Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-19 / 21 (2). szám
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Esztergomban a népszavazási mizériát kicsit egyoldalúnak érzem, így papírra vetettem saját véleményemet, hátha sikerül gondolatot ébresztenem néhányakban. Mivel szeretem, és előszeretettel olvasom a lapjuk online változatát, ezért úgy gondoltam, először Önöknek küldöm el gondolataimat, tegyék közzé belátásuk szerint. EGYIRÁNYÚ MÁS IRÁNYBÓL Mivel népszavazást kezdeményeztek az ügyben, nem tudom tovább magamban tartani a kérdést: Miért csak a negatív, kellemetlen következményeiről hallani a forgalom-korlátozásnak? Az előnyeit sehol sem hangoztatják, pedig meggyőződésem szerint ezek vannak többségben. Azt azonban előre bocsátanám, hogy régi-új esztergomiként, nem igazán ismerem a politikai szereposztást - és bevallom őszintén nem is nagyon érdekel. Ezen gondolatsor megalkotásakor nem a politikai hovatartozás, hanem a természet és a város szeretete vezérelt. Gondolkozzon el a következő sorokon! Az nyilvánvaló, hogy a forgalomkorlátozás népszerűtlen intézkedés. Nyilván nem azért vezet be egy ilyen intézkedést egy önkormányzat, mert szavazatokat akar veszíteni. Hanem mert egy élhetőbb belváros kialakításához az ilyen intézkedések igenis elengedhetetlenek. Hibás döntés volt a párkányi főutcát sétálóutcává alakítani? Hányán járunk át csak azért, mert szeretjük, és valljuk be őszintén kicsit irigyeljük is. Vajon nem járt kellemetlenséggel Szempontok! Olvasom Gulya Úr írását a Hídlapban. Azt a kötelességet írja elő, vagy követeli az E. U.-tól, hogy úgymond, kezelje és a megoldás felé terelgesse a kontinens kisebbségeinek a sorsát. Tehát megint egyszer másoktól várjuk a megoldást! Nehezen igazodom a változó világhoz. Nem is mindig értek vele egyet. Mégis néha úgy érzem, mi itt mintha csodát várnánk. Márpedig az nem lesz se most, se a jövőben! A csodavárásunk már-már ellenszenvessé tesz bennünket! Nekiesünk a másiknak, acsarkodunk rá, mert amit mi kitaláltunk vagy elképzeltünk az nem az, amit a többiek elképzeltek! Felháborodunk, ha a másik ember véleménye eltér az általunk vallottól. Ha valaki mást gondol valamiről, mint mi, mindjárt úgy vesszük, mintha az ördög beszélne róla. Ne legyen már ez így! Mi ennek az értelme? Semmi! Hagyjuk ezt abba! Lehet nem egyetérteni a másik véleményével. Lehet példákat és úgynevezett bizonyítékokat előkaparni vélt igazságaink igazolására. Ilyeneket mindig lehet találni. Az igazság lehet az egyik ember számára relatív, a másik ember számára pedig, egy és oszthatatlan. Szerintem még az is méltányolandó, ha valaki mind a két felfogást magáénak érzi és még az egységességét is, vallja. Miért is lenne ez baj? Igen, nem lehet úgy irányítani, sem országot, sem más emberi közösséget, hogy az mindig mindenkinek megfeleljen. Szerencsére! Szerencsére, mert erősen félek azoktól, akik azt hiszik, hogy az Ő állásaz ott lakók számára? Hollandiában és más nyugati országokban járva vagy csak a tévében látva, sóvárogva nézzük azt a közlekedési kultúrát, ahogy a belvárosi közlekedését kialakították. Sok sétálóutca, sok zöld terület, sétáló emberek, biciklisták, AUTÓK SEHOL! De amikor nálunk végre megjelenik egy ilyen kezdeményezés, azt csírájában el kell fojtani, mert a kényelmünkről nem tudunk lemondani?! Pedig beszélhetnénk róla, hogy melyik a kényelmesebb? Nyitott ablakon szívni a friss levegőt, nézni a sétáló embereket, esetleg korzózni velük a főutcán, vagy a szmogtól magunkra zárva ajtót- ablakot, tv-t bámulni naphosszat. Most biztosan azt gondolja: Ez engem nem érint, ugyan van egy kis dugó időnként, de ez még elviselhető. Kérdezem én! Hány autó volt Esztergomban 5 évvel ezelőtt, és vajon hány autó lesz 5 év múlva? Negatív példáért elég csak 60 km-t utaznunk, és megnézni Budapestet, az állandósult dugók, a bűz és a kosz fővárosát (mondom ezt úgy, hogy szeretem Budapestet, de a hibáit kár volna letagadni)! Szeretnének is kitörni a budapestiek ebből a helyzetből, de a sorozatos rövidlátó közlekedésfejlesztések miatt mára ez megoldhatatlan feladatnak látszik. Esztergomnak a szűk értelemben vett belvárosa viszonylag kicsi, ahol nincsenek távolságok. Sport- és idegenforgalmi központtá kezdi kinőni magát. Legalább ezt a kis területet óvjuk meg, ne piszkítsunk a közepébe! Legyen egészségesebb, szebb a belvárosunk, és garantáltan kárpótolni fog mindannyiunkat! Üdvözlettel: deliért Gábor pontjuk a lehető legjobb és e nézetükből kiindulva akarják meghatározni az utat mások számára is. Azt is el tudom fogadni, hogy vannak, akik szertik és tisztelik az ilyen útmutatókat. Ki így ki úgy közelít valamilyen elképzeléshez. Talán akkor követjük el a legkisebb hibát, ha a többség, a legálisan megmért többség, akarata érvényesül! Még akkor is, ha ez a többségi vélemény nem egyezik sajátunkéval! Mindennek meg van az ideje, az ígéretnek is, az elszámoltatásnak is. Ehhez persze türelem és önmérséklet is kell. Nem is kicsi! De, e nélkül nem fog menni, akkor sem, ha hiszünk egyes világmegváltó (nem egyházi értelemben vett) akaratokban. A hit természetesen mindenkinek a rendelkezésére áll, akár miből indul is ki az a hit! Nem tartom helyesnek, hogy valakit csak azért tartanak ellenszenvesnek, sőt ellenségnek, mert másban hisz és másképp közelít közakarathoz. Természetesen csak akkor, ha közben humánus tud maradni. Humánus, ebben van a lényeg! Ha valami, hát az értelmes és humánus emberi gondolkodás és tett lehet az, ami Gulya Úr által felvetett feladatokat elvégezheti. Úgy, ahogyan azt nálam sokkal egyszerűbben és szebben fogalmazta meg József Attila A Dunánál című versében. Biztosan sokan vannak, akik nem fogadják el Gulya Úr Városházi szempontjait. Én sem, de, A Szát Imre temetésre megy, című írása, nekem tetszett! Tisztelettel: Zsákovits Ferenc Búbánatvölgy Fari kúti út Lapunk továbbra is várja az olvasói leveleket, észrevételeket. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket a Hídlap hasábjain nem közöl, és a leveleket rövidített formában jelentetjük meg. Az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség és a kiadó véleményét, az abban leírtakért felelősséget nem vállalunk. Fenntartjuk továbbá a jogot arra, hogy a szűkös helykinálat miatt a leveleket beérkezési sorrendben jelentetjük meg. az írások leadási határideje minden héten kedd 18.00 óra. A leveleket a szerkesztőség postacímére (2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4.) vagy elektronikus formában az info@hidlap.net címre várjuk. Kérjük, hogy minden esetben tüntessék fel: a levélben leírtakat az olvasói levelek rovatban szeretnék megjelentetni. esztergom Tisztelt Váczy-H. István Főszerkesztő Úr! Kezdem a lényeggel, hogy Hetilapját hasznosnak tartom, és szívesen olvasom. Igaztalan dolog, hogy ezért, persze nem fogtam volna tollat, hanem egy kifogásolható, a továbbiakban figyelembe veendő szempont késztet erre. Végtére is mindannyiónknak vannak határai, korlátái, s ez kívülről nem föltétien látszik. Dehát a főszerkesztő feladata, hogy ezeket kiismerve ossza a feladatokat embereinek. Pl. a kettős karácsonyi szám polgármesteres cikke jól van megírva, bár ha hibákat ismer el valaki, akkor a kijavítás szándéka, módja, akár határideje is odakívánkozik, ha nem üres szöveg az egész. így ennek hiánya - szigorúan véve - lerontja az egész hitelességét. Kár. De az előtte lévő, nem tudom mért „városházi szemponf’-nak nevezett írás végképp elszomorított. Hogy lehet Magyarországon, pláne Esztergomban Karácsony ünnepével kapcsolatosan valakinek ennyire szerencsétlenül üres a lelke, pontosabban ilyen haszontalan, és nem oda illő emlékekkel kitöltve? A karácsonyfát „kaján vigyorral” felgyújtó családfő pedig egyenesen beteges gondolat. Ezt szánta „slusszpoénnak?” Lehet, hogy ennek az embernek nem volt még életében egy normális Karácsonya? De nem is hallott, vagy olvasott ilyenről? És el tudta hitetni magával, hogy ez egy ide illő, ünnepi, „városházi szempont?” Szóval tényleg szomorú vagyok. Azaz mégse annyira, mert nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet! Hiszen ez a 19. szám igazán jó. Még Horthy Miklós is benne van, ami legalább akkora és dicséretes bátorság, mint a főtéren a hatalmas Árpád sávos zászló! Köszönöm főszerkesztői munkáját és figyelmét, sok sikert az Újesztendőben! Tisztelettel: Esztergom, 2008-01-05-én Zy&o — , téx*--I« -32 ? Tisztelt Szerkesztőség! Hűséges olvasója vagyok a Hídlapnak, bevallom csak az„új" tartalom és megjelenési forma óta. Egyszer már váltottunk egy e-mailt, amiben a kezdeti számok megjelenésekor ötletként javasoltam, hogy olvasói levelek közlésének is helyt kellene adnia lapjában. Ez, mint látható, olvasható megvalósult, igaz nem teljesen olyan tartalommal, mint azt elképzeltem. Gondolva itt a képviselő testület egyes tagjainak politikai nyilatkozataira és egymás lejáratására, megalázására írt „magas röptű" levelekre. Javasolnám a tisztelt uraknak, hogy ha ilyen sok bajuk van egymással, beszélgessenek, vagy ha ez nem megy, akkor írogassanak levelet, adják fel postán, egymásnak és nem a jelenleg még kedvelt lapunkba „rondítsanak" bele civódásukkal, feltételezett népszerűséget keresve maguknak. A másik téma, amiért„tollat „ragadtam, lakhelyem a Berényi Zsigmond utca és az ott kialakult közlekedés biztonsági helyzet. E témában a felújítás óta több levelet írtunk a Polgármester úrnak /válasz egyszer sem érkezett/, valamint a városi rendőrkapitány úrnak./Ő mindkét levelünkre válaszolt/. Előzetesként el kell mondanom, hogy mielőtt az utca felújítása el kezdődött volna, mintaszerűen lakósági gyűlést tartottak, melyen a már akkor is felvetett aggályunkra, -miszerint nem készül járda az utcában-„megnyugtató „választ kaptunk, /nem lesz átmenő forgalom az utcában/. Megállapítható, hogy az utcában közlekedésbiztonsági szempontból életveszélyes közlekedési viszonyok uralkodnak, /ezt a rendőrkapitány úr, levelében elismeri/. Hiába van kitéve az utca mindkét végére a „behajtani tilos, kivéve engedéllyel” tiltó tábla, ez senkit nem zavar abban, hogy nem egyszer száguldozva jusson el célja felé. Légióként a Szent Györgymező városrészben lakók használják mindkét irányba átmenő forgalom céljából az utcát, nem törődve az ott közlekedőkkel, hiszen járda nélkül egy gyalogos ebben a szituációban teljesen védtelen, nincs hova meneküljön. Most azokban a napokban, amikor a hó és az ónos eső jégpályává változtatta az utakat el lehetett képzelni milyen veszélyes volt itt gyalogosnak lenni. Amióta az utca felújításra került sokkal több ember sétál ebben a városrészben, és városunk turisztikai fejlődésével az idelátogató turisták száma csak növekedni fog. A„macskalépcső"-ről a kiránduló csoportok /főleg meggondolatlan fiatalok/ szinte„leömlenek„az utcára, természetesen nem jut eszükbe, hogy előbb kilessenek az utcára biztonságuk érdekében. Nem egy ingatlan tulajdonos közvetlenül az úttestre kell, hogy kilépjen, amikor elhagyja lakását, ingatlanát. Az országot járván Esztergomhoz hasonló nagy történelmi múltú városokban / Sopron, Szeged, Pécs Székesfehérvár stb../. Történelmi idillt sugárzó terek utcákat járva soha nem kellett autók, elöl ugrálnom. Városunk vezetőinek valamint a közlekedés biztonságát felügyelő szervnek megfelelő intézkedéseket kellene foganatosítani most, és nem csak egy tragédia bekövetkezte után, hogy szeretnének e hasonló körülményeket biztosítani az itt közlekedő lakosoknak turistáknak, mint az említett városokban tapasztalható. Más:Szívesen olvasnék arról, hogy miért nem épülhetett meg a dzsámi minaretje. Amit pletyka szintjén hallani, miszerint a műemlék felügyelet nem engedélyezte. /egyházi nyomásra?/ az biztos, hogy nem anyagi okok miatt/ Üdvözlettel, további jó munkát kívánva: Cser Péter Ui: Ha úgy gondolja, és a témája miatt érdemesnek tarja levelem közlését, rövidített, átírt formában is hozzájárulok. olvasói levél
