Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-26 / 3. szám
címlapon A rekonstrukció során egyébként a műemléki komplexum alapterülete nem változik meg, az önkormányzat elképzelései szerint csupán egységes képet alkot majd az újjáálmodott belvárossal, lehetőséget kínálva a kikapcsolódásra és feltöltődés- re a történelmi „díszletek” között. Nem mellesleg a beruházás szorosan összefügg a Fürdő Szálló sorsával is, amely felújítását követően szerves egységet képez majd a Szent István strandfürdővel. A mostani 8-szor 20 méteres fedett, úgynevezett tanuszoda - amely 1912-ben épült szecessziós stílusban - a tervek szerint megmarad, ám az öltözők eltűnnek (helyettük a föld alá süllyesztett új strandkabinok épülnek), helyükön ugyanis a 19. század utolsó éveiben szintén egy medence - az 1890- ben épült „női medence” - állt, amelyet most szintén helyreállítanak. A most is üzemelő medencét két oldalon ölelő, ugyancsak műemléki védettséget élvező kabinsor megmarad, csupán funkciója változik meg: itt egy állandó, Esztergom fürdőtörténetét bemutató kiállítás kap helyet. A rekonstrukció „áldozatai” a későbbi haszonélvezők, a helyi fürdővendégek lesznek, mivel az átalakítási munkálatok jelentős része alatt a fürdő üzemeltetése megoldhatatlan. „Megpróbáljuk részlegesen működtetni a strandot a rekonstrukció alatt is - ameddig ez lehetséges, hiszen a felújításnak vannak olyan részei, amelyek nem zavarják a fürdő működését” - mondta lapunknak Heer Lajos, a Szent István fürdő igazgatója. Kis esztergomi fürdőtörténelem Esztergom és térsége a régmúltban is bővelkedett fürdőkben, illetve meleg vizű forrásokban, erről Horváth István múzeumigazgató 2002-ben összeállított írása is árulkodik. A Balassa Múzeum régész igazgatójának beszámolója egészen az őskorig vezet vissza minket. Esztergom és közvetlen térségének geológiai felépítése folytán két kőzet törésvonalán, ősidők óta természetes meleg források tör-tek fel a Szent Tamás-hegy és a Várhegy lábainál. A források három fő helyen, a Szent Tamás-hegy délnyugati lábánál, a Várhegy déli, valamint északi lábánál csoportosultak. A legbővebb vizű források a Szent Tamás-hegy alatt - éppen a mai Fürdő Szálloda és a megújuló strandfürdő helyén - egykor meleg vizű tóvá („Hévíz-tó”) szélesültek, a gyógyító forrásokra utaló legkorábbi emlék-
