Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-07 / 22. szám

zöldügy „Még a csapból is az folyik."- szokták mon­dani, ha valamivel akaratunk ellenére is, unalmasan nagy mennyiségben bombáz­nak bennünket. A kifejezés egyben arra is utal, hogy a csapból a víz, mint a világ leg­természetesebb dolga, mindig folyik. Pe­dig Földünkön az emberi fogyasztásra al­kalmas édesvizek mennyisége sajnos nem végtelen. A globális felmelegedés miatti szárazsága térképről eltűnő tavak és folyók problémája mellett a vízszennyezés a má­sik ok arra, hogy mára kimondható: a tiszta ivóvíz a civilizált világ egyik legnagyobb ér­téke, amelyre kincsként vigyázni kell. Egy átlagos hétköznapon 100-150 liter vizet fogyasztunk el fejenként. Egy kelle­mes „tele kád"fürdő 100 liter, egy zuhany­zás 20-40 liter, a vécéöblítése 10-20 liter, egy mosógép-program pedig 100-120 li­ter vizet jelent, miközben a fejlődő világ legsötétebb ré­szeiben csak fertőzött víz­hez jutnak hozzá az embe­rek. Ez az elhasznált hatalmas, vegyszerekkel szennyezett vízmennyiség pedig utána a szenny vizel vezető-rendszerbe jut, ahonnan még ma is gyak ran tisztítás nélkül engedik abb a folyóba, amelyből aztán az ive vizet nyerik. Minden cseppje kincs Kis odafigyeléssel mindenki hoz zájárulhat ahhoz, hogy az elenged­hetetlen vízfogyasztást és a szennyvíz mennyiségét a legszükségesebb szintre csökkentsük. Sose folyassuk feleslegesen a csapot mosogatás, zuhanyozás, vagy éppen fogmosás közben. Ha hideg víz­re szomjazunk, ne a „kifolyatós" módszert válasszuk, hanem inkább tegyünk mindig

Next

/
Thumbnails
Contents