Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-31 / 21. szám
helyi história Majer István nem győzte hangsúlyozni a továbbképzés szükségességét. Ebben, mint annyi másban, ő járt elöl jó példával: tapasztalatszerzés céljából hazai és külföldi - ausztriai német és olasz - tanintézeteket látogatott. Népneveléstan című munkáját hamarosan az ország összes tanintézetében használták. Áldozatos munkájának eredményeként a mesterképző intézetben folyó oktatás olyan magas színvonalra emelkedett, hogy a tanítói hivatást választók messzi vidékekről kérték felvételüket Esztergomba. Figyelme más tanintézetekre is kiterjedt, 1845-ben tanácsaival segítette Nedeczky Katalin esztergomi nőnevelő intézetét is. A vallásos nevelést szolgálták a saját keze munkájával készített rézmetszetű, magyar nyelvű bibliai idézettel kísért szentképei, amelyeket 1845-ben százezres példányszámban sokszorosíttatott, az ebből származó bevételeket nevelési célokra fordította. A szabadságharc idején részt vett Eötvös József iskolareformjában, 1848-ban az oktatási miniszternek nyújtotta be „A magyar képezdék reformja” című munkáját. 1850-ben kinevezték a pest-budai elemi iskolák főtanfelügyelőjévé, ez az időszak pályájának legaktívabb szakasza volt. Bevezette a tornatanítást, adományaival tanítói könyvtárakat létesített, de törekedett a városi életmód kihívásaira is választ adni. Az iparostanulók számára vasárnapi és esti iskolákat hozott létre. A dolgozó nők csecsemőkorú gyermekei érdekében 1852-ben megnyitotta Pesten az első hazai bölcsődét. 1857-ben egészségügyi okok miatt Kürt községbe került plébánosnak, itt papi teendői mellett mintaiskolát szervezett, ahol kézműipari oktatás is folyt. 1866-ban, kanonokká történő kinevezése után visszatért Esztergomba. Eleinte a megye, majd 1870-től kezdve a főegyházmegye oktatási ügyeit intézte. Részese volt az 1868-as közoktatásügyi törvény előkészítésének, de emellett tevékeny szervezője volt Esztergom egyesületi életének is. A város köz- műveltségének emelése céljából 1868-ban létrehozta az Esztergomi Irodalmi Egyletet. Aktívan munkálkodott a Városi Iparossegédek és az Esztergom-járási katolikus tanító egyletekben, valamint több jótékonysági egyletben is. Tudományos cikkei igen széles körű tematikát öleltek fel: pedagógiai, vallási, egyháztörténeti, köztörténeti, művészeti, régészeti, néprajzi témákról egyaránt írt. Sokat tett a felnőtt népművelésért, népnevelő füzeteit és könyveit szövegközlés mellett képekkel is ellátta, mivel a vizualitás érvényesítését elengedhetetlennek tartotta a sikeres népművelés érdekében. Országosan népszerűek voltak az „István bácsi” kötetek, valamint az 1856-1880 között szerkesztett „István bácsi naptára”. E műveiben szórakoztató történeteken, meséken, irodalmi szemelvényeken keresztül nevelt becsületességre, hazafiságra, miközben praktikus gazdálkodási tudnivalókkal is megismertette olvasóit. Esztergom városa, érdemeit honorálva, 1885-ben díszpolgárává fogadta. Ugyanebben az évben, közéleti tevékenységét elismerve, az uralkodó kinevezte a főrendiház örökös tagjává, miközben az egyházi hierarchiában is egyre magasabbra emelkedett: 1892-ben az érseki szék helynöke lett. Az általános közmegbecsülésnek örvendő főpap 1893. november 21-én hunyt el. Végrendeletében kedves városának nevezte Esztergomot, lakosainak feléje megnyilvánuló sze- retetét megköszönte, emellett jelentős pénzösszeget adományozott a város iskoláinak, egyleteinek. Könyvgyűjteménye a Főegyházmegyei Könyvtárba került. A belvárosi temetőben helyezték végső nyugalomra. Immár harmadik éve adják át Esztergomban az önkormányzati alapítású Majer István-díjat. Az „Esztergomi Nevelésért” kitüntetéssel a város azok tevékenységét ismeri el, akik az oktatás, nevelés terén kiemelkedő munkát végeztek. Idén Németh Mária, Pap Antalné, Tuschinger Lászlóné és Besey Gyula vehette át az elismerést. A kitüntetett pedagógusoknak a szakmai életművüket elismerő emléklap mellé egy ezüst tollat is adományoztak. hídlap 19
