ölében, és a rejtett ipari kamerák által közvetített árulkodó képsoro­kon úgy kacag rajtunk, hogy a mogyoróhéj beleakad a metszőfogába. Kövérember tehát nuku, csupa dalia le­gény és leány. Hogy ez mennyire így van, egy saját példa. Jelentős alakommal a helyi fürdőben a vizet csapkodtam - én azt hittem, ez a mellúszás amikor viháncoló sihe- derek összesúgtak a hátam mögött bodrozódó taréjo­kon: itt van Lagzi Lajcsi... Éppenséggel örülhettem is vol­na, hogy egy népszerű előadóművészhez hasonlítanak, csak hát a bennem lakó téves önkép és a hiúság mind a mai napig azt hiteti el velem, hogy én vagyok a Bredpit. Nagy pofon volt ez a sorstól, amit kihevernem képtelen­ség, és innentől egyenes út vezet a kétszemélyes tejszín­habos csülökkel elkövetett öngyilkosságig. Strandi pánikhelyzetben egyetlen megoldás marad a számomra, a bejárattól egyenest a medencéhez sietek, és hátat fordítva a tömegnek ijesztő sebességgel leve­tem ruháimat, és belecsobbanok a vízbe (apropó, láttak már élőben bálnát belevetődni a habokba?). Odabent úgy teszek, mintha nagyon jó volna, türelemmel kivá­rom a zárórát, és amikor már az úszómesterek is nyugo­vóra tértek, előkecmergek, időközben kinőtt úszóhártyá­immal elmorzsolom a szégyen könnycseppjeit. Az vigasztal, hogy mindössze már alig két hónap van a nyárból, azt meg lemerülök, és kibekkelem. hídlap 11 szó, koz (az önkormányzat finanszírozásában)

Next

/
Thumbnails
Contents