Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-07 / 22. szám
Egy esztergomi virágkötő Londonban Virágok komponistája Tordai Viktor jelenleg Londonban dolgozik, igaz, most éppen nyaralását tölti szülőhazájában, Magyarországon. Nevének említésére akkor kaptuk fel a fejünket, amikor kiderült, hogy az esztergomi fiatalembertől rendelték meg a fővárosi Szent István-bazilikában megtartott Úrnapi ünnepség gyönyörű virágdíszeinek elkészítését. A többszörös díjnyertes, nemzetközi porondon is kipróbált „virágkomponistával" Pöltl Zoltán beszélgetett.- A virágkötészet nem tartozik a felkapott sikerszakmák közé, a laikusok pedig elsősorban a debreceni virágkarneválon szembesülnek azzal, hogy korántsem az egyszerű csokorkötésről van szó. Persze, ez minden bizonnyal a szakma egyik csúcsa, amelytől te sem jársz messze...- 1996-ban kezdtem Budapesten virág- kötészetet tanulni. Az iskola befejezése után ott is maradtam egy fővárosi cégnél, az Art Fleur-nél, ez a vállalkozás készítette egyébként az Rtl Klub-nak is a virágdíszítéseket. Ebben az időben - többek között a Néprajzi Múzeumba, Aquincumba - már virágkötészeti versenyekre is jártam, és itt egyre jobb helyezéseket értem el.- A csokrok többsége a laikusok számára mind egy-egy egyedi alkotás, de vitathatatlan, hogy az egyéni szépérzéken kívül komoly szakmai trükk-tárra is szükség van...- A suliban főként az alapokat tanították meg, hogy néz ki egy körcsokor, egy nyújtott csokor, hogy miként kell megcsinálni egy görög koszorút. Később ennél jóval összetettebb feladatok vártak rám, akkor már inkább arról szólt a munkám, hogyan rendezzek be, díszítsek fel egy adott teret virággal. A megvalósítást egyébként két dolog befolyásolja, az egyik, hogy milyen helyről van szó, illetve, milyen ötletek, benyomások jutottak eszembe erről. Emellett persze az is számít, hogy a megvalósítandó kompozíciónak milyen költségei vannak, vagy másként mondva, a megrendelőnek mennyi pénze van rá.- Valljuk be: nem minden virágkötőből válik művészeti értelemben vett alkotó...- Mára kezdetek-kezdetén úgy gondoltam, hogy a virágkötészet ugyanolyan alkotói tevékenység, mint mondjuk a festészet vagy a szobrászat. Hasonló tehát, mint a többi művészeti ág, csak ez esetben „múlandó a történet".- Egy adott kompozíciónál úgy vélhetné a laikus, hogy az illat és a szín az első, de valóban így van ez?- Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen típusú növényt használunk, mert például egy esküvőn nem biztos, hogy az illatos virágok a legalkalmasabbak, hiszen az étkezések közben nem a legjobb, ha illatárban úszik az egész rendezvény.- A főváros után merre vezetett az utad?- Kereken tíz évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy saját céget alapítok Esztergomban. Ez a vállalkozás 2007 végéig működött, akkor„tettem át a székhelyem" Londonba, ahol a Paula Pryke nevű világhírű virágkötészetben dolgozok, ami komoly szakmai kihívás. Paula Pryke-naka legnagyobb bevásárló központokban vannak üzletei, többek között a Selfridges-ben és a Liberty-ben.- Csak a kihívás vitt külföldre?- Esetemben egyértelműen nem a pénz és nem is a „nyugati komfort" volt az ok, hanem az „élhetőbb élet", az, hogy a hétköznapi, alapvető körülmények biztosítottak, így a mindennapok nem stresszesek. Angliában egy munkavállaló vagy egy vállalkozó mindig ki tudja számítani előre, hogy hol tart, nincs idegeskedés. Itthon egy vállalkozóról „rengeteg bőrt próbálnak lehúzni", ami ellehetetleníti az életét.- Kanyarodjunk vissza egy kicsit: mint virágkomponista, hogy kerültél kapcsolatba az egyházzal?- A budapesti munkát megelőzően, amikor Esztergomban dolgoztam, rendszeresen kaptam megrendeléseket a Prí- mási palotából különböző virágdíszítések elkészítésére. Volt egy törzsvevőm, akiről kiderült, hogy a palotában intézőként dolgozik, ő ajánlotta a Prímási palota vezetőinek, hogy dolgoztassanak velem. Mindez már négy éve történt, a „premierem" pedig Erdő Péter bíboros, prímás érsek avatási ünnepségén volt, a ceremóniára kellett virágdíszeket készítenem. Ezután egyre több ilyen felkérés érkezett az egyház részéről.- Az idei Úrnapi körmenetre a fővárosi Szent István-bazilika előtt kellett bizonyítanod.- Egy 1,2 méter széles és közel ötven méter hosszú virágszirom szőnyeget kellett „felépítenem". Ezen a meglehetősen nagy felületen, mely tízezer fej rózsa felhasználásával különféle keresztény jelképeket - például serleget, keresztet jelenített meg - szirmokból, ragasztásos technikával kellett elkészíteni. Az alkotást hét ember három óra alatt készítette el az irányításommal. 20 hídlap
