Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-05-17 / 19. szám
JUBILEUMI SZENT MIKLÓS-BABA Papp Milán a nyolcszázadik kicsi, akinek szülei aláírták a Szent Miklós Alappal kötött szerződést, amelynek alapján a gyermek huszonegy éves korára több mint hárommillió forinttal rendelkezhet. Ezt a pénzt lakás- vásárlásra és tanulmányainak elvégzésére fordíthatja majd, az édesanya, Árki Anita szerint valószínűleg az utóbbira lesz szükség. A Közép-Európában egyedülálló„Szent Miklós Alap az Esztergomi Gyermekekért" támogatási alapot 2005-ben indította az önkormányzat Meggyes Tamás polgármester javaslatára. A 2005 januárjától született esztergomi gyermekek kapják a támogatást, amelyet akkor használhatnak fel, ha betöltötték huszonegyedik életévüket. 2005-ben 286, 2006-ban 266, 2007. december 31-ig 137 szerződést írtak alá, ez év végére a programban részt vevő gyerekek száma megközelítheti az ezret. ismereti beszélgetéssel, a tó körüli és a tanösvényi sétával, kézműves foglalkozásokkal, játékos vetélkedőkkel várják a rendezők a vonzáskörzetből a vendégeket. VÁROSSZÉPÍTÉS ÖNERŐBŐL Az Esztergom-Kertvárosért Alapítvány idén is akciót hirdet a városrész területén található szabadtéri padok felújítására, lefestésére, és ezúton kérik a kertvárosiakat az aktív részvételre. Az alapítvány biztosítja a szükséges anyagokat, eszközöket (festék, csiszolóvászon, ecset, kesztyű stb.). További információ Pálfistyák Istvánná alapítványi elnöktől személyesen, vagy a (06)70/210-5983-as telefonszámon kapható. VÉRADÁS A véradáson összesen 32-en nyújtották karjukat a szakembereknek. A véradók közt külön köszöntöttek egy első alkalommal segítőt, valamint Keller Józsefet, aki 92. alkalommal adta vérét. ZÖLDÜLŐ VÁROSRÉSZ A jó idő beköszöntével nem csak a szabadon álló fák és virágok zöldültek ki Kertvárosban, de megjelentek a városrészt keresztülszelő utat szegélyező oszlopokon is a cserepes virágok. KÁLVÁRIA ÚTI KERESZT ÁLDÁS Pünkösdvasárnap délután az öt évvel ezelőtt az út baráti köre által állított keresztet áldotta meg a Belvárosi plébánia káplánja, Éliás atya és Ferenczy Andrea evangélikus lelkész. Jelen voltak az itt lakók, a baráti kör tagjai és számos meghívott vendég. A kereszt mellé favésettel felkerültek a Kálvária úti pincesor volt borosgazdáinak nevei. Gulya István Teleobjektív to Korábban mindig a hajamat vagy a hájamat tépve (van mindkettő elég) hörögtem, ha a saját elfogulatlanságukra kényes médiumok és újságíróik foglalták az állást ilyenolyan ügyekben. Ma már csak fintorogva nevetek. (Kín ez, no.) Egyrészt, mert a vélemény szabad, másrészt, mert olyan, hogy független média mifelénk nem létezik, soha nem is létezett - nem baj, teszem hozzá, mindenki tartozik valahová, elismerni nem szégyen, elfogulatlanságot hazudni az embereknek viszont az -, harmadrészt, mintegy az előbbiekre ráerősítve: nem vagyunk belgák. Hogy félig„flamandok",félig„vallonok"vagyunk, egyáltalán nem tartom akkora problémának, attól még remekül működhetne ez az ország. Mint Belgium. Vagy mint az Egyesült Államok, ahol, ugye, alapvetően két párt határozza meg, divatosabban: tematizálja a közéletet. De nem. Nos, legutóbb akkor nevettem nagyot - oké, sírtam is - az újságírói szűklátókörűségen, amikor a közelmúltban az egyik megyei napilap teleobjektív, hosszú évek (évtizedek) óta„abszolút"elfogulatlan helyi tudósítója belekóstolt a parkolás-mizériába, miszerint„parkoló- nagyhatalom leszünk, ha a Duna is úgy akarja". Tette ezt anélkül - szokása -, hogy akár egyetlen szó, morféma vagy hang erejéig megkérdezte volna az illetékeseket, miszerint tényleg úgy van-e, ahogy. Minek, kit érdekel az igazság, vélhette. És tette úgy, hogy csatlakozott azoknak a mesterségesen gerjesztett lármájához, akik szerint a megátalkodott városvezetők talicskával viszik a pénzt a megátalkodott beruházóknak, nagyokat vihorászva, miszerint lám, otromba módon herdálják a közvagyont, azaz dórén építik a böhömdrága parkolókat, különben meg, szólnak az arra eső pincérkislánynak, ehetnénk egy gesztenyével töltött fácánt, csak kérdés, hogy vissza tetszik-e tudni adni 1,6 milliárdból. Itt és most nem fogom tételesen cáfolni azokat az állításokat, amiket a teleobjektív tollas-ember megtett - pláne a teljeséggel elfogulatlan Heti Világgazdaság. Tájékoztatni fogják Önöket, tessék elhinni, tudom, mert én kinyitottam a számat, és jól megkérdeztem. Nekem abból van - nem kicsit, nagyon - elegem, hogy ha valakinek fáj az élet (nem tudom, miért), és önnön sikerületlenségét, krónikus epebaját a közéleten vezeti le. Mondván: nehogy már örüljünk - bárminek -, ha olyan jól lehet zsörtölődni is. Szerintem jellemző (és szerintem akut ízlésficamra vall), hogy a bármilyen oldali szempontból igazán csak értékelendő esztergomi Munkácsy Mihály-kiállítás kapcsán egy másik alkalommal és egy másik (világhálózati) felületen nem a festőgéniuszról, páratlan alkotásairól, a nagy érdeklődésről értekezett, hanem hogy ő inkább Rippl-Rónai Józsefre, Egry Józsefre, Gulácsy Lajosra „állt volna rá". Hát akkor ezúton is köszönném neki rosszkedvűnk telét. Meg tavaszát. Meg nyarát. Meg őszét. | N S' Uv 3 | 7T O: N I Qs oQ 3 hídlap 9
