Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-06-07 / 22. szám

Egy esztergomi virágkötő Londonban Virágok komponistája Tordai Viktor jelenleg Londonban dolgozik, igaz, most éppen nyaralását tölti szü­lőhazájában, Magyarországon. Nevének említésére akkor kaptuk fel a fejünket, amikor kiderült, hogy az esztergomi fiatalembertől rendelték meg a fővárosi Szent István-bazilikában megtartott Úrnapi ünnepség gyönyörű virágdíszeinek elkészí­tését. A többszörös díjnyertes, nemzetközi porondon is kipróbált „virágkomponis­tával" Pöltl Zoltán beszélgetett.- A virágkötészet nem tartozik a felkapott sikerszakmák közé, a laikusok pedig első­sorban a debreceni virágkarneválon szem­besülnek azzal, hogy korántsem az egysze­rű csokorkötésről van szó. Persze, ez minden bizonnyal a szakma egyik csúcsa, amelytől te sem jársz messze...- 1996-ban kezdtem Budapesten virág- kötészetet tanulni. Az iskola befejezése után ott is maradtam egy fővárosi cégnél, az Art Fleur-nél, ez a vállalkozás készítette egyébként az Rtl Klub-nak is a virágdíszí­téseket. Ebben az időben - többek között a Néprajzi Múzeumba, Aquincumba - már virágkötészeti versenyekre is jártam, és itt egyre jobb helyezéseket értem el.- A csokrok többsége a laikusok számá­ra mind egy-egy egyedi alkotás, de vitatha­tatlan, hogy az egyéni szépérzéken kívül ko­moly szakmai trükk-tárra is szükség van...- A suliban főként az alapokat tanítot­ták meg, hogy néz ki egy körcsokor, egy nyújtott csokor, hogy miként kell meg­csinálni egy görög koszorút. Később en­nél jóval összetettebb feladatok vártak rám, akkor már inkább arról szólt a mun­kám, hogyan rendezzek be, díszítsek fel egy adott teret virággal. A megvalósí­tást egyébként két dolog befolyásolja, az egyik, hogy milyen helyről van szó, illet­ve, milyen ötletek, benyomások jutottak eszembe erről. Emellett persze az is szá­mít, hogy a megvalósítandó kompozíci­ónak milyen költségei vannak, vagy más­ként mondva, a megrendelőnek mennyi pénze van rá.- Valljuk be: nem minden virágkötőből válik művészeti értelemben vett alkotó...- Mára kezdetek-kezdetén úgy gondol­tam, hogy a virágkötészet ugyanolyan al­kotói tevékenység, mint mond­juk a festészet vagy a szob­rászat. Hasonló tehát, mint a többi művészeti ág, csak ez esetben „múlandó a történet".- Egy adott kompozíciónál úgy vélhetné a laikus, hogy az illat és a szín az első, de valóban így van ez?- Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen típusú növényt használunk, mert például egy esküvőn nem biztos, hogy az illatos virágok a legalkalma­sabbak, hiszen az étkezések közben nem a legjobb, ha illatárban úszik az egész rendezvény.- A főváros után merre vezetett az utad?- Kereken tíz évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy saját céget alapítok Esztergom­ban. Ez a vállalkozás 2007 végéig műkö­dött, akkor„tettem át a székhelyem" Lon­donba, ahol a Paula Pryke nevű világhírű virágkötészetben dolgozok, ami komoly szakmai kihívás. Paula Pryke-naka legna­gyobb bevásárló központokban vannak üzletei, többek között a Selfridges-ben és a Liberty-ben.- Csak a kihívás vitt külföldre?- Esetemben egyértelműen nem a pénz és nem is a „nyugati komfort" volt az ok, hanem az „élhetőbb élet", az, hogy a hét­köznapi, alapvető körülmények biztosítot­tak, így a mindennapok nem stresszesek. Angliában egy munkavállaló vagy egy vál­lalkozó mindig ki tudja számítani előre, hogy hol tart, nincs idegeskedés. Itthon egy vállalkozóról „rengeteg bőrt próbál­nak lehúzni", ami ellehetetleníti az életét.- Kanyarodjunk vissza egy kicsit: mint vi­rágkomponista, hogy kerültél kapcsolatba az egyházzal?- A budapesti munkát megelőzően, amikor Esztergomban dolgoztam, rend­szeresen kaptam megrendeléseket a Prí- mási palotából különböző virágdíszíté­sek elkészítésére. Volt egy törzsvevőm, akiről kiderült, hogy a palotában intéző­ként dolgozik, ő ajánlotta a Prímási pa­lota vezetőinek, hogy dolgoztassanak velem. Mindez már négy éve történt, a „premierem" pedig Erdő Péter bíboros, prímás érsek avatási ünnepségén volt, a ceremóniára kellett virágdíszeket készí­tenem. Ezután egyre több ilyen felkérés érkezett az egyház részéről.- Az idei Úrnapi körmenetre a fővá­rosi Szent István-bazilika előtt kellett bizo­nyítanod.- Egy 1,2 méter széles és közel ötven mé­ter hosszú virágszirom szőnyeget kellett „felépítenem". Ezen a meglehetősen nagy felületen, mely tízezer fej rózsa felhaszná­lásával különféle keresztény jelképeket - például serleget, keresztet jelenített meg - szirmokból, ragasztásos technikával kellett elkészíteni. Az alkotást hét ember három óra alatt készítette el az irányításommal. 20 hídlap

Next

/
Thumbnails
Contents